Részletes keresés

Elárverezik Székely Bertalan, Egri nők című alkotását

Székely Bertalan Egri nők című festménye, a Magyar Nemzeti Galériában található azonos című mű változata december 18-án kerül kalapács alá. A festmény még Székely Bertalan életében került a korszak egyik leghíresebb műgyűjtőjéhez, Ernst Lajoshoz. Most bárki licitálhat rá.

 
 


Elárverezik Székely Bertalan, Egri nők című alkotását

 


Eger 1552, Nők 1867


Az egri vár 1552-es ostroma a magyar történelem egyik legismertebb eseménye. Ez az ismertség éppúgy köszönhető Gárdonyi Géza regényének, mint Székely Bertalan festményének. A hatalmas túlerő ellen küzdő hős egri védők között különösen fontos szerepet játszottak a nők, ahogyan azt Tinódi Lantos Sebestyén egykorú krónikájában is olvashatjuk: " Ott asszonnépek vitézködnek vala."

Az egri várvédő nők kultusza elevenen élt az évszázadokkal későbbi egri nők körében. A téma megfestésének közvetlen ötlete Remellay Gusztávtól származik, aki 1860-ban a Nefelejts című lapban tette közzé felhívását: "... oly szép lenne, ha Eger jelenleg élő leányai ősnőik hőstettét a muzeum számára lefestetvén, ezáltal világra szólólag tanítanák bátor ősanyáik iránti kegyeletöket." Az 1847-ben alakult Eger és Vidéke Olvasó és Jótékony Nőegylet az 1860-as évek elején Madarász Viktort akarta fölkérni, hogy elődeik hőstettét megfesse, de Székely akkor már évek óta dolgozott a témán.

Székely az 1867 novemberében befejezett festményt 1868 márciusában már Egerben állította ki, s a Nőegylet Nánási Csernyus Amália vezetésével egyből gyűjtést indított a kép megszerzésére. A festmény ára két hónap alatt összejött, s a kép hátán ma is ott a címke: "Az egri nők ajándékozták 1868. május 5-én." Az egri nők ily módon nemcsak a várvédő asszonyok hőstettére emlékeztet, hanem az 1860-as évek egri asszonyainak áldozatkészségére is, akik a festményt a Magyar Nemzeti Múzeum számára megvásárolták.

Amit nem lehet megfesteni


Székely Bertalan minden történeti műve alaposan kiérlelt kompozíciónak tekinthető. Nemcsak a történeti anyag mély ismerete jellemzi képeit, hanem a témának legmegfelelőbb kompozíció kidolgozása is. Székely egy levelében fogalmazza meg, hogy a török sereg százezres túlereje a magyarok kétezer védője ellen festőileg nem megragadható. Ráadásul a vár, ami védelmet nyújt a benne lévőknek, dramaturgiailag kiegyensúlyozza az ostromlók túlerejét. Nem tűnik túlságosan lelkesítő hősi gesztusnak, ha valaki a várfalak oltalmában védi magát. Ahogyan Székely fogalmazta a 2 ezer a 100 ezer ellen bármilyen hősies is, "de ezen numerikus ellentétet festeni nem lehet". Székely zseniális leleménye volt, hogy a támadók nyomasztó túlerejét úgy jelenítette meg a gyenge védők ellen, mint a férfiak harcát a nők ellen. Vagyis a küzdelem egyenlőtlenségét a gyenge nők és erős férfiak sztereotípiájára alapozva próbálta meg érzékeltetni.

Az általa feldolgozott jelenetet Tinódi krónikája alapján Horváth Mihály írta meg A magyarok története rövid előadásban című, 1847-es munkájában: "Egy másik nő, férje mellett víván, midőn azt elesni látá, a kardot elhaló kezéből kiragadja, s csak miután három ozmán esett el csapásai alatt, tette meg férjének a szeretet utolsó szolgálatát."

