Az V. Műtárgybefektetési Konferencia alkalmából Budapestre érkezett Pierre Vasarely, a Fondation Vasarely elnöke. Victor Vasarely örökösét, erkölcsi jogtulajdonosát és életművének gondozóját Zachar Veronika és Kollmann Szilvia, a műtárgy.com-tól kérdezték nagyapjáról, 2019-ben megjelent családregényéről, magyarországi kapcsolatairól, az Alapítvány működéséről, továbbá a jövőbeli terveiről.

műtárgy.com: Melyik a legkedvesebb emléke a nagyapjáról?

Pierre Vasarely: Számos boldog pillanatot éltem át a nagyapámmal. Én voltam a "kis Pierre", gondtalan játszótárs és partner a pétanque-ban, biliárdban, sakkban és pókerben. A gyerek, aki mindenszentek ünnepén, karácsonykor és húsvétkor meglátogatta őt Annet-sur-Marne-ban (Párizstól 40 km-re található). A nyári szüneteket pedig Gordes-ban töltöttem, ahol 1970-ben medencét építtetett nekem, hogy odacsábítson. Folyamatosan dolgozott, akárcsak nagyanyám, Claire. Nem igazán volt számukra vakáció...

műtárgy.com: Hogyan tudná a leginkább leírni Victor Vasarely személyiségét?

P.V.: A "hivatalos" Vasarely megközelíthetetlennek, megfoghatatlannak tűnt – univerzális értelmiséginek, aki bármit képes megváltoztatni.

Szenvedélyes egyéniségként emlékszem rá, aki kompromisszumot nem ismerve vetette bele magát a munkájába és hozta létre alkotásait. Napjait a munkának szentelte, amelyben a felesége, Spinner Klára segítette, akivel a budapesti Műhelyben – Bortnyik Sándor és Molnár Farkas által alapított magyarországi grafikai magániskola (1928-1938), melyben a Bauhaus elvei érvényesültek (a szerk.) –, ismerkedett meg 1928 és 1930 között.

A hetvenes években különleges kapcsolatom volt vele, amely az összetartáson, a bizalmon és a szórakozáson alapult. "Győzőnek” hívtam őt, míg nagymamámat "Bonzinak". „Általános vélemény szerint rendkívül szigorú, kicsit gőgös és megalomán hírében áll.  Akik nem szeretik, „kommunista várúr” -nak nevezik. Ez nem igaz, engem gyakran meghallgatott és figyelmes volt velem.” – fogalmaz Pierre a Vasarely regényes évszázada című könyvben.

műtárgy.com: Volt esetleg kifejezetten olyan magyar szokás, vonatkozás, hatás, amely erősen megmutatkozott alkotásai létrehozásakor is?

P.V.: Bortnyik Sándor és a Bauhaus szemléletű kurzusai nagy hatást gyakoroltak alkotói tevékenységére. A színes magyar folklór mellett felesége művei is meghatározóak voltak a számára, aki szintén kiemelten fontos szerepet töltött be az életében. 1944-ben galériát nyitott Denise Renével Párizsban, de Klára volt az, aki a műtermében is együtt dolgozott vele, Victor a nevét is adta Klára néhány művéhez, amelyeket az 1930-as és 40-es években készített.

műtárgy.com: Milyen volt a nagyapja alkotás közben, hogyan teltek a napjai?

P.V.: Élete milliméterre pontosan kiszámított volt, reggeltől estig a munka járt a fejében, egész évben, beleértve a hétvégéket és az ünnepnapokat is. Műtermében – ahol a napjai lényegi része játszódott – mindennek gondosan megvolt a helye.

Napjai rendkívül szervezettek és tagoltak voltak. Hétkor kelt, és a mosakodásra és öltözködésre szánt fél óra után leült egy kiegyensúlyozott, egészséges reggelihez. Ezután elolvasta az újságokat, különösen a L'Humanité-t és a France Soir-t. Háromnegyed kilenckor, fél óra séta vagy kocogás után bezárkózott a műtermébe. 11:00 és 12:30 között asszisztensekkel, gyűjtőkkel, galériatulajdonosokkal, kurátorokkal vagy politikusokkal találkozott. Fél órát a pétanque-nak szentelt, majd ebédelt, amit egy rövid szieszta követett. Ezután a visszavonult a műtermébe fél hatig. A délután végén visszatért az újságolvasáshoz és a tévében megnézte a Des Chiffres et des Lettres-t vagy a Questions pour un Championt, majd a híreket. A vacsora magyaros ételekből, vagy a Klára által készített egyszerűbb fogásokból állt. Az este nem húzódott a végtelenségig, mert másnap reggel ismét korán kelt. A nagyszüleim viszont soha nem mentek el aludni anélkül, hogy ne beszélgettek volna. Egészen felnőttkoromig, emlékszem, hogy tökéletes harmóniában éltek.

