Nyakunkon a tavasz, egyre melegebb napok jönnek, és bármennyire is csábító lenne az összes szabadidőnket a szabadban eltölteni, a természetjárás mellett a múzeumokat se hanyagoljuk el, erre biztatunk mindenkit. Hiszen jobbnál jobb tárlatokat tekinthetünk meg a különböző intézményekben, a képző- és iparművészet, valamint a fotográfia tárgykörében. Tizenöt kiállítást ajánlunk a fővárosban.

Iparterv 50+, kiállítási enteriőr, Ludwig Múzeum, fotó: Végel Dániel (kép forrása: Ludwig Múzeum)

Kezdjük is egy, a szó szoros és átvitt értelmében is sokszínű tárlattal! Március 24-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban az Iparterv 50+ kiállítás, ami az 1968-as és az 1969-es, kultikus Iparterv-kiállítások, és az azokon részt vevő művészek előtt tiszteleg. A két betiltott tárlat egy egész generációra volt hatással, az alkotók pedig ma is döntően befolyásolják művészeti életünket. Ahogyan az Iparterv I. és II. is heterogén munkákat, különböző esztétikai elvek mentén dolgozó művészeket vonultatott fel, úgy a Ludwigban látható kiállítás is széles spektrumon építkezik. Nem a két kiállítást rekonstruálja, hanem az ipartervesek legújabb munkáit, illetve a lezárt életművek legutóbbi szakaszából származó műveket mutatja be. Maga a Kortárs Művészeti Múzeum is évfordulót ünnepel: alapításának 30. évfordulója alkalmából kiállítás- és programsorozattal örvendezteti meg a látogatókat. A Ludwig 30 – mindig kortárs kéthetente változó tárlatokkal március 31-ig bemutatja az intézmény működését, valamint reflektál a kortárs művészettel és a múzeummal, mint létesítménnyel kapcsolatos kérdésekre is. A záró tárlat összeállításában pedig mi is részt vehetünk: nem kell mást tennünk, mint szavaznunk a kedvenc műtárgyainkra, a legtöbb szavazatot kapott alkotásokból a kiállítás kurátora válogatja majd össze az anyagot.

Az Iparterv kiállításokkal egyidőben (és még utánuk is, 1973-ig) Bonyhádon nyaranta lelkes művészek vették birtokba a zománcgyárat. A Lantos Ferenc köré csoportosuló Pécsi Műhely alkotói, valamint a hozzájuk alkalmanként csatlakozó művészek az időjárásálló zománccal színes, geometrikus műveket hoztak létre, amelyek ma is élénk árnyalatokban ragyognak. Az azonos korszakon (és esetenként hasonló művészeti törekvéseken) túl más átfedés is van az Ipartervvel: Bak Imre munkáival mindkét kiállításon találkozhatunk. Az Égetett Geometria. Zománcművészeti kísérletek Bonyhádon (1968-1972) az acb Galéria és a Vasarely Múzeum közös rendezésében valósult meg, március 17-ig látható az utóbbi épületében. A kiállítást mindenképpen ajánljuk azoknak, akik tavalyelőtt látták a Ludwig Múzeum nagyszabású Pécsi Műhely tárlatát, azoknak pedig, akik lemaradtak róla, pláne.

Az Iparterv és az Égetett Geometria kiállításokat remekül kiegészíti a Kiscelli Múzeum újranyíló tárlata, az 1971. Párhuzamos különidők, ami a Kádár-korszak képzőművészeti jelenségeire, az elismert, támogatott és bemutatott művészek körére, valamint a fiatalabb, a támogatástól eleső, fél-nyilvános intézményekbe kiszoruló alkotók csoportjára reflektál. Utóbbiaknál meghatározó momentum volt Beke László 1971-es Elképzelés című felhívása, amelyben arra kérte a fiatal művészeket, hogy dokumentálják művészeti elképzeléseiket, anélkül, hogy a művek megvalósulnának. A tárlat rendkívül informatív, sokrétű, megéri rászánni az időt, március 24-ig látogatható. Kicsit előre ugorva az időben, de maradva a Kiscelliben, még egy izgalmas kiállítást ajánlunk: Fekete Lyuk. A pokol tornáca. Underground Budapest ’88.’94. A Fekete Lyuk nevű szórakozóhely a hazai underground kultúra meghatározó helyszíne volt, ahol a különböző művészeti ágak képviselői szabadon alkothattak. A klub történetét járja körül a június 23-ig látható tárlat, amit különböző koncertek és programok kísérnek.

Nádor Katalin: Cím nélkül, 1970 k., fotogram, ezüst zselatin nagyítás Docubrom papíron (kép forrása: műtárgy.com, ikon.hu)

Úgy tűnik, hogy a most futó kiállítások zöme sok szállal kapcsolódik egymáshoz, így van ez az acb Galéria  Nádor Katalin: A világ prózája című tárlatával is (helyszín: acb NA). Nádor Katalint a legtöbben, mint a pécsi Janus Pannonius Múzeum műtárgyfotósát ismerhettük, aki többek között a Pécsi Műhely és a Siklósi Kerámia Szimpozion kiállításait, eseményeit dokumentálta. Most azonban egy ezidáig sokunk előtt rejtett oldalát, önálló, lírai hangvételű fotográfiai kísérleteit is megismerhetjük a március 29-ig látható kiállításon. Maradjunk a fotónál: a műfaj szerelmeseinek kihagyhatatlan a Várfok Galéria Lucien Hervé és Rodolf Hervé: Négyszemközt című tárlata. A magyar származású, világhírű apa és a különösen a hazai underground körökben jól ismert fiú munkáit együtt látva olyan ellentéteket és hasonlóságokat fedezhetünk fel, amelyek markánsan meghatározzák a két Hervé munkásságát. A kiállítás március 14-ig látható. Más jellegű, de hasonlóan izgalmas összehasonlításokra adhat lehetőséget a Mai Manó Ház Vissza a jövőbe – a 19. század a 21. században című tárlata. Van-e párhuzam a 19. század és napjaink fotográfiája között? Hogyan látják a két évszázaddal ezelőtti fotókat a kortárs alkotók? Ezekhez hasonló kérdésekkel találkozhatunk a március 17-ig megtekinthető kiállításon.

