A Derkovits-ösztöndíj idei nyerteseit bemutató kiállításon huszonhat alkotó munkái alapján kaphatunk képet a fiatal magyar képzőművészet alapvető fejleményeiről, a generáció gondolkodását meghatározó kérdésekről, technikai és tematikus súlypontokról. A harmincöt év alatti művészek közül többen második vagy harmadik évüket töltik ösztöndíjasként – esetükben már csak a korábbi Derkó-kiállítások ismeretében is világosan megfigyelhető egy következetes építkezés. Ám ez a tudatosság, koncepcionális átgondoltság a kiállítási helyzetből adódóan általánosnak mondható, hiszen kizárólag olyan művészek munkái kapnak helyt a Műcsarnokban, akik eddigi eredményeik és műveik esztétikai teljesítményének felmutatásán túl képesek voltak egy munkaterv összeállítására és világos célok vagy legalábbis releváns kérdések, művészeti kutatásra érdemes problémák meghatározására

Egy műalkotás, egy művész és egy enteriőr: sorozatunkban antik és kortárs műtárgyakat mutatunk be olvasóinknak és szemléltetjük, hogyan simulhatnak bele ízlésesen a mindennapjainkba.

Egy új világban találtuk magunkat. A jövő bizonytalanná vált, miközben minden felértékelődött, ami otthonainkban körülvesz bennünket. Fontosabbá váltak azok a dolgok, amelyek lakásaink falai között élményt és erőt adnak, emlékeket idéznek fel, érzelmeket keltenek bennünk. Fontosabbá vált a művészet.

Röviddel az 1900 utáni években, részben az új francia művészeti mozgalmak hatására, Németországban sokan kísérletet tettek az addigi művészeti kánon meghaladására. A német művészeti gondolkodás gyors megváltozása elsősorban az olyan nagy hatású műkritikusoknak volt köszönhető, mint Julius Meier-Graefe, valamint azoknak a művészeti lapoknak, mint a Brücke vagy a Sturm, amelyek az új művészeti irányzatokat mutatták be a közönségnek. Szükség volt természetesen az újra fogékony galériatulajdonosok közreműködésére is, akik felkarolták a szinte évről évre változó, újabb művészeti mozgalmakat.

A világszerte bezárt múzeumokban nem állt meg a munka, sőt, számos intézmény épp azon gondolkodik, hogyan dokumentálja, őrizze meg ennek a vészterhes időszaknak a történéseit az utókor számára – ehhez segítségül hívják az embereket, gyűjteménygyarapítási felhívásokat is közzétéve. Na de milyen tárgyak lehetnek alkalmasak arra, hogy később felidézhessük általuk a járványhelyzetet?

Egy műalkotás, egy művész és egy enteriőr: sorozatunkban antik és kortárs műtárgyakat mutatunk be olvasóinknak és szemléltetjük, hogyan simulhatnak bele ízlésesen a mindennapjainkba.

A Ludwig Múzeumban januártól elvileg április végéig lenne látható a baljós, The Dead Web – The End címet viselő kiállítást, de e sorok írása közben ért minket a hír, hogy a MÜPA a koronavírus terjedése miatt előre láthatóan március 31-ig zárva tart. Az internet végéről fantáziáló kiállítássorozatot Martin Untersinger 2015-ös, a Le Monde-ban online formában megjelent cikke[1] ihlette. Az írás elsősorban a világszerte rohamosan növő okostelefonokat okolja a jelenségért: az interneten áramló „cicás videók” és egyéb feleslegesnek tűnő információk olyan mennyiségű adatszállítást igényelnek, melynek eredménye a net kapacitásának totális kihasználása nyomán bekövetkező capacity crunch, magyarul a világháló összeomlása. Mivel azonban a net több milliárd számítógép globális hálózataként olyan nagy méretű és annyira decentralizált, hogy az ilyesféle modern apokaliptikus víziók valóságtartalma elenyésző.

