A világ ma legdrágább műtárgya 450 millió dollárért kelt el egy árverésen – ezt a festményt „természetesen” férfi készítette. A legmagasabb összeg, amelyet mindeddig egy nő által festett képért kifizettek, 44,4 millió dollár volt. Ha az élő művészeket nézzük, a legértékesebb műalkotás ára, amelyet férfi készített, 91 millió dollár volt, ezzel szemben csupán 12,4 millió dollárt ért a legdrágább női munka. Jackson Pollocknak, az amerikai absztrakt expresszionizmus jeles művészének a legdrágább festményéért 200 millió dollárt adott egy gyűjtő, feleségének, a művészettörténetben ma már legalább olyan fontosnak tartott Lee Krasnernek viszont a jelenlegi csúcsára alig 11,6 millió dollár. A hasonló aránytalanságok sora még hosszan folytatható – és folytatódik is ebben a könyvben, amely a női alkotóknak a műkereskedelemben elfoglalt helyzetét járja körül, és a feltűnő különbségek okait keresve tekinti át a múzeumok gyűjteményezési és kiállításpolitikáját, a nemzetközi vásárok felhozatalát, végül több száz külföldi és magyar női alkotás aukciós szereplését a reneszánsztól napjainkig.

Tamara Łempickát mindenki ismerte, aki az 1920-as és ’30-as évek Párizsában alkotott: Picasso, André Gide, Jean Cocteau, Gertrude Stein, Coco Chanel, Marlene Dietrich. Az első női világsztár volt a művészek közt, akinek élete egy regény lapjaira kívánkozott: ezt a kötetet tartja kezében az olvasó. Extravagáns, zseniális festő volt, és az egyik legbátrabb nő a korban. Nem tagadott meg magától semmit, az alkotást inspiráló szerelmi hódításokat, sőt a bódítószereket sem, és könnyen oldozta fel magát a bűnök alól. Függetlenségével számos sebet ejtett szerettein, művészetéért gyakorta komoly áldozatot hozott, ami olykor őt is összetörte. Grzegorz Musiał, a lengyel irodalom megkerülhetetlen figurája végigkövette Tamara életútját. Łempicka Mexikóban, a Popocatépetl vulkán lábánál fekvő Cuernavaca településen töltötte élete utolsó évtizedét. A szerző itt kötött szoros barátságot Victor Contreras mexikói szobrásszal, aki Tamara társa volt az életben, és alkotói hagyatékának örököse. Azt is lehetővé tette, hogy Musiał a festő házában, kedves tárgyai között lakjon.Az 1920-as, ’30-as évek Párizsa betekintést enged az ellenállhatatlan, dekadens, pezsgő művészvilágba, hogy rajta keresztül jobban megismerjük a kubista és art deco művek, valamint alkotóik belső vívódásait, vágyait és a művészetek iránti rajongásunk eredetét.

Album és katalógus A legteljesebb Fajó kiadvány. A művész munkái mellett sok saját szöveggel.

Ez a könyv elsősorban azoknak a középiskolás korú gyerekeknek és fiataloknak szól, akik szeretnének többet megtudni a modern magyar képzőművészetről. A kötet rendhagyó módon, 16 témán keresztül, olvasmányosan mutatja be az elmúlt 150 esztendő főbb művészeti irányzatait, valamint a festőket, szobrászokat foglalkoztató lényeges kérdéseket. Az egyes témakörök ismertetése során a klasszikus művészettörténet időrendisége mellett, a könyv igyekszik egy-egy jellemző példával szemléltetni az elmúlt két évszázad legnépszerűbb festészeti és szobrászati műfajait is. De olyan „határterületek” bemutatására is figyelmet fordít, mint a karikatúra, vagy éppen az utcaművészet. A magyar művészet történetének kiemelkedő jelentőségű alkotásaival bőségesen illusztrált fejezetek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy nagyobb biztonsággal közlekedjen a modern képzőművészet berkeiben, és talán a kortárs művészet aktuális törekvéseihez vezető utak felleléséhez is hozzásegít.

