a vászonszálak kihúzásával áttört és hímzett szegélydísz

több színű, mintás mór-spanyol fajansz fali- és padlócsempék. Jellegzetessége a kaleidoszkóp kontúrrajzot adó fehér határvonalak árkolt kialakítása, amely egyben a különböző színű mázak összefolyását – az égetőkemencében – megakadályozza. Az elnevezés az azúrkék darabaktól ered.

érem két szembenéző vagy egymás elé helyezett profilban ábrázolt fejképpel

kényelmes, alacsony támlásszék, amelyet Balzac francia regényíróról neveztek el

rúdra rögzített zászló, a hadbaszálló hűbérúr díszes lobogója. A festménnyel vagy hímzéssel díszített templomi vagy zarándokzászlókat is nevezték.

1. ablakmélyedésben álló kőpad vagy falnak támaszkodó kőasztal 2. párnázott vagy náddal befont pad

középkori könyvkötési mód, amelynél a könyvtestet szíjbordákba fűzték, s a szíjvégek a fából készült fedőtáblák mélyedéseibe fapeckekkel voltak erősítve.

a tizennyolcadik században divatos, két végén lekerített, tenyérnyi széles csipkesáv, amelyet csokorra kötve a nyakba viseltek

francia festők egy csoportja, akik 1850 körül a Fontainebleau-hoz közeli Barbizon falucskában telepedtek le. Festészetük a természet közvetlen megfigyelésén alapult. Az általuk bevezetett paysage intime (intim táj) új irányt szabott, és nagy szerepet vitt a modern realista tájképfestészet kialakításában és elterjesztésében. A plein air előfutáraiként is tekinthetőek. Jelentős képviselői Theodore Rousseau, Charles François Daubigny, és Jean Francois Millet. Közvetlenül hatottak Munkácsy Mihály és Paál László festészetére.

a manierizmust 1590 után követő stíluskorszak, amelynek az 1725 körül kezdődő rokokó vett véget. Eleinte a gótikához hasonlóan negatív értelmű elnevezés volt. Magyarországon egészen a tizennyolcadik század végéig tartott el. Kiindulópontja Róma, onnan terjed el egész Európába. Jellemzője a mozgalmasság, a vonalak erőteljes lendülete, az építészet, a szobrászat és a festészet határainak gyakori összeolvadása, a színgazdagság, a reprezentatív ünnepélyesség, a pompa, a pátosszal teli ábrázolásmód, a képzőművészetben a fény-árnyék hatások erőteljes, néha már színpadias vonásokkal történő használata. Az építészetben a pompa mellett szigorúság, a méltóság és az emelkedettség érvényesül. Szembetűnő ellentét fedezhető fel a déli országok (Itália, Spanyolország) eleven, mozgalmas formavilága és az északi országok (Franciaország, német nyelvű területek) hűvösebb, klasszicizáló ábrázolásmódja között.

 lapos dombormű

a falikárpitszövés egy módja. Ennél az eljárásnál a szövőszéken a láncfonalak vízszintes helyzetben vannak