Idén november 7-én zajlott a műtárgy.com által szervezett V. Műtárgybefektetési Konferencia. A Müpa falai között megrendezett esemény ez évben is a műkereskedelem aktuális tendenciára és kihívásaira fókuszált, beleértve a műtárgybefektetés motivációit, a műtárgyvásárlás és értékesítés adózási kérdéseit és az új technológiák, főként az AI szerepét. A konferencia most is esély adott a műtárgybefektetés világába való betekintésre, a szakmai együttműködések bővítésére. Olyan fórumot teremtett, ahol a műgyűjtők és a műkereskedelem iránt érdeklődők a szakma legkiválóbb szakértőitől tájékozódhattak a piac legújabb lehetőségeiről és trendjeiről. Cikkünkben röviden áttekintjük a panelbeszélgetések, előadások során elhangzottakat.

A konferencia első programpontjaként Kollmann Szilvia, a műtárgy.com alapító ügyvezetője, illetve Pleschinger Gyula, az MBH Bank Private Banking igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. „Nincsenek véletlenek, minden mindennel összefügg. Azt hiszem ez lehetne az idei konferencia egyik jelmondata.” - fogalmazott Kollmann Szilvia köszöntőjében Pierre Vasarely-vel való megismerkedése, illetve annak kapcsán, hogy 2023-ban is Victor Vasarely, Pierre Vasarely nagyapja, a kinetizmus és az op art művészet atyja vezeti a konferencián bemutatott legdrágább magyar művészek aukciós rangsorát.

Pleschinger Gyula kiemelte, hogy „…nagyon lényeges a befektetésekről beszélgetnünk, ugyanis ez az a fogalom, ami azt gondolom, hogy összeköti – talán a mai nap kapcsán is – a művészvilágot, illetve a sokkal szárazabbnak tartott pénzügyi világot.”

Megemlítette, hogy „a befektetések lélektana a jövőbe tekintés szempontjából egy kiemelten fontos szempont.” Arra a kérdésre, hogy miért is kezdjük el ennek folyamatát, rövid válasz körvonalazódott beszédében: miközben a befektetési tevékenységet folytatjuk, rengeteget tanulhatunk saját magunkról.

A nap első előadójaként ismét Kollmann Szilvia, a műtárgy.com ügyvezetője lépett színpadra.  A magyar művészek aukciós piaca című, két évente megjelenő kiadvány célja a műtárgypiac átláthatóvá tétele, a műgyűjtés iránt érdeklődők informálása, illetve a befektetői döntések segítése. Az előadáson a tanulmány fejezeteinek és metodológiájának részletes ismertetését hallhatta a közönség. „A jól megválasztott műtárgy a jó befektetés. Ehhez az kell, hogy minél tudatosabbak, illetve minél inkább informáltak legyünk a leütési árakkal kapcsolatban.” – Kollmann Szilvia a beszéde során ismertette a nem élő és az élő magyar művészek aukciós piacát, amely 2022-ben 9,5 milliárd és 1,5 milliárd forint volt, ugyanakkor a 2023-as féléves adatokat nézve, számíthatunk némi – akár 20%-os visszaesésre. Az előadás során megismerhettük a Top 20 nem élő és élő művészek rangsorát is. Az élen még mindig Victor Vasarely áll az összesített aukciós forgalom alapján, noha Vasarely munkáit csak nagyon csekély arányban árverezik itthon. Az élő művészeknél az 1992-es születésű Bozó Szabolcs vezet a friss, 2022-23-as adatok alapján, ugyanakkor a tízéves periódust tekintve (2013-2022) Keserü Ilona áll az élen. Külön figyelmet kapott két kiemelt művész, Victor Vasarely és Nádler István, akiknek aukciós teljesítményét részletesebben elemezte az előadó.

