_1.gif?1713474950460)
A hős hirtelen halála - érdekes kiállítás nyílik
Április 25-től ezen a címen mutatkoznak be a kelet-európai képzőművészet kiemelkedő alkotói a budapesti KUBIK Art Space-ban. A varsói Galeria Promocyjna által képviselt régióbeli művészek munkáiból és közös kiállításából pedig most a műtárgy.com ad ízelítőt.
Meghalt a király, éljen a király! A középkori Franciaországban ezekkel a szavakkal hirdették ki az uralkodó halálát és utódjának a trónralépését, hogy elkerüljék az utódlás körüli vitákat és harcokat. A “Le roi est mort, vive le roi!"(Meghalt a király, éljen a király!) kétségkívül duplafenekű: egyszerre negatív, mert a halálról szól, de közben mégis az új uralkodó ünneplésére szólít fel. A kettő közti átmenet egyszerre gyors és mégis sima: nem hagy helyet kétségnek, garantálja a folyamatosságot és a status quo bizonyosságát. A "Meghalt a király" mondat önmagában éppen az ellenkező hatást érné el: félelmet és zavar keltene, a negatív kimenetekre és a bizonytalanságra hívná fel a figyelmet.
Az Egy hős hirtelen halála című kiállítás mégis azt a hipotetikus helyzetet képzeli el, melyben mégsem jön el az "Éljen a király!" jó híre. A hős, akiben a kezdetektől bíztunk (mert nem is volt más választásunk) elbukik és meghal. Nincs nyoma annak, hogy egy új hős követné, hogy megharcoljon és győzzön. A vezetés hiánya pedig még a parancsnoki hídon is zavart okoz. Ki a főszereplő? Ki a hős? Egyáltalán, a hősünk a jó tulajdonságok és erények kiszámítható keveréke volt, vagy csak egy részeges bandita? Ezen a pontos már nem is számít, hogy szélhámos vagy bandita volt-e; ezen a ponton a hős kimarad a történetből.
De tényleg kudarcra van ítélve a világ hősök és vezetők nélkül? Tényleg utópikus lenne egy vezetők nélküli világ? A főszereplő, a vezető, a hős olyan konstrukciók, amik egybesűrítik a figyelmet, mivel az események centrumában helyzekednek el és kulcsszerepet játszanak a történésekben. A tömeg a hősre figyel: követik a lépéseit, beszélnek és írnak róla, sőt, akár ábrázolják is. A végén a hős a kollektív akarat reprezentációjává válik, a tömeg arcává és szóvivőjévé. De vajon kit is képvisel igazából? Kik segítik őt? Áll valaki mögötte? Vagy talán ő is csak a saját sorsának áldozata, mert olyan eseményeket hoz létre, melyek felett már ő is elvesztette az irányítást és valójában mások mozgatják a szálakat.
Ez a tárlat azt javasolja, hogy most az egyszer hagyjuk ki a főhőst a történetőből, vagy ne is írjuk bele, és inkább figyeljünk másokra, a többi szereplőre, az állatokra és a tárgyakra, melyeken ellenőrizhetjük, hogy még mindig jó irányba tartanak-e a történések.
Forrás: Portfolio.hu
Meghalt a király, éljen a király! A középkori Franciaországban ezekkel a szavakkal hirdették ki az uralkodó halálát és utódjának a trónralépését, hogy elkerüljék az utódlás körüli vitákat és harcokat. A “Le roi est mort, vive le roi!"(Meghalt a király, éljen a király!) kétségkívül duplafenekű: egyszerre negatív, mert a halálról szól, de közben mégis az új uralkodó ünneplésére szólít fel. A kettő közti átmenet egyszerre gyors és mégis sima: nem hagy helyet kétségnek, garantálja a folyamatosságot és a status quo bizonyosságát. A "Meghalt a király" mondat önmagában éppen az ellenkező hatást érné el: félelmet és zavar keltene, a negatív kimenetekre és a bizonytalanságra hívná fel a figyelmet.
Az Egy hős hirtelen halála című kiállítás mégis azt a hipotetikus helyzetet képzeli el, melyben mégsem jön el az "Éljen a király!" jó híre. A hős, akiben a kezdetektől bíztunk (mert nem is volt más választásunk) elbukik és meghal. Nincs nyoma annak, hogy egy új hős követné, hogy megharcoljon és győzzön. A vezetés hiánya pedig még a parancsnoki hídon is zavart okoz. Ki a főszereplő? Ki a hős? Egyáltalán, a hősünk a jó tulajdonságok és erények kiszámítható keveréke volt, vagy csak egy részeges bandita? Ezen a pontos már nem is számít, hogy szélhámos vagy bandita volt-e; ezen a ponton a hős kimarad a történetből.
De tényleg kudarcra van ítélve a világ hősök és vezetők nélkül? Tényleg utópikus lenne egy vezetők nélküli világ? A főszereplő, a vezető, a hős olyan konstrukciók, amik egybesűrítik a figyelmet, mivel az események centrumában helyzekednek el és kulcsszerepet játszanak a történésekben. A tömeg a hősre figyel: követik a lépéseit, beszélnek és írnak róla, sőt, akár ábrázolják is. A végén a hős a kollektív akarat reprezentációjává válik, a tömeg arcává és szóvivőjévé. De vajon kit is képvisel igazából? Kik segítik őt? Áll valaki mögötte? Vagy talán ő is csak a saját sorsának áldozata, mert olyan eseményeket hoz létre, melyek felett már ő is elvesztette az irányítást és valójában mások mozgatják a szálakat.
Ez a tárlat azt javasolja, hogy most az egyszer hagyjuk ki a főhőst a történetőből, vagy ne is írjuk bele, és inkább figyeljünk másokra, a többi szereplőre, az állatokra és a tárgyakra, melyeken ellenőrizhetjük, hogy még mindig jó irányba tartanak-e a történések.
- Kiállító művészek: Jakub Ciezki, Bartosz Kokosinski, Ivo Nikic, Tomasz Piars, Gwizdala Dariusz, Győrffy László , Pap Ramona, Baráth Áron
- A kiállítás megtekinthető: 2018. április 26-tól május 25-ig 9-től 18 óráig.
- Megnyitó: 2018. április 25. 19 óra
- Helyszín: KUBIK Coworking Art Space, Budapest 1137, Jászai Mari tér 5-6.
Forrás: Portfolio.hu
