Régvárt egyéni kiállítások, illetve a művészettörténet kimagasló személyiségeinek részletes bemutatása, a műtárgy.com most összegyűjtött hat olyan nemzetközi tárlatot, amelyet érdemes megnézni a 2024-ben.

1. Paris 1874. Inventing impressionism, Musée d’Orsay, Párizs 2024.március 26. – július 14.

150 évvel ezelőtt, 1874. április 15-én nyílt meg Párizsban az első impresszionista kiállítás. A "függetlenségre éhes" Monet, Renoir, Degas, Morisot, Pissarro, Sisley és Cézanne úgy döntöttek, hogy saját tárlatot rendeznek, mellyel felszabadítják magukat a szabályok alól: megszületett az impresszionizmus. Az évforduló alkalmából a Musée d'Orsay mintegy 130 művet mutat be, és friss nézőpontból szemlélteti ezt a kulcsfontosságú dátumot, amelyet az avantgárd elindítójának tartanak.

Mi történt pontosan 1874 tavaszán Párizsban, és milyen jelentőséggel bír ma egy legendássá vált kiállítás? A tárlat egy olyan művészeti mozgalom kialakulását igyekszik nyomon követni, amely egy gyorsan változó világban bontakozott ki.

Párizs 1874 áttekinti azokat a körülményeket, amelyek arra késztették a 31 művészt (akik közül ma már csak heten ismertek világszerte), hogy összefogjanak és együtt állítsák ki műveiket. A Musée d'Orsay kiállítása a korabeli alkotómunka ellentmondásait sokszínűségét mutatja be, miközben kiemeli e fiatal művészek radikális modernségét. "Sok sikert!" - biztatta őket egy kritikus - "Az újítások mindig vezetnek valamire".

2. Caspar David Friedrich - Infinite Landscapes, Staatliche Museen zu Berlin Alte Nationalgalerie, Berlin 2024.április 19. – augusztus 4.

Caspar David Friedrich (1774-1840) születésének 250. évfordulója alkalmából a Staatliche Museen zu Berlin Alte Nationalgalerie a Kupferstichkabinett-tel együttműködve első alkalommal mutat be átfogó kiállítást a német romantika legjelentősebb festőjének életművéről. A tárlaton mintegy 60 festmény és 50 rajz lesz látható, köztük számos világhírű, ikonikus alkotás. Berlinben már régóta esedékes egy ilyen kiállítás, többek között azért is mert a Nationalgalerie a világ egyik legnagyobb Friedrich-gyűjteményének ad otthont.

A tárlat központi témája a Nationalgalerie szerepére összpontosít Friedrich művészetének 20. század eleji újrafelfedezésében. Miután a festő a 19. század második felében a feledés homályába merült, a Nationalgalerie 1906-ban az eddigi legátfogóbb retrospektív kiállítással, a legendás Deutsche Jahrhundertausstellung című tárlattal tisztelgett előtte, amely a művész 93 festményét és rajzát vonultatta fel. Friedrichet a fény és az atmoszféra megragadásában rendkívüli tehetséggel rendelkező festőként, valamint a modern művészet úttörőjeként méltatták.

A kiállítás egy további fejezetét Friedrich festménypárjainak szentelik, amelyekkel a művész a különböző nézőpontokat és a változás eszméjét kívánta kifejezni. A leghíresebb festménypárja - a Szerzetes a tengerparton (Monk by the Sea) és az Apátság a tölgyfában (Abbey in the Oakwood) - jól példázza a Nationalgalerie gyűjteményének egyedülálló jellegét. A kiállítás harmadik része a Friedrich festészeti technikájával kapcsolatos kutatások legújabb eredményeit mutatja be.

3. Simon Hantaï - Azzurro, Gagosian, Róma 2024. február 2. – március 30.

"A szín funkciója alapvetően a fényhez, nem pedig az anyaghoz kapcsolódik" - Simon Hantaï.

A Hantaï Simonnak szentelt (1922-2008), Azzurro című festménykiállítás a kék szín jelentőségére összpontosít a művész gyakorlatában, megvilágítva ezzel az Olaszországhoz való kötődését és a klasszikus festészeti hagyományok munkásságára gyakorolt hatását. Az Azzurro az alkotó egy nagyszabású retrospektív kiállítását követi, melyet 2022-ben rendezetek a párizsi Fondation Louis Vuittonban. Továbbá a Gagosian két korábbi Hantaï-tárlat újabb kiadásaként tartható számon: a galéria korábban 2019/2020-ban és 2022-ben állította ki az alkotásait. A  korábbi eseményen a fekete-fehér művei míg a későbbin az elsődleges és másodlagos színek kombinációi kerültek fókuszba.

A magyar származású Hantaï 1948-ban költözött Párizsba, ahol csatlakozott André Breton szürrealistáihoz, majd 1955-ben szakított a csoporttal. Ezt követően megalkotta a pliage technikát, amelyben a vásznat összegyűrik, csomózzák, átfestik, majd szétterítik, hogy a pigment és az alap közötti váltakozások láthatóvá váljanak. Miután Hantaï képviselte Franciaországot az 1982-es Velencei Biennálén, visszavonult a közélettől, és 1998-ig nem állított ki új műveket. A hosszabb elszigeteltsége után elkezdte megváltoztatni az 1981-ben bemutatott pliage-festményeit, ferdén lefényképezte őket, majd a torz képekből nyomatokat készített. 2008-ban bekövetkezett haláláig javarészt elzárkózottan dolgozott.