Tavaly október 12-től idén február 2-ig volt látható a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Deák Gyűjteményében a Ziffer Sándor műveiből válogatott, a nagybányai művész ötvennyolc festményét bemutató kiállítás Van, aki marad… címmel. A tárlathoz számos kísérőrendezvény – előadások, tematikus tárlatvezetések – is csatlakozott; ezek egyikeként január 22-én Martos Gábor tartott vetítettképes előadást Ziffer munkáinak a mai műkereskedelemben betöltött – igencsak sikeres – szerepléséről. Az alábbiakban ennek az előadásnak a lapunk számára leírt-szerkesztett, illetve néhány, azóta beszerzett adattal kiegészített szövegét olvashatják. 

A RANDOM - kortárs fotográfusok csoportja izgalmas kezdeményezést indított a magyar fotográfusok és fotóművészek körében, amellyel segíteni kívánja az egészségügyi dolgozók munkáját a jelenlegi nehéz helyzetben. Felhívást hirdetett egy online fotóaukcióra, amellyel a nővérek és orvosok munkáját segítik a Szent László és Szent István Kórház Betegeiért, Orvosaiért és Dolgozóiért Alapítvány számára rendezett gyűjtéssel. Az aukciót a Budapest FotóFesztivál is támogatja.

Maga szokott mosolyogni? – ezt kérdezte egy látogató Nemes Anna festőművésztől a Várfok Galériában rendezett legutóbbi, Nyitott testek című kiállításán. Az 1989-es születésű fiatal művész 2014-ben végzett a Képzőművészeti Egyetem festő szakán, Bukta Imre osztályában, jelenleg a Várfok Galéria legfiatalabb művésze. 2019-ben három egyéni tárlata volt külföldön: Stuttgartban, Varsóban és Regensburgban. A festés mellett dokumentumfilmet és játékfilmet is készít női testépítőkről. A vonalról, a halálról és persze a testekről beszélgettünk. Láttam mosolyogni is.

A lassú-szemléletmód a társadalom, a gazdaság és a mindennapi élet területén egyaránt a meglévő struktúrák újragondolását és a bevett gyakorlatok újraszervezését jelenti. Lényege a tudatosságban és a kritikai hozzáállásban ragadható meg leginkább, az etikus fogyasztástól, az önkéntes egyszerűségen át, a növekedés nélküli gazdaság koncepciójáig.

Az online vernisszázson Csató József festőművész elektronikus etűdjét megelőzően Készman József művészettörténész nyitja meg virtuálisan a kiállítást.

Itt a szép idő, sokan mennénk kirándulni, utaznánk külföldre, üdülnénk belföldön, de most az a speciális helyzet állt elő, hogy pontosan ez az, amit nem tehetünk. Ki-ki megpróbál a tőle telhető legtöbb időt az otthonában eltölteni – ez egyszerre lehet örömteli, de lehangoló és stresszes élmény is. Az interneten egymást érik az ötletek, hogyan tudnánk enyhíteni a bezártság érzést, és nagyon úgy tűnik, hogy ebben élen jár a kultúra. A múzeumok gyorsan kapcsoltak, online kiállításokat közzétéve és a legkülönbözőbb kreatív felhívásokat intézve az otthonmaradókhoz. Könyves adatbázisok váltak elérhetővé, valamelyest pótolva a bezárt könyvtárak szerepét. Hiszünk benne, hogy a művészet, a kultúra valóban segít ebben a nehéz időszakban is. A napokban a Barneby’s tett közzé egy figyelemreméltó írást arról, hogyan utazzuk be a világot a művészet segítségével. Ehhez olyan képeket választottak, amelyek a világ különböző pontjaira repítik el képzeletben az olvasót. Mi a válogatást magyar példákkal kívánjuk kiegészíteni. A teljes útvonalunk a következő lesz: Párizs, London, Svédország, Kalifornia, Rimini, Olasz Riviéra, Balaton és Kaposvár.