Egy kép és egy gyűjtő


A most árverezendő mű szinte pontosan megegyezik a 1868 óta múzeumban őrzött nagy Egri nők kompozíciójával. Ez a kép a nagy festmény kicsinyített változata. Olyan mű, ami még Székely életében került el a korszak egyik legérdekesebb magyar műgyűjtőjének tulajdonába. Ez a gyűjtő pedig Ernst Lajos (1872-1937) volt, az első magyar magánmúzeum, az Ernst-Múzeum alapítója. Ernst eleinte művészportrék, önarcképek gyűjtésére specializálódott. Az elsők között volt ugyanakkor, aki fölismerte a vázlatok és tanulmányok művészi jelentőségét. Ernst rendszeresen látogatta Madarász Viktor, Székely Bertalan műtermét, s tudjuk, hogy Székelyt is mennyire meglepte, de ugyanakkor boldoggá is tette, hogy a gyűjtő kifejezetten a vázlatai iránt érdeklődik. A Vasárnapi Újság 1898 októberében hosszú cikket közölt Ernst Lajos gyűjteményéről "Egy magyar történeti képgyűjtemény" címmel. A cikket kísérő illusztrációk között több olyan fényképfelvétel is látható, melyek Ernst lakásában készültek. A "történeti képek" szobájában pontosan felismerhető a jelen kép is, más Székely-kompozíciók társaságában.

Székely Bertalan halála után 1911-ben a Műcsarnok mutatta be a művész és a tanár hatalmas életművét. A Műcsarnok IX. terme egy külön egység volt, amiben "Ernst Lajos úr gyűjteménye", 52 darab Székely Bertalan-mű volt látható. Természetesen benne a most árverésre kerülő alkotás is.

Forrás: Bellák Gábor, Kieselbach Galéria Téli aukciós katalógusa
Szerző: műtárgy.com


Forrás: Portfolio.hu
További cikkek
Péntek a műteremben – műteremlátogatások a Resident Arttal

Péntek a műteremben – műteremlátogatások a Resident Arttal

2018-06-20

A tanév végével egyre kevesebb kulturális programot találni Budapesten, annál többet a nyári fesztiválok programjában, az uborkaszezon a képzőművészeti galériák körében is megfigyelhető. Sok alkotó művésztelepeken vészeli át a kánikulát, de szerencsére azok sem maradnak képzőművészeti program nélkül, akik Budapesten töltik ezt időszakot. Július 6-től 5 egymást követő péntek délutánon budapesti műtermekbe látogathat, aki a kortárs képzőművészet néhány érdekes egyéniségét testközelből szeretné megismerni; a művészek saját műtermeikben, műveik között fogadják a látogatókat. A Resident Art szervezésében több mint két éve rendszeres vendégei lehetünk budapesti művészeknek, akik a műterem falai között mesélnek magukról, az alkotói folyamatról, inspirációkról, dilemmákról és tervekről. A látogatások azok számára a legizgalmasabbak, akik nem csak a megszokott körülmények között szeretnének közelebbi ismeretségbe kerülni kortárs alkotókkal és alkotásaikkal. A péntek délutáni műteremlátogatáshoz semmiféle előképzettség, tudás nem szükséges, mindössze érdeklődés és némi nyitottság kell ahhoz, hogy valaki a kérdező szemszögébe helyezkedjen és megnyissa magát egy alkotói világ számára. A találkozás során a művekkel együtt a művész arcát, személyiségét is megismerjük és a későbbiekben is sokkal személyesebben emlékezhetünk rájuk és idézhetjük fel egy-egy kiállítás kapcsán az alkotókat is

WIKAM, Bécs -  Két palota – egy vásár

WIKAM, Bécs - Két palota – egy vásár

2018-06-18

Ezzel a szlogennel népszerűsítette a Wiener Internationale Kunst & Antiquitätenmesse február 24. és március 4. közötti rendezvényét az osztrák műkereskedők szövetsége, a Verband Österreichischer Antiquitäten- und Kunsthändler. A császárváros szívében, a barokk Ferstel- és Niederösterreich-palotában most is 40 galéria szerepelt a régióból: 32 hazai, 7 német és 1 svájci. A kínálat az ókortól a kortársakig szóródott – valamennyi műfajban. A szervezők egyrészt ebben a széles spektrumban, másrészt a negyedszázados múltban látják a látogatók nagy számának és az eladások sikerének titkát. A vonzerőt rangidős osztrák mesterek egyéni kiállításai fokozták.