A következő órában az ékszer-, és drágakőbefektetéseké volt a főszerep. Dr. Takács József geológus-mineralógus, drágakőszakértő, ötvösmester előadása során beszélt az ékszerekbe való beruházás lehetőségeiről, többek között az aranyba történő befektetés megtérüléséről. Kiemelte, hogy ennél az anyagnál – ugyanúgy, mint a drágaköveknél - világpiaci ár alapján tájékozódhatunk, szemben például a festményekkel. Feltárta a további, hagyományos műtárgypiaccal szembeni eltéréseket, hangsúlyozta, hogy egy ékszer használati értékkel is bír, és a festményekkel ellentétben sokkal biztonságosabb, kiszámíthatóbb az értékük. „Egy titka van az aranybefektetésnek, egy nagyon fontos titka, mégpedig az, hogy aranyat kell venni”. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy „Nem minden arany, ami fénylik.” Ismertette hogyan bizonyosodhatunk meg egy-egy tétel valódiságáról, hogyan lehet különbséget tenni a szintetikus és igazi gyémántok között. Képekkel és ábrákkal szemléltette a nemzetközi piacon legkelendőbb ékszereket, kiemelte, hogy leginkább egyedi, jó minőségű, világmárkák által forgalmazott ékszerekbe érdemes fektetni, hiszen ezek kiemelkednek a sorból, száz év múlva is eladhatóak lesznek. Végül az ékszer és drágakövekbe történő befektetés veszélyei és előnyei is átfogó bemutatást kaptak.

A kávészünet után kezdetét vette a nap első kerekasztalbeszélgetése. A résztvevők a moderátor irányításával arról beszélgettek, hogyan vonható párhuzamba, illetve hogyan válik el a magángyűjtés a vállalati gyűjtéstől. Felmerült az a szempont, hogy a magángyűjtőknek sokkal nagyobb az egyéni szabadsága a műtárgyak kiválasztásánál, mint a vállalati gyűjtemények kezelőjének.  A vállalati gyűjteményeknél szó esett a gyűjteményépítés pozitív hozadékairól, többek között az ESG célok eléréséről, az értékek átadásáról, a művek hozzáférhetővé tételéről és az oktatás szerepéről, mint motivációs tényezőkről. Körbejárták azokat a kérdéseket is, hogy milyen szempontok alapján gyarapítják a gyűjtők a kollekcióikat és az is szóba került, hogy etikus-e egy galériának gyűjteményt építeni. Horn Péter megemlítette, hogy gyűjteményének az Instagram felületére történő megosztásával, egyszerre tárja a nagyközönség elé a tulajdonában lévő műtárgyakat és ahogy fogalmazott ezzel „törleszt is a művészek felé.” Az általa megosztott műtárgyak mára kimagasló népszerűségnek örvendenek a platformon, egy-egy képnél 1500–as kedvelőszám is látható. A szélesebb, nemzetközi közönséggel való megosztás érdekében elhanyagolhatatlan az új médiumok behozása a területre. A nyilvánosság egy másik módja lehet a gyűjteményeknek a ResoArt Alapítvány példája, amelyben Szabó András műgyűjtő egy impozáns szecessziós épületben hozzáférhetővé tette gyűjteménye nagy részét.

A beszélgetés résztvevői Csalló Krisztina, a ResoArt Alapítvány Kuratóriumának alelnöke, Horn Péter műgyűjtő, a B.Braun Magyarország vezérigazgatója, Kosinsky Richárd, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány művészeti vezetője, Molnár Annamária, a Molnár Ani Galéria alapítója és igazgatója, a F.E.A.G.A. alelnöke, Reszegi Judit műgyűjtő, a GRANIT Csiszolószerszám Kft ügyvezetője és Einspach Gábor igazságügyi szakértő, az Einspach Fine Art & Photography alapítója voltak.

Pierre Vasarely jelenléte kivételes alkalmat biztosított a résztvevőknek a nemzetközi kapcsolatépítésre is. A Vasarely regényes évszázada című könyvet Kárpáti Katalin, a kötet szaklektora idézetekkel tarkítva mutatta be a résztvevőknek.

Pierre Vasarely előadásában számos, a nagyapját, Victor Vasarely-t, családja más művészeit, legújabb könyvét, illetve az általa vezetett Fondation Vasarely-t érintő témát érintett. Vasarely elvei, személye, munkássága, küldetéstudata, a Bortnyik műhely meghatározó szerepe, életének főbb állomásai, iskolaalapítási törekvései, kapcsolatai, együttműködései mind szóba kerültek az előadás alkalmával.

