Ragyogó vásznak, meghökkentő plasztikák töltik be a Műcsarnok középső kiállítótereit. Molnár Sándor Festőjóga című tárlata szeptember végén nyílt és február 5-ig látható az intézményben. Most, amikor a minket körülvevő világban, a természetben egyre kevesebb a szín, mindenkinek különösen ajánljuk a nagyszabású, a művész munkásságát, festészetének erejét az eddigi legteljesebb formában a nagyközönség elé táró kiállítás megtekintését. Az érdeklődők a lelket és a szellemet megszólító utazásra készüljenek, amely a Földtől egészen a Levegőig vezeti a befogadásra nyitott látogatókat.

A tárlat különlegességét nemcsak a nagyvonalúsága és a mester pályájának felosztását hűen követő koncepciója adja, hanem az is, hogy előkészítésében, a művek válogatásában még ő maga is részt vett. Molnár Sándor Kossuth-díjas festőművész, a magyar neoavantgárd absztrakt festészet kiemelkedő alakja idén júniusban, 86 évesen hunyt el. Így aztán a tárlat egyfajta búcsúkiállításnak is tekinthető.

Molnár Sándor 1955 és 1961 között végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten. 1958-ban a vezetésével jött létre a Zuglói kör művészcsoport, amely a lakásáról indult ki, és a nevét is arról kapta. Az 1962-1965 tájékán legaktívabb, szellemi otthonként működő kör legnevesebb képviselői Molnár mellett Deim Pál, Bak Imre és Nádler István voltak. A külföldi nonfiguratív festők, például Kandinszkij, Malevics és Klee munkásságát követték nyomon. 1962-ben Molnár életében kulcsfontosságú esemény a találkozása Hamvas Béla íróval, filozófussal, akit szellemi mesterének választott. Hamvas döntő hatást gyakorolt a festőművész világszemléletére és a művészetről való gondolkodására is. Ezt jelzi az is, hogy a portré, amelyet 1969-ben festett róla, rögtön a kiállítás első szekciójában kapott helyet.  Az írónak köszönhetjük egyébként a festőjóga kifejezést is, amelyet Molnár művészetelméletének megnevezésére használt.

Molnár Sándor 1966-ban a konyhában üldögélt, amikor a festőjóga szövege megjelent a lelki szemei előtt, majd papírra vetette a gondolatait. Mindössze harmincéves volt tehát, amikor egy látomás kijelölte életprogramját, amely ötvenhat éves pályafutásának gerincét alkotja. „Célja kezdettől fogva tisztán szellemi jellegű festészet létrehozása volt – Hamvas Béla tanítása nyomán – amely az ábrázoló, társadalmilag reprezentáló vagy absztrakt festészeti felfogásokon túlemelkedve a világ egységét képes megteremteni a műalkotásban” – olvashatjuk a kiállítás kurátora, Sulyok Miklós művészettörténész sorait.

A tárlaton a művek válogatása, elrendezése nagyrészt Molnár Sándor elképzelései szerint valósult meg, a festőjóga szakaszolása szerint tagolódik öt egységre, amely a FÖLD, a VÍZ, a TŰZ, a KRISTÁLY és a LEVEGŐ. Ez az alkotások keletkezésének időrendjét is jelenti egyben. A festményeket plasztikai és anyagtanulmányok egészítik ki. Előfordul, hogy egy kiállítótérben több elemhez tartozó alkotások is helyet kapnak, ám nem csak a feliratok segítenek az elkülönítésükben, ha a látogató átadja magát a művek befogadásának, ráérezhet a tárlat ritmusára és felfedezheti az egyes csoportokat összetartó jellegzetességeket is. Molnár művészetelmélete szerint a Föld elem a természet értelmét, a Víz elem a sötét, démoni erők értelmét, a Tűz elem a tűzaszkézis erejét fedi fel, a kiégetés és a fény, a szeretet erejét mutatja meg. A Kristály elem maga a halhatatlan forma, a Levegő elem alapja az üresség, az Egész értelmét, a halhatatlanságot mutatja meg. Látogatóként jólesik a Föld-szekció sűrű színfoltjaitól elindulva, a Víz örvénylő, kavargó képein, a Tűz gomolygó, színekben tobzódó vásznain, majd a Kristály szilánkos, széttöredezett alakzatain, prizmajátékán át a Levegő lecsendesedő, távolodó formáihoz, színes derengéséhez, végezetül pedig a különösen izgalmas, „fehér” képekhez megérkezni.

Molnár Sándor 1990 és 2005 között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanított, 1992-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 2017-ben a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti-díját is megkapta. Munkássága a magyar festészet kiemelkedő teljesítménye, sokan Csontváry Kosztka Tivadar utódjának tartják. Teljesítménye olyan művészekhez mérhető, mint Kondor Béla, Gyarmathy Tihamér, Korniss Lajos vagy Vajda Lajos. Következetes és izgalmas életprogramjába nagyszerű bepillantást nyújt a Műcsarnokban, az MMA intézményében február 5-ig megtekinthető kiállítás.

 

Molnár Sándor – Festőjóga. Kurátor: Sulyok Miklós. Megtekinthető: 2022.09.30.-2023.02.05.

 

Szerző: műtárgy.com

Forrás: Portfolio.hu