Nagyapám egészen Klára 1990-ben bekövetkezett haláláig fenntartotta ezt a fáradhatatlan tempót. A hetvenes évek közepén tudatosult benne, hogy milyen kevés éve maradt az életműve, a vállalkozása befejezésére. A kiállításmegnyitókat unalmasnak találta, a társasági életet pedig időpocsékolásnak tartotta. Kerülte az olyan találkozókat, amelyeknek nem látta értelmét, inkább a munkájára koncentrált.

műtárgy.com: Gyakran látogat Magyarországra? Milyen fő szálak kötik ide? Mesélne a jelenlegi magyarországi kulturális és diplomáciai kapcsolatairól?

P.V.: A 2006-ban kezdődő pécsi kulturális tevékenységem révén számos kapcsolatot építettem ki a pécsi egyetemekkel, egyesületekkel, gimnáziumokkal (Leőwey Klára, Janus Pannonius) és remek emberekkel. Ráadásul Aix-en-Provence és Pécs 2011-ben testvérvárosok lettek. Ezt követően 2013-ban a Pécsi Tudományegyetem tiszteletbeli professzorává választott.

2008-tól 2019-ig számos Vasarely-kiállítást szerveztünk Európa-szerte Sárkány Józseffel, a pécsi Vasarely Múzeum igazgatójával és Györgyi Imrével, a budapesti Vasarely Múzeum igazgatójával.

2012-ben kineveztek Magyarország tiszteletbeli konzuljává a Provence Alpes Côte d'Azur francia régióban.

műtárgy.com: Milyen feladatai és felelősségei vannak a konzuli szerepkörben?

P.V.: Szorosan együttműködöm a párizsi Magyar Nagykövetséggel és a lyoni Főkonzulátussal különböző adminisztratív feladatok ellátásában, valamint a Liszt Intézettel – a kiállítások, koncertek és konferenciák szervezésében.

műtárgy.com: Édesapja, Yvaral és nagyanyja, Spinner Klára szintén művészek voltak. Érzett bármiféle nyomást, elvárást azzal kapcsolatban, hogy képzőművészeti pályára lépjen? Önnek is vannak képzőművészeti alkotásai?

P.V.: Egyáltalán nem volt rajtam nyomás, mivel soha nem volt meg bennem sem az akarat, sem a tehetség, hogy művész legyek. Édesapám 50. születésnapjára készítettem egy festményt. Ez egyfajta foltfestés (tasizmus) volt. Apám megköszönte és kinevetett, mondván „A nagyapáddal megpróbáltunk rendszert vinni a művészetbe, de a te munkád ’teljes rendetlenség’.”

Láttam, hogy mindhárman nagyon keményen dolgoztak egész életükben! Ez egy kitűnő lecke volt számomra. Nagyon örültem, hogy a nyolcvanas években Vasarelyvel és Yvarallal dolgozhattam együtt, akik a kiállítások mellett, leginkább építészeti projektekkel bíztak meg.

műtárgy.com: Hogyan segített Philippe Dana újságíró jelenléte a Vasarely regényes évszázada című könyv megíráskor, miért őt választotta írótársának?

P.V.: A Calmann-Levy kiadó – Franciaország egyik legnagyobb könyvkiadója – választotta mellém. Az első találkozástól kezdve nagyszerű volt az együttműködésünk, azonnal lenyűgözött a ’60-as és ’70-es évekkel kapcsolatos ismereteivel. Fiatalabb koromban ő volt a Canal + egyik legnépszerűbb televíziós újságírója. Nagyon közeli barátom lett.

műtárgy.com: Ön szerint melyik a könyv/életmű legizgalmasabb része?

