Az elmúlt évszázadokban, olyan művészek, mint Artemisia Gentilesch vagy John Singer Sargent is próbálták már vásznaikon megjeleníteni a „maffiafeleség esztétikájának” drámaiságát, túlzott gazdagságát. Cikkünkben bemutatjuk az úgynevezett "mob wife" trend, itthon talán kevésbé elterjedt jelenségét, kiemelve rendhagyó jellegét.

Nem csupán a festőművészek ábrázolták olyan káprázatosan a femme fatale karaktereket. A filmekben és sorozatokban is gyakori szereplők. A Maffiózók (The Sopranos) című sorozat 3. évad 12. részében Carmela és Meadow beszélgetése tökéletes példája annak, hogyan jelenik meg ez a figura a popkultúrában:

„– Képzeld el, hogy a portréd egy ilyen múzeumban lóg” – töpreng Carmela Soprano, aki az „Amor Fou” című epizód nyitójeleneteiben a Brooklyni Múzeum galériájában állt. A kamera ráközelített a Carmelat játszó színésznőre, Edie Falcóra – a maffiafőnök, Tony Soprano mindig elegáns, fényűző öltözéket viselő feleségére, annak ormótlan ékköves gyűrűjére, dizájnos kézitáskájára és stílusos fekete magassarkú cipőjére.

„– Ő csak egy gazdag kereskedő felesége, anya” – válaszol Meadow, a lánya bizonyos kimerültséggel. – „Ezzel kereste a pénzt Rubens.”

Peter Paul Rubens, Posthumous Portrait of Isabella Brant, 1626
Forrás: Artnet

A jelenetben az anya és a lánya csodálva nézték Peter Paul Rubens portréját, amely egy kihívóan sminkelt nőről készült. Úgy is tekinthetnénk rá, mint Carmela egy évszázadokkal ezelőtti változatára. A való életben a festmény, amelyet csodáltak, nem egy kereskedő feleségét ábrázolta, hanem Rubens első feleségét, Isabella Brandt-ot – a kép nem sokkal a nő halála után, 1626-ban készült. Mellesleg az igazi festmény az Uffizi Képtárban lóg Firenzében, nem pedig a Brooklyn Múzeumban. Ezektől a kreatív változtatásoktól eltekintve az ábrázolt pazar öltözék szimbolikája változatlan marad. A nő csillogó fekete ruhája és gyöngysorai ugyanúgy közvetítik a gazdagságot és a hatalmat –, mint Carmeláé. A jelenet egy olyan mérföldkő, amely a vizuális művészetek, a divat és a pénz közötti metszéspontra, elválaszthatatlan kapcsolatra utal.

Idén ünnepli premierének 25. évfordulóját a Maffiózók (The Sopranos, 1999), egy olyan műsor, amelyet széles körben a televíziózás ikonikus alkotásának tekintenek, amely megismertette a nagyközönséggel a keleti parti olasz maffia csillogó, ám zord mivoltát. Az évforduló egybeesik az úgynevezett „maffiafeleség” stílus népszerűvé válásával, felemelkedésével. Manapság az eltúlzott fényűzést árasztó kinézetet egyaránt ünneplik a divatmagazinok és a közösségi média. A maffiafeleség esztétika antitézise a rejtett gazdagságnak – utóbbi egy másik tévéműsor, az Utódlás (Succession, 2018) által vált ismertté. A maffiafeleség hívei előnyben részesítik a szőrméket, ékszereket, leopárdmintákat. Egyesek úgy ragadják meg a trendet, mint a New York-i old-money megjelenést egy ötletes csavarral és túlzott érzékiséggel. Míg mások az 1970-es és 80-as évek krimijeire vezetik vissza a stílust.

A cikk elején említett Maffiózók epizód rávilágít arra, hogy a stílusnak mély gyökerei vannak Európában. Számtalan vagyonos nőt ábrázoló portré, illetve műalkotás készült az évszázadok során, amelyek ihletként szolgálhatnak a mai maffiafeleség megjelenéséhez. Az említett rész ösztönzött bennünket, hogy visszatekintsünk a művészettörténet múltjába, és megosszunk néhány portrét, amelyek a maffiafeleség stílusát tükrözik.

A listánkon szereplő festmények bár lenyűgözőek, ugyanakkor egyfajta fenyegetést és hatalmat is sugároznak, kiemelve e stílus kettősségét.

Alessandro Allori, Lucrezia de’ Medici, 1560
Forrás: Artnet

Jakob Björck, Portrait of Charlotte Du Rietz af Hedensberg, 1727
Forrás: Artnet

Henri Regnault, Salome, 1870
Forrás: Artnet

John Singer Sargent, Madame X (Madame Pierre Gautreau), 1883–84
Forrás: Artnet

Artemisia Gentileschi, Portrait of a Lady, dressed in a gold embroidered costume, 1620-as évek
Forrás: Artnet

Giovanni Boldini, Marchesa Luisa Casati, with a greyhound (1908)
Forrás: Artnet

Forrás: Artnet

Címlapkép: Leonardo da Vinci, Hölgy hermelinnel, 1483-1490

Címlapkép forrása: Wikimedia Commons