Jó eredményeket hozott a tavaszi aukciós szezon

Jó eredményeket hozott a tavaszi aukciós szezon

2018-06-15
Megbízhatóan teljesített a májusi-júniusi árveréseken a hazai aukciós piac. A legmagasabb ársávba kevés tétel tudott felkapaszkodni, de kicsit lejjebb sűrűvé vált a mezőny - írja a műtárgy.com. Bár egy-két kisebb á
Bravúros porcelánok a Zsolnay gyárból és Hollóházáról

Bravúros porcelánok a Zsolnay gyárból és Hollóházáról

2018-06-11
"Plasztikus, de nem szobrászat. Színes, de nem festészet. Rajzos, de nem grafika" - mi az? Így szólna a mondat, ha egy találós kérdésről lenne szó. A megoldást eláruljuk: az a műfaj, amire az idézet utal, a kerámia. Gorka L
Ezzel a 2014-es interjúval emlékezünk Birkás Ákos festőművészre - Az egésznek nincsen maradéka – Birkás Ákos festőművész a készülő új kiállításáról

Ezzel a 2014-es interjúval emlékezünk Birkás Ákos festőművészre - Az egésznek nincsen maradéka – Birkás Ákos festőművész a készülő új kiállításáról

2018-06-11

 A műtárgy.com az első félévben nyolcrészes sorozatban mutatott be ismert műgyűjtőket, azzal a nem titkolt céllal, hogy kedvet csináljon ehhez a nemes és értő kezekben befektetésként is figyelemre méltó eredményeket hozó hobbihoz. A cél új sorozatunkban is hasonló, ám ezúttal nem „fogyasztókat”, hanem „termelőket”, azaz neves és a gyűjtők körében is kedvelt hazai képzőművészeket szólaltatunk meg. A sort a külföldön is ismert és elismert, Herder díjjal kitüntetett festőművésszel, Birkás Ákossal kezdjük.

- Legutóbbi, nagysikerű egyéni tárlatod a debreceni MODEM-ben „A festő dolga” címet viselte. A kiállítás vizuálisan választ adott arra a kérdésre, hogy miben látod a festő dolgát, de most arra kérlek, tedd meg ezt szavakban is.

- Először is: a művész nem válaszokat ad, hanem kérdéseket konstruál.  Aki úgy képzeli, hogy a művészet feladata a válaszadás, az nem művész, pláne nem mai művész.  Például tipikusan válaszadó művészet volt a szocialista realizmus. De ma már nincs előírva, hogy mit kell a művel kapcsolatban gondolnunk és így hosszabb távon még ez a „rossz” művészet is kérdéseket tesz fel és érdekessé válik, legfeljebb nem esztétikai kontextusban.

- Ismert vagy arról, hogy érzékenyen reagálsz a minket körülvevő világ változásaira, problémáira.

- Az én eszményem egy nyitott társadalom, ahol egyenrangú emberek között intenzív a kommunikáció, a saját álláspont megtalálásának az izgalma. Amikor az elmúlt évtized közepén hazajöttem, azt hittem, az ország ebbe az irányba halad.  Egy nagyon kommunikatív festői nyelvet kerestem és ezt a sajtó képvilágában találtam meg. Számomra a lényeg a kommunikáció volt, akár az úgynevezett „magas művészet” rovására is.  Azt akartam, hogy egy kiállítás olyan legyen, mint a mozi, szóval érdekes és érthető. Ismétlem, abból indultam ki, hogy a társadalom egyre nyitottabb lesz. De most sajnos azt látom, hogy a dolgok az ellenkező irányba mennek. Ezért újra kellett gondolni a munkámat.  A direkt kritikai kommunikációnak nem látom tovább értelmét, mert az ma nem jut túl egy szűk, elenyésző kisebbség körén. Valami eddig nem érzett összeegyeztethetetlenséget látok a világunkban, és erre reagálok az új munkáimmal, amelyek esztétikailag valamivel bonyolultabb nyelvet beszélnek.  