Leonardo da Vinci egyszerre volt festő, szobrász, városépítész, mérnök és feltaláló – ezt a szerteágazó pályafutást a kutatók ritkán értelmezik egységes egészként. Daniel Arasse a kevesek közé tartozik: bemutatja az egyik legnagyobb elme szabadon burjánzó világát, megfesti a művész-filozófus portréját, szemlélteti Leonardo forradalmian önálló státuszát a kor kultúrájában, és roppant alapossággal elemzi művészi munkásságát a legegyszerűbb grafikáktól kezdve egészen a Mona Lisáig. Daniel Arasse szemléletének ereje a tekintet figyelmes, elmélyült koncentrációjából fakad. Könyvében ezúttal is bebizonyítja, amit Borbély Szilárd fogalmazott meg: „képeket látni és értelmezni nem csupán a nézés, hanem a képzés, a képzelet által tanulunk meg.”

A művészeti alkotások megértéséhez kíván segítséget nyújtani ez a könyv. A tárgyalt művek többsége a késő középkor és a modern kor között keletkezett, amikor a figuratív művészeti stílus uralkodott. A megjelenített alakok valójában a műalkotás legfontosabb üzenetét hordozzák: a szentek életéből vett jeleneteket azért ábrázolták, mert azokat példásnak, követésre méltónak ítélték. A könyv címszavai főként személyekről szólnak, a mitológia, a történelem és a vallási élet szereplőit mutatják be. Helyet kaptak képzelt személyek, művészettörténeti szempontból érdekes témák, valamint jelképek, attribútumok, emblémák és elvont fogalmak megszemélyesítői is. Az ismert és kevésbé ismert műalkotásokkal gazdagon illusztrált kiadványt böngészve az Olvasó számára könnyedén megfejthetővé válik a "művészet kódja".

„Amit a kép megmutat, de nem fitogtat” – erről szól minden műelemzés, ezért keres rendező elvet az ikonográfia, és ennek megtalálása a műélvezet legfőbb forrása. A kalandhoz pedig Arasse-nál jobb vezetőt nemigen találhatunk. Ebben a kötetben hét tanulmányát egy új vezérlő elv szerint írta meg, melyet analitikus ikonográfiának nevezett el. A kép szüzséje(sujet) és az alkotó szubjektuma(sujet),- ahogy a francia szó egybeesése is azt mutatja, - egymásba épülését, és egymásra utalásait vizsgálja. „Elemzésemnek nem az a célja, hogy egy nevet kapcsoljunk egy műalkotáshoz, hanem az, hogy egy alkotásban megragadjuk, mivé tudott válni alkotójának köszönhetően (akinek viszont ismernünk kell a nevét ahhoz, hogy a képet megfelelően tudjuk értelmezni). Témám jól körülhatárolható: újabb és újabb konkrét eseteket elemezve szeretném megragadni azt, ami – túl azon, hogy egyedivé teszi az egyik vagy a másik műalkotást azon a sorozaton belül, amelyhez tartozik – magán viseli alkotójának személyiségjegyeit. Vagyis azt kutatom, miképpen van benne a Mózesben Michelangelo, a Noé részegsége című festményben Bellini, A Bölcsesség allegóriájában (Az idő múlásának allegóriája a bölcsesség által vezérelve) című képen Tiziano, akárcsak Mantegna a szignatúráiban, vagy Piero di Cosimo a Prométheusz mítosza című képen?”

A Zsdrál Art gondozásában kiadott művészeti monográfia Lantos Ferenc (1929-2014) nonfiguratív alkotótevékenységét helyezi nemzetközi kontextusba, és a nagy ívű pálya globális jelentőségét rajzolja meg. A szerző és szerkesztő, Mészáros Flóra, Lantost egészében új szempontból közelíti meg, elsődlegesen úttörő szerepét mutatja be (nonfiguratív művészetben, land artban, zománc munkánkban. stb). Lantos a szocializmus elszigeteltsége ellenére, azaz a nemzetközi trendek személyes megismerése, megtapasztalása nélkül külföldi kortársaihoz hasonló eredményekre jut, főleg az 1960-as években. A világszínvonalú Lantos mindemellett teljesen unikális nonfiguratív elképzelést dolgoz ki. A könyv tematikusan végigveszi, hogy a világot analitikusan értelmező, geometrikus elemekre lebontó Lantos a természet teremtett rendje mentén miként variálja geometrikus formáit, s hogyan építi be a matematikát, vagy a biológiát a vizuális nyelvébe. A Zsdrál Art kiadványa grafikai megoldásában (kihajtható oldal, pauszos papírok) is egyedi, mindemellett egészen speciális kötészeti megoldásokat követ, szinte műtárgy jelleget ölt. A mű a legújabb tudományos eredményeket olvasmányos formában közli és ezzel nyitni kíván a szélesebb olvasóközönség felé is.