17. századi művészet olasz  elnevezése.

írószekrény

az ÉK-franciaországi Sedanban készült francia varrott csipke. Finom és mozgalmas rajza a flamand vert csipkék mintáira emlékeztet.

a katolikus templomok sekrestyéiben a liturgikus ruhaneműt és egyéb tárgyakat őrző, díszes szekrény.

a fehér, a fekete, szürke és arany.

nemesfémből, üvegből, ritkábban más anyagból készült, többnyire fedeles és talpas, díszes kiképzésű ivóedény.

tálalóasztalka vagy polc, erre rakják az étkezés folyamán szükségessé váló edényféléket és evőeszközöket.

a 18. századi olasz művészet elnevezése.

a Párizs melletti Sévres-ben készült porcelánedények gyűjtőneve. A vincennes-i porcelán-manufaktúrát ugyanis 1756-ban ide helyezték át. A kisplasztikákat általában biscuit-porcelánból készítették. A francia kaolinlelőhelyek felfedezése (1765) után keményporcelánt is előállítottak. A Sévres-ben készült lágyporcelánok híres kék,zöld, rózsaszín és sárga színeit csak hosszas kísérletezés után 1769-től sikerült keményporcelánon alkalmazni. A festett díszítés és a porcelánplasztika a francia királyi udvar művészeinek irányításával és tervei szerint készült. Az üzem, amelyet 1876-ban a közeli St. Cloud-ba helyeztek át, ma is fennáll: híres múzeuma a sévres-i porcelán teljes fejlődését szemlélteti.

a körvonalat feloldó, lágy festésmód. A kifejezés Leonardo da Vincitől származik.

olasz székfajta, hasábos vagy rúd alakú lábakkal. Később a lábakat elől-hátul díszesen kiképzett deszkalap helyettesíti. A háttámla és ülőlap formája nagyon változatos.

a japán kisplasztikában használt ötvözet. A rézhez kevés aranyat és ezüstöt olvasztanak. Felülete sötét-szürkéskékesen oxidált.