- Úgy tudom, ezeket az új munkáidat hamarosan be is mutatod.

- Igen, mégpedig először, november 18. és január 16. között, a bécsi Knoll Galériában, majd jövő februárban ennek az anyagnak egy módosított, de ugyanazt a megközelítést tükröző változata a budapesti Knoll Galériában is látható lesz. A tárlat címe – „Az egész és a maradék” – önmagában is ellentmondás, hiszen ilyen tulajdonképpen nincs: az egésznek nincsen maradéka. Ez a cím arra utal,hogy a magyar társadalom egyfajta homogenitás irányába halad; kiszorul az az inhomogén elem, aminek pedig a társadalom kovászának kellene lennie.   

- Mit tegyen az, aki nemcsak megnézni, de birtokolni is szeretné munkáidat?

- Régebbi képeim, így például a korábbi Fejek általában ritkán „mozdulnak” és ha mégis, akkor többnyire gyűjtők egymás közötti üzleteiben cserélnek gazdát; műkereskedésekbe, árverésekre csak elvétve kerülnek. Aki az új munkáim iránt érdeklődik, azt szívesen látom képnézésre és beszélgetésre a műtermembe is – de ha vásárlásra terelődik a szó, akkor az engem képviselő galériákhoz, a már említett Knoll-hoz, vagy a németországi EIGEN+ART-hoz kell irányítanom őket.  Ez egyes gyűjtőket elriaszt, pedig egy alapszabályról van szó, aminek a betartása nélkül nem létezhet bizalmi viszony művész és műkereskedő között. A gyűjtők ugyan hajlamosak azt hinni, hogy így drágábban jutnak a kiszemelt munkához, valójában azonban egy műnek egyetlen ára kell, hogy legyen, és ez nem függhet a beszerzés csatornájától. Nem szeretek árakról tárgyalni, úgyhogy ezt a feladatot örömmel engedem át a galeristáknak.

- Hogyan látod – saját tapasztalataid alapján is – a kortárs gyűjtés magyarországi helyzetét?

- Rendkívül nagy volt az elmaradásunk ezen a téren, hiszen Nyugaton már a 60-as-70-es években úgy jártak az emberek kortárs kiállításokra, mint moziba vagy színházba és ez az érdeklődés a kortárs munkák áraiban is tükröződött. Az utóbbi időben sokat javult a helyzet, vannak már kitűnő munkát végző kortárs galériáink és hozzáértő, komoly műgyűjtőink a fiatalabb nemzedékek képviselői között is. Ez a művészekre is inspirálóan hat! Mert nem szabad elfelejteni, hogy a művészek, a közönség és a gyűjtők nagyon összefüggenek, úgymond együtt jönnek izgalomba. Ahogy nem jön létre fontos gyűjtemény jó művészet nélkül, jó művészet sem komoly gyűjtők nélkül. Én is jobban kivágom a rezet, ha úgy érzem, hogy figyelnek rám.

szerző: Emőd Péter/műtárgy.com

 

Próbálta már?

Hirdetés feladása

Meghirdetheti eladó műtárgyait.

Aukciós értesítés

Valamennyi új aukciós katalógusról email értesítést kap.

Műtárgyfigyelés

A keresésének megfelelő műtárgyakról értesítést kap.

Értékbecslés

Értékbecslést kérhet műtárgyáról.

Kedvencek

Elmentheti kedvenc műtárgyait, hogy később a Kedvencek menüpontban könnyen megtalálhatók legyenek.

Partnerek

Hiba!

  • A művelethez kérem jelentkezzen be!

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél feliratkozáshoz adja meg az e-mail címét és kattintson a feliratkozás gombra.