_1.gif?1713474950460)
Kerülj közelebb a kortárs művészethez - VII. rész
A geometria örök - Beszélgetés Fajó János festőművésszel
A műtárgy.com neves hazai kortárs képzőművészeket bemutató sorozatában ezúttal Fajó János Kossuth-díjas festőművésszel beszélgettünk immáron közel hat évtizedet felölelő pályájáról.
Műtárgy.com: Mennyire volt egyenes az út, ami erre a pályára vezetett?
Fajó János: Utólag visszatekintve nagyjából az volt, bár ha arra gondolok, hogy ötödikes koromban megbuktattak rajzból... Ezzel együtt jól állt a kezemben az ecset, gyerekként többek között apám cipészkellék-kereskedésében próbáltam ki magam, ahol átfestettem a kirakat megkopott suszterfiguráit. Szemben pedig egy műbútorasztalos lakott, aki amatőr művészként képeslapok alapján festett tájakat. Nem is műveinek kvalitása fogott meg akkor, hanem a hegyek látványa - alföldi gyerek voltam, addig a valóságban még dombokat sem láttam. Én is elkezdtem ilyen képeket csinálni és ezeket látva a szomszédunk rögtön becipelt a képzőművész körbe. Tizenkét-tizenhárom éves voltam akkor. Szinte ragadtam mindenkire, akitől tanulhattam valamit. Az egész közeg nagyon jó volt, oda jártak például a Kner Nyomda grafikusai is. És rengeteg mesterember: akkor még minden iparossal szemben alapelvárás volt, hogy jól tudjon rajzolni. Ezt később Németországban is megtapasztaltam: az alkotásban, a kreációban alapvető fontosságú a rajz; ott gyorsabb a haladás, ahol nem hiányzik ez a tudás. Visszatérve a szakkörre: ez megpecsételte a sorsom, más pályára ekkor már nem is gondoltam. Arra, hogy később milyen irányba induljak, Kassák Lajos volt a legnagyobb hatással, de igazságtalan lennék, ha nem említeném Hincz Gyula nevét is.
Egész pályád a geometrikus tradíciókból, a konstruktivizmus művészetszemléletéből táplálkozik. A közvéleményben sokszor olyan kép él, hogy a geometrikus művészet eszköztára véges, a gyakorlat azonban erre rácáfol. Mi az irányzat tartós sikerének a titka?
Egyszerű: ez szolgálja leginkább az életet, az élet új funkcióit. Ez a tiszta forma művészete. Gondoljunk csak a körre: mit tud a kör? Mi nem almát, azaz tárgyat festünk, mondta Kassák, hanem formát, kört. A geometrikus művészet nemcsak önmegvalósítás - persze az is -, míg például az expresszionizmus csak az önkifejezést szolgálja. Gyerekjátékokat is azért kezdtem csinálni, hogy a gyerekek egészen korán megszokják, mi a vizuális nyelv alapja. Háromszögekből, négyzetekből és körökből, ebből a három elemi formából a világ összes dolgát fel tudjuk építeni. A geometria örök.
Nincs nagyobb vágyam, mint a rendtevés, a mindenféle együtt létezés megjelenítése, írtad közel 40 éve. Megvalósult ez a vágyad?
Az én környezetemben igen, csak a társadalomban nem. Az ember nem tudja megváltani a világot, mert a világ nem hagyja magát. De önmagát meg tudja váltani, meg tudja csinálni, amit nagyon akar. Nekem ez talán sikerült.
Kevés művész ügyelt annyira egész pályája során szabadságának, függetlenségének megőrzésére, mint Te. Soha nem kényszerültél kompromisszumokra?