Az Azzurro kronológiai sorrendben mutat be példákat Hantaï jellegzetes pliage munkáiból. A kiállítás középpontjában a nagyméretű kék Tabula-festmények (1972-76; 1980-82) állnak, amelyek uralják a galéria ovális főtermét. A monumentális művek a művész gyermekkori emlékeit idézik fel édesanyja kötényeiről, amelyek sodrása és hajtogatása fénylő színsorozatokat eredményezett.  Az záró teremben a ritkán látható "utolsó stúdió" művei (1982-85) láthatóak. A hajtogatásból és csepegtetésből eredő, kiegyensúlyozott, élénk színekkel kivitelezett, példátlan formákat ábrázolnak.

4. Vera Molnar – Parler à l’œil, Centre Pompidou 2024. február 28. – augusztus 26.

A 2023. december 7-én, 99 éves korában elhunyt Vera Molnar (Budapesten született 1924-ben, 1947 óta élt Párizsban) a digitális művészet úttörője volt. 1947 körül a konstruktivista szellemiségben kidolgozott, a forma pszichológiájának és a látás törvényszerűségeinek ismeretével megalkotott művei az optika plasztikai kérdéseivé váltak. A kibernetikus, majd informatikus Molnar az 1960-as években fejlesztette ki az általa "machine imaginaire"-nek nevezett alkotási módot, majd Franciaországban az elsők között alkalmazott (1968) plotterrel összekapcsolt számítógépet, digitális rajzai elkészítéséhez.

A Franciaországban megrendezésre kerülő retrospektív kiállítás Molnar művészi munkásságát 1947-től egészen az utolsó képsorozatiig mutatja be. A tárlaton helyet kap egy kifejezetten friss, 2023-as alkotás is (La Vie en M, 2023), amelyet a művész kifejezetten erre az alkalomra készített.

5. Anselm Kiefer - Fallen Angels, Palazzo Strozzi, Firenze 2024. március 22. – július 21.

A Palazzo Strozzi a 20. és 21. századi művészet egyik legnagyobb mesterének, Anselm Kiefernek (1945) szentelt kiállítása közvetlen kapcsolatot teremt a német alkotó művészetével, akinek művei mély párbeszédet folytatnak az intézmény reneszánsz építészetével. A tárlaton látható lesz többek között egy új, kifejezetten a palota belső udvarára készült alkotás is. A Fallen Angel egy olyan utazás, amely olyan témákról elmélkedik, mint az identitás, a történelem és a filozófia.

A művészeti színtéren való debütálása - 1960-as évek vége - óta, Kiefer kiemelkedő és gazdag életpályát alakított ki, amely az emlékezet, a mítosz, a történelem, az irodalom és a költészet témáira egyaránt reflektál.

6. Jenny Holzer - Light Line, Solomon R. Guggenheim Múzeum, New York 2024. május 17. - szeptember 29.

Harmincöt évvel azután, hogy Jenny Holzer ikonikus LED-képernyős installációja körbejárta a Guggenheim Múzeum rotundáját, a művész most előállt az 1989-es kiállítás újragondolt változatával.

A Frank Lloyd Wright által tervezett Múzeum hat rámpáján végigfutó helyspecifikus installáció szöveges kijelzője - mint, ahogy az első kiállításon - ismét egy sor közhelyet és aforizmát sugároz majd a látogatók felé. A 2024-es munka azonban a mesterséges intelligencia által generált szövegekre épít.

Az írott szó ikonikus használata Holzer egész pályafutását végig kíséri. Az elektronikus táblák egészen a Múzeum csúcsáig nyúlnak. A 2024-es egyéni tárlaton munkásságának néhány kevésbé ismert alkotása is előtérbe kerül. A tárlat anyaga az 1970-as évektől egészen napjainkig terjed.

7. Gerhard Richter, David Zwirner, London 2024. január 25. – március 28.

A David Zwirner örömmel mutatja be a neves német művész, Gerhard Richter friss munkáiból álló kiállítását Londonban (az 1932-es születésű Richter február 9-én ünnepelte 92-ik születésnapját.

A tárlaton látható legkorábbi munka 2010-ben, a legkésőbbi tavaly augusztusban készült. A kiállítás középpontjában a művész három híres absztrakt festménye áll, amelyek az olajfestéktől való eltávolodást megelőző években készültek, mielőtt az érdeklődése inkább a rajz és az installáció műfaja felé fordult. A tárlaton látható többek között a legújabb papírmunkáink kiterjedt csoportja, ezen alkotások közül némelyik tussal vagy ceruzával, mások a kettő kombinációjával készültek.

Szintén látható egy hatalmas, 10 méter széles tintasugaras csíkfestménye is (Richter inkább festményeknek nevezi őket, mint digitális nyomatoknak) a felső galériában. Ezeknek az alkotásoknak a létrehozási folyamata Richter saját absztrakt műveinek szkennelésével kezdődik, amelyeknek egy részét félbevágja ezután a számítógépen tükrözi azokat. Ezt követően újra és újra felez és tükröz, amíg a vonalak meg nem jelennek.

Forrás: Artsy, Gagosian, David Zwirner, Staatliche Museen zu Berlin Alte Nationalgalerie, Palazzo Strozzi,  Musée d’Orsay, Solomon R. Guggenheim Múzeum

Címlapkép: Hantaï Simon alkotásai installálva a római Gagosian galériában Forrás: Archives Simon Hantaï  / ADAGP, Paris / Matteo D’Eletto, M3  Studio

Forrás: Portfolio.hu