A nagy nyári melegben sokszor ki sem mozdulna az ember otthona hűsítő falai közül. Következő kiállításajánlónkban a vibráló színek kaptak főszerepet, ehhez pedig olyan tárlatokat igyekeztünk összegyűjteni, amelyek látogatásával, akár rövid időre is, de el tudunk menekülni a tikkasztó hőség elől.

1. Szépművészeti Múzeum: Henri Matisse – A gondolatok színe

A párizsi Centre Pompidou – Musée national d’art moderne remekműveire épülő kiállítás Matisse első tárlata Magyarországon. A több mint 100 művet felvonultató kiállítás végigvezet a művész életművének minden meghatározó szakaszán a fauve periódustól egészen a késői gouache papírkivágatokig.

A tárlaton a ragyogó szín-, fény- és formaharmóniákban testet öltő „könnyedség” mellett – melynek létrehozására a művész egész munkássága során törekedett – kirajzolódnak az életműnek a tér és a sík, az enteriőr és az alak, valamint a szín és a vonal kapcsolatára vonatkozó alapkérdései is. Matisse témák újragondolására, átdolgozására épülő alkotói módszere is láthatóvá válik az életműben variációkként ismétlődő, szekvenciákba rendeződő motívumokon keresztül: ilyenek a többek között a külső és a belső tér határvonalát kijelölő ablakok, a műterem tárgyai, a portrék és a női alakok. A kiállítás végigkíséri, ahogy Matisse életművében folyamatosan megújuló színakkordokként és vonalritmusokként ölt formát – Louis Aragon Matisse-nak tulajdonított kifejezésével élve – a gondolatok színe.

A kiállítás 2022. június 30-tól október 16-ig látogatható.

2. Magyar Nemzeti Galéria: Dancing 1925 – Magyar művészek a párizsi éjszakában

A kamarakiállítás az 1920-as évek párizsi éjszakai életét mutatja be három magyar művész szemszögéből: Vértes Marcell, Vaszary János és Vadász Miklós művei Párizs mulatóinak vibráló hangulatát idézik meg. A kiállítás középpontjában Vértes Marcell Dancing című mappája áll, mely egy átmulatott párizsi éjszaka különböző jeleneteit eleveníti fel. Vértes Marcell műveit jól kiegészítik a két másik művész, Vaszary János és Vadász Miklós párizsi munkái. Ezáltal három különböző, azonban inspirációjukban azonos alkotó nézőpontjából ismerhetjük meg az 1920-as évek párizsi éjszakáinak hangulatát.

A kiállítás megtekinthető augusztus 28-ig.

3. Q Contemporary: Velünk élő történetek – Válogatás a Somlói-Spengler Gyűjteményből

A Somlói–Spengler Gyűjtemény a magyarországi művészeti színtér egyik legmeghatározóbb magángyűjteménye, amely 2002 óta egyre nagyobb számban bővül nemzetközi művekkel. A kelet-európai kortárs műgyűjtők új generációjának képviselőiként Somlói Zsolt és Spengler Katalin 1992-ben, a rendszerváltás és a vasfüggöny leomlásának átalakulásokkal teli időszakát követően kezdték meg a gyűjtemény építését. Napjainkra közel 700 műtárgyat számláló és közgyűjteményekkel vetekedő színvonalú kollekciójuk nem csupán a magyarországi művészeti színtér egyik legmeghatározóbb magángyűjteményévé nőtte ki magát, de régiós és nemzetközi viszonylatban is jelentős.

A Velünk élő történetek kiállítás sokrétű válogatást mutat be a Somlói–Spengler Gyűjtemény fantasztikusan gazdag anyagából. A tárlat szekciói pillanatképszerűen, a gyűjtemény szubjektív keresztmetszeteiként villantják fel a hazai, a kelet-közép-európai és a globális művészet összefüggéseit. A tematikus egységekbe rendezett műcsoportok vezérfonalát olyan velünk élő történetek adták, amelyek nem csupán társadalmi szinten aktuálisak, de személyes és kollektív történetek elmesélésének is teret engednek olyan tárgykörökben, mint a felejtés, a tagadás, az emlékezetkultúra és az emlékezetpolitika, a környezetét belakó, alakító és felélő ember, vagy akár a női szerepek társadalmi meghatározottsága.

A kiállítás szeptember 17-ig látogatható.

4. Kieselbach Galéria és Aukciósház: A valóság szerelmese - Czene Béla festészete

A festő, aki nyugati életérzést varázsolt a Kádár-kor szürke kulisszái közé. Divatosan felöltözött fiatal lányok, a legendás Maxim Varietéből elcsábított gyönyörű aktmodellek, színekben tobzódó presszók és rohanó járókelőkkel teli pesti utcák jelennek Czene Béla virtuózan megfestett képein.

