Részletes keresés

Virtuális kalapács – online műpiac

Az első online kereskedelmi platformok megjelenése óta tart a vita arról, mekkora szeletet szakíthatnak ki a virtuális műkereskedések, galériák és vásárok, illetve a gyűjtők közötti adásvételt is szolgáló digitális „vegyesboltok” a műtárgyak forgalmából. Az vitathatatlan, hogy az internet megsokszorozza a hagyományos műkereskedelem lehetőségeit, a kínálatot sokkal gyorsabban és költséghatékonyabban juttatja el el az érdeklődők nagyságrendekkel szélesebb köréhez. Abban a kérdésben azonban sokáig a szkeptikusok véleménye dominált, hogy mennyire lesznek hajlandók a gyűjtők online vásárolni is anélkül, hogy előtte „élőben” látnák a kiszemelt műalkotást. Az érvek -- a művek egyediségétől és magas árfekvésétől kezdve állapotuk digitális reprodukción keresztüli megítélésének nehézségein át egészen addig a tényig, hogy az aurájuk nem jön át a neten -- annyira közismertek, hogy megismétlésükre itt nincs is szükség.

Az utóbbi évek azonban változást hoztak; az online műkereskedelem ma inkább nyerésre áll, még akkor is, ha ez a folyamat lassú és nem visszaesések nélküli. A kudarcokra példa a VIP Art Fair, a legnagyobb galériák támogatásával és részvételével indult első nemzetközi online képzőművészeti vásár. Ez eredeti formájában mindössze két kiadást ért meg, az alapító céget pedig felvásárolta egy másik, ugyancsak nem hosszú múltra visszatekintő digitális vállalkozás, az Artspace, amelynek egyelőre hatásosnak bizonyuló programját jól foglalja össze a cég „discover, buy, learn, connect” jelszava.

Az online fokozatos térnyerésének több oka is van. Nem elhanyagolható tényező az információs technológia fejlődése: ma már sok minden hétköznapi rutin abból, ami tíz éve még megoldhatatlan volt. Ennél is fontosabb, hogy az elmúlt évtizedben a műgyűjtés sohasem látott méretekben globalizálódott, és a kereslet elsősorban olyan régiókban – a Közel-Keleten, egyes ázsiai és dél-amerikai országokban – nőtt ugrásszerűen, amelyek távol esnek a műkereskedelem hagyományos központjaitól. Harmadrészt mostanában lép „gyűjtői korba” az első olyan nemzedék, amely már a számítógép monitorja előtt nőtt fel, és ezért más tapasztalatok híján első opcióként akkor is az internetre gondol, ha műtárgyat akar vásárolni. A szkeptikusok szerint így a hagyományos műkereskedelemre akár az a sors is várhat, ami a nyomtatott sajtóra. Idősebb újságolvasók gyakran nem értik, miért nem hiányzik a fiataloknak a nyomdafesték szaga, a „belelapozás” élménye – vélhetőleg azért, mert ők ezzel gyakorlatilag már nem is találkoztak.

A műpiac különböző csatornáit számba véve jól látszik, hogy az online platformok először a gyűjtők közötti közvetlen adásvételből hasítottak ki maguknak nagyobb szeletet. Itt mutatkozott meg legelőször az online piac árnyoldala is, hiszen az eladók sokszor mindenfajta kontroll nélkül tölthetik fel ajánlataikat; számos mű eredetisége kicsit is hozzáértő szemmel már első ránézésre megkérdőjelezhető. Itt tehát a szokottnál is nagyobb elővigyázatosságra van szükség; az éberséget a kedvezőnek tűnő vételár sem altathatja el. Természetesen más kategóriát képviselnek azok a platformok, amelyek komoly szakembergárdával szűrik az eladásra szánt műveket, vagy pedig eleve csak műkereskedők, galériák, múzeumok anyagát kínálják megvételre. Igen, múzeumokét is, mert számtalan múzeum raktárában porosodnak például olyan nyomatok, amelyeket valaha egy nemes cél érdekében bocsájtottak ki, csak időközben elfelejtkeztek róluk. Ezen a területen jó néhány startup indult, vagy indul mostanában, komoly konkurenciát jelentve az olyan komolyabb múltú cégeknek, mint az Artnet és az Artprice. Az artsy mögött például olyan nevek állnak, mint – egyik befektetőként – Dása Zsukova, az orosz oligarcha Roman Abranovics barátnője, vagy – tanácsadóként – Larry Gagosian.

A közelmúlt legfontosabb fejleménye kétségkívül az Amazonnak a műkereskedelembe való – nem minden előzmény nélküli – bekapcsolódása volt. A világ legnagyobb internetes kiskereskedelmi portálja, egyben nyolcadik leglátogatottabb honlapja (és a mögötte lévő know-how) bevetése a műkereskedelembe bizonyára nem tölti el örömmel a versenytársakat. Már induláskor több mint 100 galériával állapodott meg az együttműködésről, s a kínálatban az első napoktól kezdve szerepeltek hétszámjegyű dollárösszegért árult művek. A bemutatkozás mégis felemásra sikerült. Igen negatív visszhangot váltott ki például, hogy egy kortárs amerikai realista festő, Nelson Shanks munkáit 500 és 900 ezer dollár közötti áron kínálták, miközben aukciós rekordja a 8 ezer dollárt sem éri el. A műveket beadó galéria végül visszavonta a képeket. Törölték a kínálatból a második legmagasabb árú festményt is: Monet saját fiáról készített portréját 1,45 millió dollárért hirdették. Az indoklás szerint komoly érdeklődő jelentkezett, aki a galériával közvetlenül akar tárgyalni. Továbbra is vevőre vár viszont a legdrágább tétel, a hazájában rendkívül népszerű amerikai festő, Norman Rockwell (1894–1938) 4,985 millióért kínált 1941-es alkotása (a művész egy műve tavaly decemberben 46 millió dollárral állított fel új személyes aukciós rekordot). Erre a licitálásra most úttörő szerep hárul, az Amazon ugyanis abban bízik, hogy az internetes értékesítésre leginkább alkalmasnak tartott művek közé a sokszorosított grafikák, fotók, videomunkák, alacsony árfekvésű festmények mellé előbb-utóbb felsorakoznak a legismertebb művészek méregdrága alkotásai is, tekintettel arra, hogy az ő esetükben „már tudja az ember, mit kap a pénzéért”. Ez ma még talán illúziónak tűnik, de tény, hogy tavaly júniusban egy csapásra megduplázódott az online értékesített legdrágább mű árrekordja: egy frissen felfedezett Schiele-grafikáért az egyik új piaci szereplőnél, a berlini Auctionatánál 1,8 millió eurót adtak. (A régi rekordot két éve Andy Warhol tartotta.)

