a régi és modern orosz képzőművészet múzeuma. P. M. Tretyakov moszkvai kereskedő gyűjteményét  1856-ban alapította, amelyet 1892-benMoszkva városának adományozott. Oroszországban ez volt az első nyilvános múzeum. 1917 után állami tulajdonba került és rohamosan gyarapodott. A régi orosz művészet korszakából a legrégebbi emlékek egyike a Szent Demetrioszt ábrázoló, kijevi származású mozaik kép a 11. századból. Nevezetes a bizánci vlagyimiri Mária a gyermekkel ikon, a 12. századi bizánci festészet egyik remeke. Az orosz ikonművészet valamennyi neves központjának művei (Novgorod, Pszkov, Moszkva stb.). A középkori orosz művészet legnevesebb képviselője, Andrej Rubljov (kb. 1360-1430) munkásságát több műve illusztrálja. A 15.-17. századot Szavin, Csirin és Usakov művei reprezentálják a 17. századi „parszuná”-nak nevezett portrék mellett.  A 18. század művészetét nyugati igazodású reprezentatív portré sorával mutatják be. A 19. század első felének művei közül kimagaslik Kiprenszkij Anyegin portréja és Fedotov történelmi és életképei. A 19. század második felének és a 20. század elejének festészetét a „Peredvizsnyiki” művészei fémjelzik, a legkiválóbb közöttük I. J. Repin, akinek széleskörű munkásságát igen gazdag anyag mutatják be. Ugyancsak nagy anyag dokumentálja a  modern orosz művészetet is.

 1. három részből álló oltárfelépítmény, amelynek középső részéhez oldalt egt-egy szárny csatlakozik. 2. egy merev közép- és két oldalsó részből álló festmény. 3. elefántcsontfaragású vagy egyéb díszű háromrészes, összecsukható képecske vagy oltárka.

az oroszországi Tulában, a 19. század közepétől készült niellós díszű ezüsttárgyak. A századfordulón és az utána következő években nagyon divatosak voltak. Népszerűségük miatt sok helyütt foglalkoztak előállításukkal. Az ilyen munkát, bárhol is készült, tulaezüstnek nevezzük.

a kereskedelemben a bokhara néven ismert, kék-vörös tónusú, mértani rajzú, nyolcszögletes medaillonokkal díszített szőnyegek. Nevezetesebb fajtái: a tekke bokhara, a yomud bokhara, a khiva szőnyeg, a besir szőnyeg.

a kelet-ázsiai festészet egyik technikája, amely fekete tussal fest képket papírra vagy selyemre. Koreába és Japánba Kínából terjedt át, ahol valószínűleg már a Tang-korban (618-907) ismerték, de emlékei csak a Szung-korból (960-1279) maradtak, amikor igen magas színvonalat ért el. Japánban a tusfestészet az Achikaga-korban (1337-1573) virágzott, itt legnagyobb mestere Sesshu (1420-1506) volt.

festés higított tussal, tulajdonképpen átmenet a festés és a rajzolás között. A művész a formák árnyalását különböző hígítású tusba mártott ecsettel rakja fel.

színes, árnyalt lapos öltés; a 14.-16. század figurális díszű művészi hímzéseinek, majd a 18. századi naturalisztikus virágmintáknak festett kép hatását keltő hímzőmódja.

zöldeskék színű féldrágakő, réztartalmú alumínium-foszfát. Perzsiából és Turkesztánból hozták Európába. Azt tartották róla, hogy megakadályozza a veszedelmes eséseket.

a múzeumot befogadó Palazzo degli Uffizi palotát Giorgio Vasari kezdte építeni 1560-ban, és Buontalenti fejezte be. Az épületet eredetileg egy közhivatal (Uffizio) számára tervezték. I. Ferenc toscanai nagyherceg 1581-ben az épület felső emeletén Cosimo Medici képzőművészeti hagyatékát helyezte el. Később értékes gyűjteményekkel (Rovere-örökség, Leopoldo de Medici hagyatéka stb.), a 18-19. században különböző helyeken lévő műtárgyak beolvasztásával gazdagodott. E nagy jelentőségű gyűjtemény a 14-15. századbeli toszkán iskola legfőbb képviselőinek műveit foglalja magában, kivéve Fra Angelico festményeit, amelyet a Museo di San Marcóban vannak. Említésre méltó Cimabue és Giotto nagyméretű Trónoló Madonnái, Simone Martini Angyali Üdvözlete, Uccello csataképe, Piero della Francesca: Federico da Montefeltro és Battista Sforza kettős portréja, Botticelli festményei, köztük a Primaverával, Michelangelo Doni tondója és Leonardo Angyali Üdvözlete. Az emiliai festőiskolát Correggio vásznai képviselik. Az északolasz és velencei iskola alkotásai közül itt  őrzik Mantegna Triptichonját és Giovanni Bellini A Purgatórium Allegóriája című művét. Ezenkívül kisebb német, németalföldi és francia festészeti anyaga is van. A külföldi művészek alkotásai közül kiemelkedik Hugo van der Goes Portinari oltára, Rogier van der Weyden Levétel a keresztről című képe. A gyűjteményt firenzei és flamand gobelinek, klasszikus márványszobrok s a művészek önarcképgyűjteménye egészíti ki. A képtárral együtt növekedett az antik szoborgyűjtemény (Medici Vénusz, Niobidák, Bírkozók stb.).

eredetileg Keletről behozott kék festék, a lapisz-lazuli kivonata. A középkori kódex-illusztrátorok igen kedvelték.

a közép-olaszországi Urbinóban, az olasz majolikaművesség központjában készült majolika. Fénykora a 16. század közepe táján volt. Az edények egész felületét elborítják  a mitológiából és történelemből vett, kitűnő rajz képes ábrázolások. Intenzív, ragyogó, tűzálló színei között a sárga és kék dominál.

finom kidolgozású selyem-, arany-, és ezüsthímzés, amely hivatásos tervező mintái után műhelyekben vagy magyar udvarházakban készült, zömében 1650 és 1750 körül. Mintája a reneszánsz ornamentikája (S alakú tagokból álló indák, gránátalmák, vázákból kinövő virágok), amely török díszítő motívumokkal (tulipán, szegfű, jácint, fűrészes szélű levelek) keveredik sajátos ékítménnyé.