a szépművészet és iparművészzet gazdag gyűjteménye, 1857-ben nyitották meg. Victoria angol királynő és férje, Albert herceg nevét 1899 óta viseli. Korábbi neve South Kensigton Museum volt, amely 1852-ben alapított Museum of Manufactures anyagából létesült. Új épületében 1909 óta működik. Eredetileg az volt a feladata, hogy a művészeti nevelést irányítsa, közreműködjék a megfelelő tanerők képzésében, művészeti könyvtárak és iskolák alapításában, pályadíjak kitűzésében és kiállítások rendezésében. Később egyre inkább művészeti múzeummá alakult át. Jelentős osztályai: építészeti és szobrászati (angol és külföldi anyag, modernnek nélkül, jelentős olasz gótikus és reneszánsz gyűjteménye, középkori elefáncsontfaragvány anyaga, bronzai, kínai és japán szobrai), kerámiái, európai és keleti porcelánok és üvegek, olasz majolika gyűjteménye világviszonylatban az elsők közé sorolható, teljes angol porcelángyűjtemény, illusztráció, rajz, művészeti könyvtár, fémmunkák (Európa, India kivételével Ázsia, görög és római ékszerek, kínai bronzok, középkori és reneszánsz ékszerek stb.), képtár (brit akvarellek, miniatúrák, valamint olajfestmények, Raffaello 7 nagy gobelinkartonja stb.), textil, famunkák osztálya és indiai osztály. Több külső múzeumi állomása van.

Viktória angol királynő uralkodása (1837-1901) idejének angol képzőművészeti irányzata.  A birodalom nagyságát és erejét hivatott sugározni, így a különböző időkből és kultúrákból merítkező formanyelvet alakított ki az építészetben és képzőművészeti ágakban egyaránt.

vízfestékkel történő festés, vízben oldódó festékkel, lágy, áttetsző színekkel általában papírra festett képek,  a „fehér színt”, a fényt a szabadon hagyott papírlap színe adja. A legelső akvarellek az egyiptomi művészetből ismertek. Az európai művészetben a 15. századtól alkalmazták az egyleveles nyomtatványok színezésére. Önálló műfajként Albrecht Dürer tájképein lép fel, de valóban önálló technikává az angolok fejlesztették a 18. században.

kényes, törékeny tárgyak elhelyezésére szolgáló szekrény. A 18. század első felében jött divatba, alakja a kor stílusformáit követi. A biedermeier kortól a polgárság kedvelt díszbútora.

írás, rajz vagy más jel, amely a világosság felé fordított papíron láthatóvá válik. A papírgyár cégjelét mutatja, vagy pedig (pl. pénzjegyeken) a hamisítás megakadályozását szolgálja. Nagy jelentősége van a grafikák eredetének és korának megállapításánál.

17. századi francia ülőbútor társas vagy kártyajátékot nézők számára. Különleges támlásszék, amelyen az alacsony támla felé fordulva lovagló helyzetben ülnek, a kezeket a párnázott támlaperemre támasztva.

Josiah Wedgwood (1730-95) által alapított műhelyben, az ugyancsak általa feltalált keménycserépből készült edények gyűjtőneve. Két csoportja: a Jasperware (színes alapon fehér reliefek), és a sárgás alapanyagból készített Queen’s Ware.

18. századi osztrák udvari ezüstök, főképp evőeszközök tört vonalú, hullámos, bordázott szegélydísszel.

D. Wolff (?-1809) holland üvegdekorátorról elnevezett, általa vagy az ő modorában készített poharak. Hollandiában az ilyen poharak készítői ún. pontozó eljárással dolgoztak. Ezeknél a leheletszerű ábrázolás gyémánttűvel bemélyített különböző sűrűségű és mélységű pontocskákból tevődik össze.

a Ny-angliai Worchesterben 1751-ben alapított manufaktúrakészítményeinek gyűjtőneve. Ennek a legjelentékenyebb angol porcelánüzemnek jellegzetes termékei a színes mázú, reliefes díszedények. 1757-től a nyomtatott díszítésű darabok gyakoriak

a kisázsiai nomádok fényes gyapjúból vagy finom kecskeszőrből csomózott, mértani rajzú, élénk színezésű, magas sörtéjű szőnyegeinek gyűjtőneve.

drágakő,  a korund kék színű változata.