TEFAF, Maastricht, március 16–25.

Henry Moore-mű volt a legdrágább

A világ legjelentősebb régiségvására, a TEFAF (The European Fine Art Fair) az idén ünnepelte negyedszázados jubileumát. A rendezvényt 1975-ben alapították, és az első évtizedben 2-3 évenként ismétlődött, hogy azután 1987-től évi rendszerességre váltson. Kezdetben régi mesterek festményeit és középkori szobrokat állítottak ki, majd az évek során újabb szekciókkal és kategóriákkal bővült: 1991-től a modern és a kortárs művészet képviselői is helyet kaptak a TEFAF-on.

Az idén 265 galéria állított ki 9 szekcióban. A régiség 102 standon dominált, míg a festmények részlegét 59, a modern/kortárs művészetet pedig 51 galéria képviselte. A vásáron helyet kaptak még a papírmunkák, a design, a modern ékszer, a klasszikus antikvitás, a festmény, valamint a fiatal galériáknak esélyt adó Showcase-projekt.

A TEFAF-on a művészettörténet legendás alakjai és a kortárs művészet legvágyottabb művei egyaránt megtekinthetők. A minőségi garancia biztosításához a 30 ezer műtárgy darabonkénti vizsgálatát 29 szakmai bizottság 175 szakértője végezte. A vásár a műtárgyak minőségét, mennyiségét, a standok és a környezet designját illetően olyan reprezentatív múzeumnak is tekinthető, ahol minden eladó.

Ugyanakkor a minőséget a visszafogott elegancia kíséri, és a vásárlásokban is a hozzáértés, az alapos tájékozottság uralkodik. A műtárgyak vevői – akár több generációs műgyűjtői múlttal és biztos financiális háttérrel maguk mögött – otthonosan érzik magukat a rendezvényen. A 72 ezer látogató csaknem fele külföldről érkezett, az exkluzív megnyitón több mint 10 ezer meghívott vendég vett részt. Az oroszok mellett az ázsiai, kínai, Hong Kong-i és szingapúri gyűjtők is jelen voltak. Érdekesség, hogy egy százfős, szervezett kínai szakembergárda is részét képezte a VIP-programnak. Annak ellenére, hogy közel 240 múzeum képviseltette magát, a műtárgyaknak csak 15 százaléka került közgyűjteményekbe, a többit magánszemélyek vásárolták meg. Az érdeklődés hasonló arányban oszlott meg a régiségek, a régi mesterek és a modern/kortárs művészet iránt.

A negyedszázados évforduló nem a legjobb gazdasági helyzetben találta Európát és a TEFAF-ot. A műkereskedők is igyekeztek biztosra menni, és inkább a közepes értékű műveket állították ki: 10 millió euró fölötti árban már nehezebb volt műtárgyat találni. A régiségre szakosodott vásár legdrágább művét a modern/kortárs szekcióban lehetett megtekinteni: Henry Moore fekvő, fekete márványfiguráját a montreali Landau Fine Art galéria állította ki, és 35 millió dollárt kért érte.

A londoni Dickinson galéria Vincent van Gogh Krumpliszedők című festményét hozta el 4 millió dollárért. Ahhoz képest, hogy a mű félszáz évig rejtve volt, elég kedvező áron kínálták. A kortárs művek valahogy mégis kelendőbbnek bizonyultak, például a Schönewald Fine Arts (Düsseldorf) az Anthony Meier (San Francisco) galériával karöltve különleges Gerhard Richter-képek sorozatát (festmények, átfestett fotók, papírmunkák) hozta el, amelyek 80 százalékát már az első napon eladták, majd a hétvégén teljesen kiárusították a készletet. A Kleine Strasse (1987) 5,7 millió dollárért talált gazdára. A müncheni Daniel Blau galéria 200 darab, korábban ismeretlen, 1950–1959 között készült Andy Warhol-rajzot kínált, egyenként 50–60 ezer dollárért. A papírmunkák olyan kapósak voltak, hogy a standot már az első nap végén újra kellett installálni. A párizsi Tornabuoni galéria Lucio Fontana mini-retrospektívjéval (35 mű) mutatkozott be az 1950-es évektől visszamenőleg. A londoni Hamiltons Gallery a fotóművészet nagyjait – Helmut Newton, Richard Avedon és Irving Penn műveit – tárta a közönség elé. A TEFAF Design szekcióban a párizsi Galerie Downtown François Laffanour a népszerű Jean Prouvé bútorait állította ki.

A régebbi műveket képviselő szekcióban is akadtak különlegességek. A londoni Rupert Wace Ancient Art ritka egyiptomi mészkő domborművet kínált az első fáraónő, Hatsepszut (i. e. 1479–1457) korszakából, s a ritkaságot még a megnyitó napján megvásárolta egy amerikai gyűjtő 680 ezer euróért. Augustus császár felesége, Livia portréját 2 millió euróért kínálta az amszterdami Kunsthandel Mieke Zilverberg. A brüsszeli Gisele Croes 3 millió dollárt kért egy kínai Shengding edényért a keleti Zhou-dinasztiából. A Bernheimer and Colnaghi galéria Rubens Keresztrefeszítés című művét szintén a megnyitó napján értékesítette 3,5 millió euróért. A már említett Landau Fine Arts Le Corbusier-től 5 festményt mutatott be, amelyek Heidi Weber gyűjteményéből származtak. Mindezek ellenére a régebbi mesterek műveit képviselő szekcióból hiányzott az idén az emblematikus remekmű.

A Showcase-szekcióban hosszú listából választották ki azt a 6 „fiatal” galériát, amely lehetőséget kapott a részvételre ezen az igen kiemelkedő jelentőségű vásáron. A kiválasztásnál a magas színvonal mellett kritériumként szerepelt a galéria nemzetközi elismertsége, életkora, legalább 3, de legfeljebb 10 évre visszatekintő működése. Az idén 3 brit, 1-1 olasz, illetve francia kiállító került be ebbe a körbe, és először szerepelt kelet-európai, pontosabban magyar: a budapesti Kálmán Makláry Fine Arts.

A TEFAF negyedszázados évfordulója alkalmából néhány újdonsággal is előrukkolt: a szokásos éves jelentés mellett (TEFAF Art Market) az idén Clare McAndrew közreműködésével a 25 éves múltra visszatekintő kötetet is kiadtak. Először szerveztek műkereskedelmi szimpóziumot is: az Artnet támogatásával megrendezett eseményen olyan témák szerepeltek, mint a műtárgyba történő befektetés kockázata és jutalma, a nemzetközi műkereskedelmi piac áttekintése, a műgyűjtés mint szenvedély és mint befektetés. Itt tették közzé azt a jelentést is, amely szerint a tavalyi adatok alapján a műkereskedelem történetében először és az amerikaiak dominanciáját (29 százalék) megtörve a kínaiaké volt a legnagyobb részesedés (30 százalék) a nemzetközi piacból.

Bagyó Anna