Bár a két világháború között sorra aratta sikereit, de az 1945-öt követő évtizedekben a hivatalos műkritika mostohán kezelte művészetét. 1930 és 1933 között Rudnay Gyula növendékeként tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ám hamar elfordult mesterétől és inkább a római iskolához sorolt művészek munkái hatottak rá. 1938-tól közel egy éven keresztül állami ösztöndíjjal dolgozhatott Rómában. Itáliában készült alkotásain érezni lehet a kortárs olasz Novecento hatását, de leginkább a reneszánsz klasszikus tradíciója, elsősorban Ghirlandaio és Piero della Francesca művei inspirálták. Hazatérése után művészi érdeklődése egy időre a paraszti kultúra felé fordult, a korábbi mitológiai és bibliai témák helyett a falusi élet mindennapjait ábrázolta képein.

Az 1950-es években művésztársaihoz hasonlóan ő is kénytelen volt igazodni a hatalom által megkövetelt szocreál stílushoz, de az évtized végén már saját hangján szólalt meg. Kialakult új, csak rá jellemző festői világa, amelynek központjában a modern városi ember hétköznapjai, jellegzetes színterei és szereplői, a klasszikus eredetű, reneszánsz ihletésű, mégis modernizált női szépség áll. Nála érzékletesebben senki sem ragadta meg az 1970-es és 80-as évek hangulatát: képei esszenciálisan sűrítik magukba azt az életérzést és vizuális kultúrát, amit manapság a retro szóval szokás jelölni.

A tárlat megtekinthető július 6-ig.

5. Ludwig Múzeum: Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok

Napjainkra bizonyossá és közelről is megtapasztalhatóvá vált az a fajta instabilitás, amely révén az egyén közvetlenül érintett lett olyan globális tendenciákban, amelyek eddig az individuum szintjén és valóságán kívül álló folyamatként hatottak. Bernard Stiegler filozófus szavaival „korszakhiányban” (absence of epoch) létezünk, ahol az emberi ittlét súlyos törését és általános tájékozódásvesztését éljük meg nem utolsósorban a technológiai evolúció, illetve a társadalmi és biológiai rendszerek összeegyeztethetetlenségéből fakadóan. Az apokaliptikus végjátékként felsejlő jövő fényében ugyanakkor az „interregnum”, „korszakhiány” – köztes, „légüres” tér – egy hosszan elnyújtott átmeneti állapothoz is hasonlítható. Ekképpen az átmenetiség fogalma egyfelől magában hordozza a választás potenciálját és a változás lehetőségét, másfelől egy olyan mesterségesen fenntartott „állapotot” is leírhat, amelynek fő irányelve kifejezetten ennek az ideiglenességnek az állandósítása, megszilárdítása.

A kiállítás a permanens átmenetiség állapotát állítja középpontba: azt a pillanatot ragadja meg egy folyamatból, amelyben a jelen idődimenzió kitágul és – a képzőművészet eszközrendszere segítségével – közelről figyelhetők meg az állapot jellemzői, belső történései.

A kiállítás szeptember 4-ig tekinthető meg.

6. Virág Judit Galéria és Aukciósház: Víz, napfény, nyár – A tengertől a Balatonig

Hogy nyaraltak ők? A Virág Judit Galéria nyári kamaratárlatán magyar festők vízpartokat és napsütötte tájakat ábrázoló művei láthatóak.

A 19. század realizmusát Bruck Lajos és Deák Ébner Lajos finom naturalista művei képviselik. A magyar modernizmus és a Párizsi iskola művészeitől - Kádár Béla, Kmetty János, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Csók István, Vaszary János és Derkovits Gyula - napfényes, a nyár legszebb pillanatait idéző alkotások kaptak helyet.

A látogatók megtekinthetik Patkó Károly, valamint a Gresham-körhöz tartozó Szőnyi István és Egry József festményeit is, akiket szinte egy életen át megihletett a Dunakanyar, Zebegény és a Balaton- felvidék.

A kiállításon kortárs alkotók, Fehér László, Radák Eszter és Bodolóczki Linda legújabb művei is szerepelnek.

A tárlat augusztus 12-ig látogatható.

 

Forrás: Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Q Contemporary, Kieselbach Galéria és Aukciósház, Ludwig Múzeum, Virág Judit Galéria

Címlapkép: Vértes Marcell: Dancing album, 1925 körül. Forrás: Magyar Nemzeti Galéria

Forrás: Portfolio.hu