A legritkább esetben. A hozzám hasonlóan gondolkodó művészek többségével ellentétben a "nehéz időkben" sem voltam soha állásban, nem szembesültem azokkal a korlátokkal, amikkel ők. Feleségem biztosította az anyagi hátteret, én nyugodtan mondhattam azt, amit gondoltam. Az igazságérzet mindig erős volt bennem, de igazából csak másodéves főiskolás koromban kezdtem kinyitni a számat. Erre lényegében rákényszerültem, amikor be akartak vonni egy nemtelen támadásba Hincz Gyula ellen - nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy ehhez nem adhatom a nevem. Onnantól aztán nem volt megállás. Mindenhová elmentem és elmondtam azt, amit mások talán nem mertek elmondani. Igyekeztem nem fejjel menni a falnak, inkább azt néztem, hogyan tudom előre vinni a dolgokat. És igyekeztem szövetségeseket találni. A 70-es években indult szabadiskolámhoz például - tudom, hogy ez ma már alig hihetően hangzik - az encsi járási rendőrkapitányban találtam segítő partnerre; az ugyancsak általam gründolt, számos, progresszív irányzatokhoz tartozó művész bemutatkozásához terepet biztosító Józsefvárosi Galéria néhány kiállításának betiltását Berecz János közbenjárásával sikerült megakadályozni. E galéria szélesebb közönséghez igyekezett közelebb vinni a neoavantgárd törekvéseket, nemzetközi programja volt és foglalkozott mindennel, aminek színe és formája volt; volt ott ékszer-, sőt szatyorkiállítás is.
Saját munkásságod mellett a Pesti Műhely alapításával és működtetésével - előbb néhány művésztársaddal együtt, majd egyedül - is beírtad neved a kortárs magyar művészet történetébe. A Pesti Műhely számos kiadványa ma már kult-státuszt élvez. Miért volt fontos számodra a sokszorosított grafika, mint műfaj?
Egyrészt tapasztaltuk, hogy ez a műfaj külföldön, mindenekelőtt az USÁ-ban, de Nyugat-Európában is sokkal nagyobb megbecsülésnek örvend, mint idehaza. Másrészt a műgyűjtés demokratizálásának eszközét láttuk benne, hiszen egy szitanyomat vagy egy rézkarc sokkal több ember számára elérhető, mint egy egyedi alkotás. Kiváló kapcsolatokat tudtunk kiépíteni a nemzetközi szcéna számos ismert alakjával, akik velünk készíttették el mappáikat. Ehhez persze a személyes szimpátián túl szükség volt arra is, hogy a nyomatokat a legmagasabb színvonalon állítsuk elő. Nem minden büszkeség nélkül mondom, hogy olyan művészek, mint Victor Vasarely vagy Max Bill sokszorosított grafikái a Pesti Műhely nélkül nagyságrenddel kevesebb hazai gyűjteményben lehetnének ma jelen.
Hol láthatók munkáid a legközelebb?
Kiállítást most nem terveztem, de Veszprém városa pár napja felkért, hogy a Modern Képtár - Vass László Gyűjtemény két nagyobb termében és az emeleti galérián rendezzünk egy kiállítást a Veszprémi Nyár (július 16 - október 1) keretein belül és erre igent mondtam. Ezekben a napokban egyébként az utolsó simításokat végezzük az életmű-katalógusomon, amiben sok örömöm lelem. Bízom benne, hogy az eredmény az olvasóknak is tetszeni fog.
Műveid időnként felbukkannak hazai és nemzetközi aukciókon. Milyen egyéb csatornákon juthatnak hozzá alkotásaidhoz a gyűjtők?
Függetlenségem megőrzésének vágya a műkereskedelemhez való viszonyomat is meghatározta: nem köteleztem el magam szorosan egyetlen galéria mellett sem. Örömmel látom viszont az érdeklődöket a műtermemben - elérhetőségeim megtalálhatók a honlapomon -, ahol persze nem minden mű eladó, de azért mindig vannak olyanok, amik meg is vásárolhatók.
(Szerző: Emőd Péter, műtárgy.com
Fotó: Boudo-Art)...