Csoportos kiállítás van a Műcsarnokban is, március 24-ig. A Külön ter(m)ek keretein belül az intézmény termeiben egy-egy művész munkái vannak kiállítva. Szóhoz jut a festészeten túl a szobrászat és a textilművészet is. Az apszisban Milorad Kristic, a nemrégiben bemutatott, nagysikerű Ruben Brandt, a gyűjtő rendezőjének az animációs filmhez kötődő alkotásai láthatók.

A csoportos kiállítások után jöjjön egy egyetlen, ám kontextusban bemutatott, meghatározó alkotónak szentelt tárlat, a Magyar Nemzeti Múzeum Csak tiszta forrásból. Hagyomány és absztrakció Korniss Dezső (1908-1984) művészetében című kiállítása. A művész születésének 110. évfordulója van idén, méltó módon emlékezhetünk meg róla a Galéria csaknem 200 Korniss-festményt felvonultató tárlatával, amely új megközelítéseket is ígér az alkotó életművéhez. Korniss számos művészre hatott, köztük jó néhány ipartervesre is, például Keserü Ilonára, Bak Imrére és Nádler Istvánra. Az ő képeikből is láthatunk egy válogatást a múzeumban, április 7-ig.

A 70-es évek egyik meghatározó művészegyénisége volt Halász András, a Rózsa-kör avantgárd csoportosulás vezéregyénisége, aki 1979-ben New Yorkba disszidált. 1983-ban kaposvári katona élményeit computer-grafikákban dolgozta fel. A New York is my Vietnam című sorozat a Nemzeti Galéria gyűjteményében található. 2015-ben nagyméretű festmények formájában gondolta újra a témát, többek között ezekből láthatunk egy válogatást a Rugógyár Galériában március 22-ig, a New York is my Vietnam és egyéb történetek. Munkák az elmúlt 4 évtizedből. című egyéni kiállításon. Halász tanítványa volt a belga származású, Magyarországon élő festőművész, Kim Corbisier, aki tragikusan fiatalon, 27 éves korában hunyt el. Életműve viszont még így is rendkívül gazdag. Az Inda Galériában a galéria tulajdonában lévő hagyatékból láthatunk egy válogatást a Megfigyelések – Kim Corbisier munkáiból című kiállításon április 19-ig. A mester, Halász András kiállításán pedig megtekinthetjük a fiatal tanítvány portréját.

Veszely Ferenc: Család (kép forrása: műtárgy.com, ikon.hu)

A Hegyvidék Galériában is egyéni kiállítás van éppen, a Veszely ’70­_’19, Veszely Ferenc festőművész kiállítása. A főként pop artos munkáiról ismert művész mozi- és színházplakátterveket is készít, munkásságában a grafikai műfajok mellett az olajfestmények, kollázsok és montázsok is megtalálhatók. A tárlat március 21-ig látogatható.

Egészen más vizekre evezünk most, a Szépművészeti Múzeum kamarakiállítását ajánlva, amely Van Dyck: Stuart Mária Henrietta esküvői portréja köré épül. Az újonnan megvásárolt festmény (erről itt írtunk bővebben) köré a múzeum királyi portréiból válogattak, illetve Van Dyck egy korai, az intézmény tulajdonában lévő festményét állították ki. A korban gyakori uralkodói gyermekportrék között több kapcsolat is akad, néhányan Stuart Mária Henrietta személyéhez is köthetők, aki a kép készültekor mindössze kilenc éves volt.

Végül pedig egy hamarosan záró, csoportos üvegművészeti kiállításra szeretnénk felhívni a figyelmet, ami a pesterzsébeti Gaál Imre Galériában március 3-ig látható Kortárs Üvegművészet címmel. A tárlaton 33 üvegművésztől (többek között Bohus Zoltántól és Lugossy Máriától) szerepelnek munkák, így ez jó lehetőség a hazai művészi üveggel való ismerkedésre is.

+ 2

Ugyan nem budapesti kiállításokról van szó, de mindenképpen szeretnénk felhívni a figyelmet a Vajda Lajos és Vajda Júlia műveit bemutató tárlatokra, amelyek március 31-ig tekinthetők meg Szentendrén, előbbi a Ferenczi Múzeumban, utóbbi pedig a Szentendrei Képtárban. A Világok Között című nagyszabású kiállítás Vajda Lajos életművét máshogy hangsúlyozza, mint azt eddig megszokhattuk, így új megközelítési módokat kínál az egyik legnagyobbra tartott magyar festő munkásságához. Felesége, Vajda Júlia pályája mellette és Korniss Dezső mellett indult, majd kapcsolódott az Európai iskolához is. A mostani kiállításon, ami a „Mégis legyen kiállítás…” címet viseli, szembesülhetünk a művész rendkívül sokszínű munkáival.

Szerző: műtárgy.com