Újra kóstolgatja a műpiacot az eBay is, pedig őket már két komoly kudarc is érte e téren: előbb a Sotheby’sszel közös vállalkozásuk bukott meg még a kilencvenes években, majd a Butterfield aukciósházat vették át a Bonhamstól 1999-ben, hogy aztán évekkel később veszteségek árán is megszabaduljanak tőle.

Az online aukciós piacon két tendencia figyelhető meg: egyfelől a hagyományos aukciósházak – fogcsikorgatva bár, de pozícióikat védve – egyre inkább bemerészkednek erre a területre, és sokan tartanak ma már tisztán online árveréseket is. Igaz, ezeken inkább még ékszereket, bort, relikviákat kínálnak, ritkábban képzőművészeti alkotásokat; e téren egy-két hazai aukciósháznak nagyobb a kísérletező kedve. A „nagyok” közül a Christie’s jár az élen, ők tavaly az egy évvel korábbi 9 helyett már közel 50 online árverést tartottak. Másfelől itt is számos új szereplő, csak online működő aukciósház jelent meg a színen; többségükben olyan (rész)tulajdonosokkal, akik már tapasztalatot és nevet szereztek a hagyományos piacokon. A paddle8.com mögött például Alexander Gilkes, a Phillips korábbi marketingigazgatója, a theauctionroom.com mögött a Sotheby’s két korábbi vezető munkatársa áll. A műgyűjtők egyelőre győzik érdeklődéssel: az aukciós honlapoknak több tízezer regisztrált használójuk és facebook-lájkolójuk van, akiknek a száma folyamatosan nő. Érdekes kérdés, amire csak az idő adhat majd választ, hogy a hagyományos csatornáknál megfigyelhető „klubhűség” mennyire lesz jellemző az új formákban; az elemzők várakozása szerint jóval kisebb mértékben. Előbb-utóbb az is eldől, hogy a gyűjtők az élő aukciókat modellező online árveréseket kedvelik-e jobban, vagy azokat, ahol heteken át lehet licitálni a tételekre. Több modell közül választhatnak a beadó galériák is, amelyek vagy az eladott műtárgyak forgalma után fizetnek, vagy fix „helypénzről” kapnak számlát, de a két módszer kombinációjára is van példa. Minden szakértelem ellenére a hagyományos formákhoz képest itt is élesebben jelentkezik az eredetiség problémája, amit az egyes szereplők igen eltérő módon kezelnek: a felelősség teljes elhárításától kezdve egészen a 25 évre adott eredetiség-garanciáig. (Megjelent a Műértő 2014. márciusi lapszámában.)

Emőd Péter

További cikkek
Mi várható a művészeti piacon 2024-ben?

Mi várható a művészeti piacon 2024-ben?

2024-03-25

Az Art Basel és a UBS március 13-án kiadott kutatásában, egy olyan művészeti piacról számol be, amely "bizonytalan gazdasági és politikai jövővel" néz szembe. A jelentés 2024-es, nyolcadik kiadását Dr. Clare McAndrew közga

A Christie's kiemelkedik, míg a Sotheby's és a Phillips gyengébben teljesít a 2024-es tavaszi aukciókon

A Christie's kiemelkedik, míg a Sotheby's és a Phillips gyengébben teljesít a 2024-es tavaszi aukciókon

2024-03-19

A Christie's 2024 tavaszi aukciós szezonjának 20-21. századi és szürrealista művészeti árverése (március 7.) kiemelkedő sikert aratott, díjakkal együtt összesen 137,7 millió font (174,8 millió dollár) bevétellel zárt. Ez a lenyűgöző eredmény ellentétben áll a Phillips gyengébb 20. századi és kortárs árverésével, amely alig haladta meg a 13,6 millió fontos (17 millió dolláros) becslést, illetve a Sotheby's 100 millió fontos (127 millió dolláros) árverésével, amely szintén nem hozta a várt eredményt.

Próbálta már?

Hirdetés feladása

Meghirdetheti eladó műtárgyait.

Aukciós értesítés

Valamennyi új aukciós katalógusról email értesítést kap.

Műtárgyfigyelés

A keresésének megfelelő műtárgyakról értesítést kap.

Értékbecslés

Értékbecslést kérhet műtárgyáról.

Kedvencek

Elmentheti kedvenc műtárgyait, hogy később a Kedvencek menüpontban könnyen megtalálhatók legyenek.

Projektjeink

Partnereink

Hiba!

  • A művelethez kérem jelentkezzen be!

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél feliratkozáshoz adja meg az e-mail címét és kattintson a feliratkozás gombra.