Victor Vasarely a 20. századi képzőművészet egyik legjelentősebb alakja, az „optikai festészet”, azaz op-art legfontosabb alkotója. Művei mindenütt óriási sikert arattak, nemcsak a galériákban és kiállításokon, de a populáris kultúrában is. Ebből a regényes életrajzból kiderül, honnan indult és hová jutott: a pécsi születésétől a budapesti tanulóéveken át franciaországi letelepedéséig. Végigkísérjük a szegénységtől a gazdagságig, az ismeretlenségtől a világhírig. A pikáns családi legendákból megismerjük szerelmeit, szenvedélyeit, és azt is megtudjuk, hogyan kapcsolódott össze életében művészet, üzlet és szerelem. Mindemellett megelevenedik előttünk a 20. század közepi Párizs mozgalmas kávéházaival, füstös és fülledt szalonjaival, galériáival, a kor legnagyobb festőivel és zenészeivel, filmeseivel, művészlegendákkal, galériatulajdonosokkal. Látjuk Franciaországot és Magyarországot a második világháború alatt, Párizs szerepének változását a nemzetközi művészvilágban és műkereskedelemben, Amerika mind nagyobb vonzerejét, New York lehetőségekkel teli csillogását. Végül tanúi vagyunk a francia vidéken eltöltött időskornak, a két fiú és az unoka felnövésének, egy művészcsalád konfliktusoktól sem mentes kiteljesedésének. Pierre Vasarely nem antik szobrot farag nagyapjának Philippe Dana újságíró közreműködésével, hanem lüktető családtörténetet ír, amelyben a 20. század kis- és nagytörténelme kavarog, és amiben a művészi elit világa és a vasárnapi gyöngytyúk is elfér. A végeredmény az invenciózus mester, Victor Vasarely életének és munkájának története, az alkotóé, aki mindenben izgalmas lehetőséget talál. Jelen, második, kibővített kiadás számára Pierre Vasarely a mából visszatekintve összefoglalta azokat az eseményeket, melyeket az 2019-es kiadásban nem említett, és azokat, melyek annak megjelenése óta történtek. Fordította (az Epilógussal bezárólag): Vígh Árpád. Az Utószót és a Függeléket Halápi Blanka fordításának átdolgozásával Jeney Zoltán és Balogh Endre készítette. Szaklektor (az Utószó és a Függelék kivételével): Kárpáti Kata. Szerkesztette: Balogh Endre. Olvasószerkesztő: L. Varga Péter. A borítót Szalay Miklós készítette Willy Maywald fotójának felhasználásával. A borító és a hátsó fül fotóit Pierre Vasarely bocsátotta a magyar kiadás rendelkezésére.

Amikor a reneszánsz fénykorának három legnagyobb alakját sorolják fel, Leonardo da Vinci és Michelangelo után hagyományosan Raffaello következik, a grácia és a harmónia eszményi mestere. Különösen azért magasztalják, mert a legkomplexebb narratívákat és filozófiai fogalmakat is képes figurálisan ábrázolni.Művészetének értékelésekor azonban kevesebb figyelmet szentelnek arra az átütő erejű készségére, amellyel a vallásos érzület bemutatására képes.A Raffaello látomásai két tanulmányát Arasse 20 év különbséggel írta, az első a képben a látnok és a látomás viszonyát vizsgálja, míg a Sixtusi Madonna esetén a mű egésze tekinthető látomásnak, ahol a látnok maga a néző, aki Raffaello szerint az oltár előtt álló hívő.Képet nézni Daniel Arasse segítségével mindig a „figuratív gondolat”avagy a „figuratív szövedék” megfejtésének kalandja.

Album és katalógus A legteljesebb Fajó kiadvány. A művész munkái mellett sok saját szöveggel.

A Zsdrál Art gondozásában kiadott művészeti monográfia Lantos Ferenc (1929-2014) nonfiguratív alkotótevékenységét helyezi nemzetközi kontextusba, és a nagy ívű pálya globális jelentőségét rajzolja meg. A szerző és szerkesztő, Mészáros Flóra, Lantost egészében új szempontból közelíti meg, elsődlegesen úttörő szerepét mutatja be (nonfiguratív művészetben, land artban, zománc munkánkban. stb). Lantos a szocializmus elszigeteltsége ellenére, azaz a nemzetközi trendek személyes megismerése, megtapasztalása nélkül külföldi kortársaihoz hasonló eredményekre jut, főleg az 1960-as években. A világszínvonalú Lantos mindemellett teljesen unikális nonfiguratív elképzelést dolgoz ki. A könyv tematikusan végigveszi, hogy a világot analitikusan értelmező, geometrikus elemekre lebontó Lantos a természet teremtett rendje mentén miként variálja geometrikus formáit, s hogyan építi be a matematikát, vagy a biológiát a vizuális nyelvébe. A Zsdrál Art kiadványa grafikai megoldásában (kihajtható oldal, pauszos papírok) is egyedi, mindemellett egészen speciális kötészeti megoldásokat követ, szinte műtárgy jelleget ölt. A mű a legújabb tudományos eredményeket olvasmányos formában közli és ezzel nyitni kíván a szélesebb olvasóközönség felé is.

