Az ötvösségben az a művelet, amellyel a fémfelületet szabályosan elhelyezett apró gömböcskék ráforrasztásával díszítik.

faszén rudacskákkal papírra készített rajz. A kész művet sellakosalkoholos folyadékkal rögzítik.

a katolikusoknál a szenteltvíz tartására szolgáló edény. A templomokban a bejárat melletti különféle anyagokból készült, falba erősített vagy szabadon álló medence. Magánhasználatra, falra akasztható domborműves vagy festett vallási tárgyú ábrázolásokkal díszített szenteltvíztartót használtak. Az utóbbinak népszerű változata a fajansz vagy más kerámiai anyagú ún. „Veronika”, amelyet Szt. Veronika plasztikus alakja díszít.

liturgikus ötvöstárgy. Az órnapja ünnepének bevezetése óta (1264) használják a katolikus egyházi szertatásoknál. Rendszerint nemesfémből készül, alsó része a kehely alsó részének felépítését követi, felső része korábban hengeralakú üvveg- vagy kristálytartó,a barokk kortól sugaras keretű, üvegezett ostyaház, amelyben a lunula tartja az ostyát.

barnásvöröses festék, amelyet  a tintahal termel. A rajzművészek a lavírozásra használják.

kígyókő, a kígyó bőrére emlékeztető mintázatú, sötétzöld színű kőzet. Ötvösfoglalatú díszítményeket készítettek belőle. Különösen a reneszánsz kedvelte.

a műalkotás szerzőjének aláírása, kézjegye, jelzése, ismertetőjele. A reneszánsz óta jelzik a művészek rendszeresen alkotásaikat.

gyári jegy, márka; nyomdák, könyvkiadók, kereskedelmi- és iparvállalatok cégjele, művészek kézjegye. A legelső szignet a Fust és Schöffer nyomdájában készült  negyvennyolc soros Biblián látható (1462).

árnyékrajz; személy vagy tárgy árnyékrajzának körvonala.

a 19. század utolsó évtizedeiben kialakult művészeti és irodalmi irányzat, amely a valóság közvetlen ábrázolása helyett jelképekbe sűrítve igyekszik közvetíteni a szemlélőnek az élet bonyolult jelenségeinek „rejtett” értelmét. Jelentős képviselői: Odilon Redon,  Pierre Puvis de Chavannes.

fogalom érzékelhető jelképe, megszemélyesítése.

Műalkotás részeinek elhelyezése olyan módon, hogy ezek a részek a szimmetriatengely két oldalán tükörképszerűen megismétlődnek. A leggyakoribb az  építőművészetben . az ornamentika általában követi a szimmetria elvét, a rokokó kivételével. A bútorok és az edények formáiban rendszerint fellelhető a szimmetria, amit azonban gyakran a díszítések aszimmetriája ellensúlyoz.