Forrás: Portfolio.hu
A műtárgy.com neves hazai kortárs képzőművészeket bemutató sorozatában ezúttal Fajó János Kossuth-díjas festőművésszel beszélgettünk immáron közel hat évtizedet felölelő pályájáról.
Műtárgy.com: Mennyire volt egyenes az út, ami erre a pályára vezetett?
Fajó János: Utólag visszatekintve nagyjából az volt, bár ha arra gondolok, hogy ötödikes koromban megbuktattak rajzból... Ezzel együtt jól állt a kezemben az ecset, gyerekként többek között apám cipészkellék-kereskedésében próbáltam ki magam, ahol átfestettem a kirakat megkopott suszterfiguráit. Szemben pedig egy műbútorasztalos lakott, aki amatőr művészként képeslapok alapján festett tájakat. Nem is műveinek kvalitása fogott meg akkor, hanem a hegyek látványa - alföldi gyerek voltam, addig a valóságban még dombokat sem láttam. Én is elkezdtem ilyen képeket csinálni és ezeket látva a szomszédunk rögtön becipelt a képzőművész körbe. Tizenkét-tizenhárom éves voltam akkor. Szinte ragadtam mindenkire, akitől tanulhattam valamit. Az egész közeg nagyon jó volt, oda jártak például a Kner Nyomda grafikusai is. És rengeteg mesterember: akkor még minden iparossal szemben alapelvárás volt, hogy jól tudjon rajzolni. Ezt később Németországban is megtapasztaltam: az alkotásban, a kreációban alapvető fontosságú a rajz; ott gyorsabb a haladás, ahol nem hiányzik ez a tudás. Visszatérve a szakkörre: ez megpecsételte a sorsom, más pályára ekkor már nem is gondoltam. Arra, hogy később milyen irányba induljak, Kassák Lajos volt a legnagyobb hatással, de igazságtalan lennék, ha nem említeném Hincz Gyula nevét is.
Egész pályád a geometrikus tradíciókból, a konstruktivizmus művészetszemléletéből táplálkozik. A közvéleményben sokszor olyan kép él, hogy a geometrikus művészet eszköztára véges, a gyakorlat azonban erre rácáfol. Mi az irányzat tartós sikerének a titka?
Egyszerű: ez szolgálja leginkább az életet, az élet új funkcióit. Ez a tiszta forma művészete. Gondoljunk csak a körre: mit tud a kör? Mi nem almát, azaz tárgyat festünk, mondta Kassák, hanem formát, kört. A geometrikus művészet nemcsak önmegvalósítás - persze az is -, míg például az expresszionizmus csak az önkifejezést szolgálja. Gyerekjátékokat is azért kezdtem csinálni, hogy a gyerekek egészen korán megszokják, mi a vizuális nyelv alapja. Háromszögekből, négyzetekből és körökből, ebből a három elemi formából a világ összes dolgát fel tudjuk építeni. A geometria örök.
Íves metsződés, 2008, bükk, 17,5 x 5 cm
Nincs nagyobb vágyam, mint a rendtevés, a mindenféle együtt létezés megjelenítése, írtad közel 40 éve. Megvalósult ez a vágyad?
Az én környezetemben igen, csak a társadalomban nem. Az ember nem tudja megváltani a világot, mert a világ nem hagyja magát. De önmagát meg tudja váltani, meg tudja csinálni, amit nagyon akar. Nekem ez talán sikerült.
Kevés művész ügyelt annyira egész pályája során szabadságának, függetlenségének megőrzésére, mint Te. Soha nem kényszerültél kompromisszumokra?