Victor Vasarely a 20. századi képzőművészet egyik legjelentősebb alakja, az „optikai festészet”, azaz op-art legfontosabb alkotója. Művei mindenütt óriási sikert arattak, nemcsak a galériákban és kiállításokon, de a reklámiparban és a divatban, a populáris kultúrában egyaránt. Ebből a regényes életrajzból kiderül, honnan indult és hová jutott: a pécsi születésétől, a felvidéki Pöstyénben töltött gyerekkortól a budapesti tanulóéveken át franciaországi letelepedéséig. Végigkísérjük a szegénységtől a gazdagságig, az ismeretlenségtől a világhírig, látjuk munka közben a reklámgrafikust és a feltörekvő alkotót. A pikáns családi legendákból megismerjük szerelmeit, szenvedélyeit, és azt is megtudjuk, hogyan kapcsolódott össze életében művészet, üzlet és szerelem. Mindemellett megelevenedik előttünk a 20. század közepi Párizs mozgalmas kávéházaival, füstös és fülledt szalonjaival, galériáival, a kor legnagyobb festőivel és zenészeivel, filmeseivel, művészlegendákkal, rafinált galériatulajdonosokkal. Látjuk Franciaországot és Magyarországot a második világháború alatt, Párizs szerepének változását a nemzetközi művészvilágban és műkereskedelemben, Amerika mind nagyobb vonzerejét, New York lehetőségekkel teli csillogását. Végül tanúi vagyunk a francia vidéken eltöltött időskornak, a gyerekek és az unoka felnövésének, egy művészcsalád konfliktusoktól sem mentes kiteljesedésének. Pierre Vasarely nem antik szobrot farag nagyapjának Philippe Dana újságíró közreműködésével, hanem lüktető családtörténetet ír, amelyben a 20. század kis- és nagytörténelme kavarog, és amiben a művészi elit világa és a vasárnapi gyöngytyúk is elfér. A végeredmény az invenciózus mester, Victor Vasarely életének és munkájának története, az alkotóé, aki mindenben izgalmas lehetőséget talál.

Leonardo da Vinci egyszerre volt festő, szobrász, városépítész, mérnök és feltaláló – ezt a szerteágazó pályafutást a kutatók ritkán értelmezik egységes egészként. Daniel Arasse a kevesek közé tartozik: bemutatja az egyik legnagyobb elme szabadon burjánzó világát, megfesti a művész-filozófus portréját, szemlélteti Leonardo forradalmian önálló státuszát a kor kultúrájában, és roppant alapossággal elemzi művészi munkásságát a legegyszerűbb grafikáktól kezdve egészen a Mona Lisáig. Daniel Arasse szemléletének ereje a tekintet figyelmes, elmélyült koncentrációjából fakad. Könyvében ezúttal is bebizonyítja, amit Borbély Szilárd fogalmazott meg: „képeket látni és értelmezni nem csupán a nézés, hanem a képzés, a képzelet által tanulunk meg.”

A művészeti alkotások megértéséhez kíván segítséget nyújtani ez a könyv. A tárgyalt művek többsége a késő középkor és a modern kor között keletkezett, amikor a figuratív művészeti stílus uralkodott. A megjelenített alakok valójában a műalkotás legfontosabb üzenetét hordozzák: a szentek életéből vett jeleneteket azért ábrázolták, mert azokat példásnak, követésre méltónak ítélték. A könyv címszavai főként személyekről szólnak, a mitológia, a történelem és a vallási élet szereplőit mutatják be. Helyet kaptak képzelt személyek, művészettörténeti szempontból érdekes témák, valamint jelképek, attribútumok, emblémák és elvont fogalmak megszemélyesítői is. Az ismert és kevésbé ismert műalkotásokkal gazdagon illusztrált kiadványt böngészve az Olvasó számára könnyedén megfejthetővé válik a "művészet kódja".

Petrányi Zsolt több évtizedes, intézmények élén, itthoni és külföldi műtermekben szerzett tapasztalatait osztja meg velünk, és ami igazán üdítő ebben a műfajban: személyes emlékei, gyerekkori élményei is szóba kerülnek. Nyolc kérdést járunk körül vele, miközben a hazai és a nemzetközi színtér számára fontos képzőművészeinek alkotásait elemzi, mesél velük kapcsolatos történeteket, helyezi őket az ennek nyomán már könnyebben átlátható összefüggésrendszerbe. Azt is megtudhatjuk miért fontos, hogy melyik művész milyen műfajban alkot, milyen anyagot, milyen kifejezésformát választ, hogy ennek jelentősége van, sőt, leginkább ennek átgondolásával lehet megkísérelni az értelmezést. Ami pedig azért fontos, mert általában a saját gondolatmeneteket végigjárva jutunk el ahhoz, hogy joggal nevezhessük magunkat műélvezőnek. Vagyis, hogy valós örömöt okozzon a kiállításra járás, és a velünk egy korban élők kreatív energiái minket is feltöltsenek!