P.V.: Ahogyan a nagyszüleim élete bemutatásra kerül, az Osztrák-Magyar Monarchiától a ’90-es évekig. Számos érdekes helyzetet jegyeztünk le: különleges találkozásokat – művészekkel, kurátorokkal, politikusokkal stb. – mindazokkal az emberekkel, akik a nagyszüleim életére oly fontos benyomást gyakoroltak. A könyv nagyon jól megmutatja, hogy a két Franciaországba települt hogyan valósította meg álmait, hogy milyen nagylelkűek voltak, és minden vagyonukat és művüket nonprofit intézményeknek adományozták (a franciaországi Fondation Vasarelynek és a két magyarországi múzeumnak, valamint a New-York-i és oslói Vasarely Központoknak). Ez egyaránt tanulság számomra, illetve a családom számára. Tanulság kell, hogy legyen mások számára is!

műtárgy.com: Mióta vesz részt a Fondation Vasarely (Vasarely Alapítvány) ügyeinek vezetésében? Melyek voltak a legnagyobb nehézségek, amelyekkel meg kellett küzdenie?

P.V.: A nagymamám 1990-ben bekövetkezett halála óta, de már a nyolcvanas években is belefolytam az alapítvány ügyeibe, iskola mellett dolgoztam ott.

1981 szeptemberében kezdtem meg tanulmányaimat az Institut d'Etudes Politiques-ben, Aix-en-Provence-ban. Ekkor határoztam el, hogy megismerkedem az alapítvány működésével, annak legapróbb részleteivel, ahol diákként, részmunkaidőben dolgoztam. Megismertem az intézményt: a jegyárusítással, az értékesítéssel, a karbantartással, az adminisztrációval, a kiállítások szervezésével foglalkoztam. Ezeket követték a különböző az építészeti projektek. 1985 decemberében főállású tanácsadója lettem az alapítvány elnökének. Nagyon szorosan együttműködtem apámmal (Yvaral) és a nagyszüleimmel. Egészen 1990-ig az üzemeltetés viszonylag egyszerű volt. Az év novemberében hunyt el a nagymamám, és minden megváltozott.

Sok küzdelem volt az Alapítvány és a család körül, mindent megtettem, hogy teljesítsem Victor Vasarely akaratát és egyben tartsam a francia alapítvány összes művét (Gordes-ban és Aix-en-Provence-ban). Azonban ezeket többen szerették volna megszerezni - van, akiknek sikerült is -, kénytelen voltam a francia, olasz, angol, német és amerikai igazságszolgáltatás elé állni.

Összesen 430 eredeti művet vittek el, amelyeket korábban Victor és Claire Vasarely adományozott az alapítványnak, akik ekkor gyűjteményük legszebb darabjait válogatták ki, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tegyék. Értéküket a 2000-es évek elején mintegy 900 millió frankra (közel 138 millió euró) becsülték. De nem számít, mennyit érnek ma a piacon, mert nem oda szánták őket. Vasarely ugyanis hitt a művészet szociális jellegében, népszerűsítette a mindenki számára elérhető művészetet.

Az alapítvánnyal jelenleg is azon dolgozunk, hogy visszaszerezzük azokat a jelentős alkotásokat, amelyeket 1995 és 1997 között tulajdonítottak el a Fondation Vasarelytől. Többségüket Michèle Taburno, apám özvegye egy Puerto Ricó-i magáncégnél tartja. A francia és az amerikai igazságügyi hatóságok szorosan együttműködnek ebben az ügyben.

műtárgy.com: 2023. április 11-én több, mint 112 művet foglalt le az FBI, az Ön által is említett a Puerto Rico-i Michèle Vasarely Alapítványtól. Mi a helyzet most ezekkel képekkel?

P.V.: Ezek a művek a Vasarely Alapítvány tulajdonába tartoznak (Musée didactique de Gordes, 1970 – 1996-ig; Centre arcitectonique d'Aix-en-Provence 1976-tól). A szóban forgó munkákat Victor és Klára Vasarely a hetvenes években adományozta az intézménynek. Ez egy súlyos botrány, ami megmagyarázza a nehéz viszonyomat néhány emberrel, aki támogatja Michèle Taburno-t, a Puerto Ricó-i magáncég vezetőjét. Az említett munkákat, valamint Vasarely és Yvaral további alkotásait a 2000-es évek közepén jogtalanul exportálták Franciaországból az Egyesült Államokba.

műtárgy.com: Melyek a fő indokok, amelyek a Fondation Vasarely irányítására ösztönzik? Mindig is ezzel szeretett volna foglalkozni? Milyen más irányokban gondolkodott még?

