Glenn D. Lowry 1995-ben alig több mint 40 évesen lett a világ talán legfontosabb modern és kortárs múzeumának igazgatója. 70. születésnapja előtt néhány nappal jelentette be jövő szeptemberre tervezett visszavonulását, mert, mint mondja, „nem akar túl soká maradni”.

A nagy múzeumokat szívesen hasonlítják a tengereket járó hatalmas tankerekhez, melyek csak lassan és óvatosan tudnak irányt váltani, „rángatásuk” balesetekhez, tragédiákhoz vezethet. Nem csoda tehát, hogy a vezetők, ha beválnak, többnyire hosszú ideig maradnak a kormányrúdnál. A MoMA fennállásának közel egy évszázada alatt még csak a hatodik igazgatóját fogyasztja, de Lowry 30 éve még e múzeum történetében is egyedülállónak számít.

Lowry eredetileg az iszlám művészet szakértőjeként került a múzeumok világába, ahol vezetői képességei gyorsan érvényesültek. A MoMA-ba már egy másik múzeum, a torontói Art Gallery of Ontario igazgatói székéből érkezett, hogy aztán gyorsan a globális múzeumi színtér egyik legismertebb szereplőjévé váljon. Neve nélkül elképzelhetetlen az ArtReview-nak a színtér legbefolyásosabb szereplőit évente rangsoroló listája, a Power 100, melyet 2019-ben ő vezetett, de az élbolyból 2003, az első lista megszületése óta csak ritkán került ki.

Szerződésének legutóbbi meghosszabbítása már szembement a MoMA addigi gyakorlatával, miszerint a vezetők 65 éves korukig maradnak funkciójukban, sőt, az idén még egy újabb ötéves ciklus lehetősége is felmerült. Ez nem is csoda, hiszen Lowry valóban sokat tett azért, hogy a MoMA megőrizze és megerősítse trendsetter szerepét a modern múzeumok között. Számos új, progresszív műfaj számára biztosította a múzeumi megjelenés lehetőségét, szakított a kizárólag egy műfajra vagy egy művészettörténeti korszakra építő kiállítások gyakorlatával, normává tette a társadalmi problémák érzékeny megjelenítését a múzeum programjában. Levezényelt két nagy, a múzeum kiállítóterét jelentősen megnövelő – de esetenként éles vitát is kiváltó – épületbővítést, valamint a Long Island Cityben működő P.S. 1 Center for Contemporary Art integrálását a MoMA szervezeti keretei közé, lehetővé téve ezáltal a legfiatalabb alkotói nemzedékek és az experimentális műfajok erőteljesebb megjelenését az intézmény falai között. Hivatali ideje alatt nyolc és félszeresére, 1,7 milliárd dollárra emelkedett a múzeum számára éves szinten szerzett anyagi támogatások összege, a látogatószám pedig az utóbbi években már megközelítette a 3 milliót. Munkáját ezzel együtt érték komoly bírálatok is, legutóbb például azért, mert igen lassan, részben külső nyomásra vált csak meg olyan, esetenként a múzeum vezető testületeiben is funkciót betöltő támogatóktól, akik erkölcsileg kifogásolható módon szerzett vagyonukból fordítottak jelentős összegeket a múzeum támogatására.

Lowry egyelőre szűkszavúan nyilatkozott a visszavonulása utáni terveiről. Annyit elárult, hogy egy, a Louvre-ban tartandó előadássorozatban igyekszik majd összegezni múzeumvezetői tapasztalatait, melyeket később talán könyv formájában is összefoglal. Néhány újságcikkben felbukkant az a feltételezés is, hogy esetleg valamelyik vezető galériánál, pl. a Gagosian-nél vállal tanácsadói funkciót.

Lowry távozásának bejelentését követően azonnal megindultak a találgatások a lehetséges utódról. Egyelőre annyit lehet tudni, hogy az új igazgató személyére a múzeumban elnökségi tagok bevonásával e célból létrehozandó bizottság tesz majd javaslatot és a munkába bevonnak egy vezető fejvadász céget is.

A legnagyobb esélyesként talán az afroamerikai Thelma Goldent tartják számon, aki a Whitney Museumban töltött kurátori évek után immár két évtizede az afrikai művészetre fókuszáló harlemi Studio Museumot vezeti és a téma legbefolyásosabb szakértőjének számít. Ezt jelzi az is, hogy többször szerepelt már a TOP 10-ben az ArtReview említett Power 100-as listáján. Jól ismeri a MoMA-t is, hiszen együtt dolgozott Lowry-val a MoMA ösztöndíjas programjának bevezetésén. Ellene szólhat viszont kora; jövőre tölti be a 60. életévét, azaz elődjénél minden bizonnyal jóval rövidebb időt tölthetne a múzeum élén. Az esélyesek között szerepel mások mellett Franklin Sirmans, a Pérez Art Museum Miami; Melissa Chiu, a washingtoni Hirshhorn Museum; Michael Govan, a Los Angeles-i County Museum of Art és Madeleine Grynsztejn, a chicagoi Museum of Contemporary Art igazgatója is.

Több lapban arra is felhívták a figyelmet, hogy az utóbbi években néhány vezető New York-i múzeum élére külföldi szakembert neveztek ki. A Metropolitan Museumot 2018 óta az osztrák Max Hollein vezeti – aki már azt megelőzően is egy amerikai közgyűjtemény, a San Franciso-i Szépművészeti Múzeum élén állt –; a Guggenheim igazgatói posztját idén nyár óta a holland Mariët Westermann tölti be és épp a napokban jelentették be, hogy a Frick Collection vezetését jövő tavasszal a német Axel Rüger veszi majd át. Nem lenne tehát meglepő, ha a fejvadászok látókörébe ezúttal is bekerülnének külföldi múzeumok élén bizonyított vezetők.

Egy biztos, hogy a döntésnél ma már részben egészen más szempontokat kell mérlegelni, mint 30 évvel ezelőtt, amikor főként a művészettörténészi tekintélyt és egy kollektíva irányítására való rátermettséget mérlegelték. Később egyre nagyobb szerepet kapott a társadalmi beágyazottság, a szponzorok és mecénások körének bővítésére való alkalmasság, az utóbbi évtizedben pedig a képesség és készség az aktuális társadalmi kérdésekre, gondokra való reflexióra, a civil szférával való kapcsolattartásra, a diverzitás érvényesítésére a gyűjteményezésben, a kiállítási és egyéb programokban, stb. A múzeum egyik korábbi, meg nem nevezett vezető beosztású munkatársa ezzel együtt úgy nyilatkozott, hogy a kérdés most nem az lesz, „hogyan változtassunk?”, hanem az, hogy „hogyan őrizzünk meg?”

Szerző: műtárgy.com

Címlapkép: A MoMA New Yorkban. Forrás: Wikimedia

Címlapkép forrása: Ajay Suresh

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