A legritkább esetben. A hozzám hasonlóan gondolkodó művészek többségével ellentétben a "nehéz időkben" sem voltam soha állásban, nem szembesültem azokkal a korlátokkal, amikkel ők. Feleségem biztosította az anyagi hátteret, én nyugodtan mondhattam azt, amit gondoltam. Az igazságérzet mindig erős volt bennem, de igazából csak másodéves főiskolás koromban kezdtem kinyitni a számat. Erre lényegében rákényszerültem, amikor be akartak vonni egy nemtelen támadásba Hincz Gyula ellen - nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy ehhez nem adhatom a nevem. Onnantól aztán nem volt megállás. Mindenhová elmentem és elmondtam azt, amit mások talán nem mertek elmondani. Igyekeztem nem fejjel menni a falnak, inkább azt néztem, hogyan tudom előre vinni a dolgokat. És igyekeztem szövetségeseket találni. A 70-es években indult szabadiskolámhoz például - tudom, hogy ez ma már alig hihetően hangzik - az encsi járási rendőrkapitányban találtam segítő partnerre; az ugyancsak általam gründolt, számos, progresszív irányzatokhoz tartozó művész bemutatkozásához terepet biztosító Józsefvárosi Galéria néhány kiállításának betiltását Berecz János közbenjárásával sikerült megakadályozni. E galéria szélesebb közönséghez igyekezett közelebb vinni a neoavantgárd törekvéseket, nemzetközi programja volt és foglalkozott mindennel, aminek színe és formája volt; volt ott ékszer-, sőt szatyorkiállítás is.
Kinyitott formák, 2009, olaj, fa, 122 x 122 cm
Saját munkásságod mellett a Pesti Műhely alapításával és működtetésével - előbb néhány művésztársaddal együtt, majd egyedül - is beírtad neved a kortárs magyar művészet történetébe. A Pesti Műhely számos kiadványa ma már kult-státuszt élvez. Miért volt fontos számodra a sokszorosított grafika, mint műfaj?
Egyrészt tapasztaltuk, hogy ez a műfaj külföldön, mindenekelőtt az USÁ-ban, de Nyugat-Európában is sokkal nagyobb megbecsülésnek örvend, mint idehaza. Másrészt a műgyűjtés demokratizálásának eszközét láttuk benne, hiszen egy szitanyomat vagy egy rézkarc sokkal több ember számára elérhető, mint egy egyedi alkotás. Kiváló kapcsolatokat tudtunk kiépíteni a nemzetközi szcéna számos ismert alakjával, akik velünk készíttették el mappáikat. Ehhez persze a személyes szimpátián túl szükség volt arra is, hogy a nyomatokat a legmagasabb színvonalon állítsuk elő. Nem minden büszkeség nélkül mondom, hogy olyan művészek, mint Victor Vasarely vagy Max Bill sokszorosított grafikái a Pesti Műhely nélkül nagyságrenddel kevesebb hazai gyűjteményben lehetnének ma jelen.
Hol láthatók munkáid a legközelebb?
Kiállítást most nem terveztem, de Veszprém városa pár napja felkért, hogy a Modern Képtár - Vass László Gyűjtemény két nagyobb termében és az emeleti galérián rendezzünk egy kiállítást a Veszprémi Nyár (július 16 - október 1) keretein belül és erre igent mondtam. Ezekben a napokban egyébként az utolsó simításokat végezzük az életmű-katalógusomon, amiben sok örömöm lelem. Bízom benne, hogy az eredmény az olvasóknak is tetszeni fog.
Műveid időnként felbukkannak hazai és nemzetközi aukciókon. Milyen egyéb csatornákon juthatnak hozzá alkotásaidhoz a gyűjtők?
Függetlenségem megőrzésének vágya a műkereskedelemhez való viszonyomat is meghatározta: nem köteleztem el magam szorosan egyetlen galéria mellett sem. Örömmel látom viszont az érdeklődöket a műtermemben - elérhetőségeim megtalálhatók a honlapomon -, ahol persze nem minden mű eladó, de azért mindig vannak olyanok, amik meg is vásárolhatók.
Fehér csepp, 1993, márvány, 18 x 13,5 22,5 cm
(Szerző: Emőd Péter, műtárgy.com
Fotó: Boudo-Art)...
Forrás: Portfolio.hu