P.V.: A nagyszüleim már a kezdetektől fogva (1970-től, az Alapítvány megnyitásától, ekkor tíz éves voltam) mindenkinek azt mondták, hogy "a kis Pierre", – ez volt a becenevem –, lesz később az Alapítvány vezetője. "Ez igazi agymosás volt"!

Soha nem voltam abban a helyzetben, hogy más álláslehetőséget fontolgassak. Úgymond felkészítettek a munkára. 1981-ben Párizsból Aix-en-Provence-ba érkeztem, hogy folytassam tanulmányaimat és megértsem, hogyan is működik az intézmény. Arra ösztönöztek, hogy az Alapítványnál dolgozzak, és az életművet a nagyszüleim végakaratának és az intézmény alapszabályának megfelelően megőrizzem.

Még most is foglalkoztat az a kérdés, hogy mire lettem volna képes az alapítvány nélkül.

műtárgy.com: Mi a Vasarely Alapítvány fő célkitűzése, milyen irányelvek alapján működik? Hogyan jelennek meg az alkotásai által közvetíteni kívánt értékek?

P.V.: Ugyanazokat a nagyvonalú, modern irányelveket követjük, amelyeket Vasarely 1971-ben megálmodott.

Az alapítvány céljai között szerepel Victor Vasarely munkásságának reprezentálása, népszerűsítése, széleskörű kutatások végrehajtása a képzőművészet és technológia területein, továbbá professzionális szakmai események szervezése. Kifejezetten fontos továbbá a művészeti iskolákkal való kapcsolatteremtés, az egyetemekkel való együttműködés révén a multidiszciplináris szellemben történő kutatás, illetve, hogy támogassunk bármely, az életminőség előmozdításában érdekelt szervezetet. Egyik fő feladatunk, hogy archívumainkat kutatási célokra rendelkezésre bocsájtsuk. Igyekszünk előremozdítani a művészet, az építészet, az urbanisztika és az új technológiák közötti kapcsolatokat. Vasarely elképzelése az volt, hogy az alapítvány nyitott lesz a különböző tudományágak felé, a képzőművészettől az építészetig és az ipari esztétikáig. A Bauhaus és a Műhely szellemében interdiszciplinárissá akarta tenni a művészetet.

Jelenleg szorosan együttműködünk a párizsi Centre Pompidou-val egy nemzetközi kutatóközpont létrehozása érdekében.

műtárgy.com: Van valamiféle jelentősége a Fondation Vasarely Aix-en-Provence-ba történő elhelyezésének?

P.V.: Az alapítvány kezdete Provance 1948-as felfedezésével kezdődik. Claire (Klára) és Victor az ötvenes évek elején vásároltak egy nagyon régi házat Gordes-ban és itt "találták fel" az op artot.  Vasarely elhatározta, hogy saját maga állítja helyre a romos reneszánsz kastélyt, amely a falu központjában helyezkedett el. A múzeum 1970-ben nyílt meg. A rákövetkező évben már közérdekű, nonprofit alapítványként ismerték el. Öt évvel később felavatták a Centre d'Aix-ot. Az Alapítvány két különböző helyszínen működött (Gordes és Aix-en-Provence).

Vasarely tette Gordes-t a térképre. Hirdette, és a világ számos pontjáról hívott meg művészetkedvelőket az ottani időtöltésre. Akárcsak egykor Cezanne-t, Picassót és Matisse-t, őt is elbűvölte a provence-i táj és a fény. Amikor úgy döntött, hogy felújítja a kastélyt, már a jövőbeli alapítványán gondolkodott.

Ami a székhelyet illeti, választhatott, hogy a Gordes-tól nem messze lévő Robionban, Avignonban a Le Palais des Papes-ben vagy Marseille új Luminy negyedében építi fel. De Aix-en-Provence polgármestere, Félix Ciccolini felajánlott neki egy területet Jas de Bouffanban, amely éppen fejlesztés alatt állt. Innen kilátás nyílt a Montagne Sainte-Victoire hegységre, Cezanne híres sorozatának témájára, és Vasarely-t azonnal megfogta ez a szimbolika. Hogy az Aix-i nevezetesség létezik, az Gordes-nak köszönhető! A két helyszínnek nagyon közel kellett lennie egymáshoz.

műtárgy.com: Elnökként melyek a legfontosabb feladatai az intézmény vezetésekor?

P.V.: A függetlenség és a három fantasztikus művész Klára, Victor és Yvaral emlékének és életművének megőrzése.

Amióta 2009-ben elnökké választottak, az Alapítvány 2013-ban történelmi emlékművé, 2020-ban pedig Musée de France-á vált (utóbbi címet Franciaország fő állami múzeumainak adják – a szerk.). Ezek Victor Vasarely nagyszabású életművének újabb elismerései!

műtárgy.com: Miképpen határoznak az itt megrendezésre kerülő kiállításokkal, programokkal kapcsolatban?

P.V.: 2009. július 21. óta független, képzett adminisztrátorok segítik munkámat, akik tisztában vannak az alapítvány hasznosságával. Van egy 15 fős tudományos bizottságunk, amelynek tagjai szorosan együttműködnek velem Victor Vasarely munkásságának, valamint az új generáció fiatal művészeinek reprezentálásában.

műtárgy.com: Tervben van bármiféle együttműködés a Vasarelyt reprezentáló magyarországi intézmények valamelyikével? Milyen meghatározó közös megmozdulásai voltak eddig a hazai kiállítóterekkel, alkotókkal a művészetének megismertetésére, bemutatására irányulóan?

P.V.: 2008-tól 2019-ig szoros együttműködésben dolgoztam a pécsi és budapesti Vasarely-múzeumokkal. A nagyszüleim által számukra bocsájtott adományok egyszerűen hihetetlenek.

A pécsi Vasarely Múzeummal jelenleg is szorosan együttműködünk. Tervezünk egy kiállítást Spinner Klára művészi pályafutásáról, amely először 2024-ben Pécsett, majd 2025-ben Aix-en-Provence-ban lenne látható. A budapesti Vasarely Múzeummal való együttműködésben vannak nehézségek, fontosnak tartom, hogy együtt, egy irányba haladjunk.

műtárgy.com: Milyen elképzelései vannak az Alapítvány jövőjét illetően? Gondolkodott már azon, hogy Önt követően ki veszi át az irányítását?

P.V.: A feleségem, Caroline, a két fiam és a Vasarely Alapítvány igazgatótanácsa. Ugo és Téo, valamint azok a személyek, akik hisznek Victor és Claire Vasarely munkásságában, szellemiségében, eszméiben és filozófiájában, tovább viszik a Vásárhelyi/Vasarely nevet, a projekteket és megvalósításokat.

műtárgy.com: Mit gondol, a napjainkban hogyan, milyen eszközökkel lehet újító módon bemutatni a Vasarely életművet? Vannak törekvései ennek kapcsán?

P.V.: Érdekel bennünket, hogy a művészek és kutatók hogyan használják Vasarely esztétikáját. Ez a hatás időnként egészen egyértelmű, mint például Xavier Veilhan Light Machines című művében. A francia művész korábban ki is állította az említett alkotását az Alapítványnál. Úgy gondolom, hogy a Centre Pompidou-val való együttműködés a leghatékonyabb válasz.

Jelenlegi tervem, hogy Annet-sur-Marne-t, ahol nagyapám számos művészt és zenész fogadott – köztük David Bowie-t is - és ahol munkásságának 80%-a készült, művészrezidenciává alakítom át. Ugyanez a helyzet a gordes-i műteremmel és ingatlanokkal.

Minden alkalommal, amikor Victor Vasarely munkáiból kiállítást szervezünk, lehetőséget adunk egy új művészgenerációnak, hogy bemutathassa munkáit. Vasarely 50 évvel megelőzte a korát!

Szerző: műtárgy.com

Forrás: Pierre Vasarely

Címlapkép: Pierre Vasarely az V. Műtárgybefektetési Konferencián, 2023.11.07.

Címlapkép forrása: műtárgy.com / Szántó András

Forrás: Portfolio.hu