A Vasarely Foundation működéséről, motivációiról egyaránt beszélt, jövőbeni céljairól elmondta, hogy a közeljövőben folytatják az együttműködést a Centre Pompidou-val, továbbá az alapítvány Aix-en-Provence-ban található kollekciójának bővítését tervezik. Magyar intézményekkel is számos együttműködésre számíthatunk. Tervben van például egy Spinner Klára (Victor Vasarely felesége) művészeti pályáját bemutató tárlat, amelyet elsőként Pécsett, majd Provence-ban is kiállítanának. A Vasarely regényes évszázada c. könyve dedikálás mellett, az ebédszünet ideje teret adott a Pierre-el való kötetlen és személyes beszélgetésre is.

A magángyűjtők és a múzeumok együttműködése címet viselő panelbeszélgetés során a két oldal viszonyának jellemzői, köztük nehézségei kerültek górcső alá. Talán a legjelentősebb különbség a múzeumi és magángyűjtemény építése között, hogy míg a múzeumokat a szakmai és etikai kódexen kívül a finanszírozási lehetőségek is erősebben korlátozzák, a magángyűjtők sokkal szabadabbak lehetnek döntéseikben. Előbbinél a konzerválhatósági szempontok is előtérbe helyeződnek egy alkotás kiválasztásakor. Felmerült, hogy a ’90-es évektől egyre több munka került és kerül magánkézbe, azonban a magángyűjteményeket bonyolult folyamat során lehet csak a közönség elé tárni. Elhangzott, hogy a magyar magángyűjtemények, illetve a galériák olyan gyors ütemben fejlődtek az elmúlt 20 évben, amivel a közintézményi vásárlások nehezen tartják a lépést. A résztvevő magángyűjtők szerint nem alakult ki kölcsönösen prosperáló kapcsolat a magángyűjtők és a múzeumok között, így a művek kölcsönadását visszafogja egyfajta bizalmatlanság. Azonban vannak pozitív nemzetközi gyakorlatok a műgyűjtők és múzeumok együttműködésére, hazai példaként a résztvevők a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria baráti körét említették meg, amely a nyugat-európai akvizíciós bizottságok mintájára épült fel és a kezdeti 5 alapító tagság már 22 főre duzzadt.

A beszélgetés résztvevői Pados Gábor, az acb Galéria és az Irokéz Gyűjtemény tulajdonosa, Petrányi Zsolt, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének főosztályvezetője, Spengler Katalin műgyűjtő, Szipőcs Krisztina, a Ludwig Múzeum szakmai igazgatóhelyettese és Fenyvesi Áron, az acb Galéria főkurátora voltak.

A műtárgyvásárlás és műtárgyértékesítés során olyan bonyolult adózási kérdések merülhetnek fel, amelyekre gyakran nem gondolunk a mindennapi ügyleteknél. Különösen érzékeny területet képeznek a műtárgyak, mivel gyakran jelentős értéket képviselnek. Legyen szó örökölt darabokról, egy üzleti partner ajándékáról, vagy saját műalkotásaink eladásáról, fontos megérteni az adózási körülményeket. Radnai Károly, az Andersen Magyarország ügyvezető partnere előadásában áttekintést nyújtott a műtárgyak adózási szempontjairól, rávilágított arra, hogy melyek azok a fontos tényezők, amelyeket figyelembe kell venni a vásárlás és értékesítés során. Kiemelte azt a friss adóváltozást, amely szerint az importáfa mértéke 5%-ra csökkent. A prezentációban érintett témák között szerepeltek a további áfával kapcsolatos kérdések, az illetékkötelezettség, a dokumentáció fontossága, valamint az elidegenítés és az igazolt költségek elszámolása. Ezek mellett kiemelte, hogy adózási szempontok mentén is fontos megfontolni, hogy magánszemélyként vagy cégként vásároljunk meg műtárgyainkat.

A konferencia legutolsó kerekasztalbeszélgetésén az AI képzőművészetre gyakorolt térnyeréséről esett szó. Az új technológiák és a mesterséges intelligencia fejlődése komoly kihívások elé állítja a műkereskedelmi szakmát is. Az AI, mint innovációs hullám, alapjaiban változtathat meg mindent, és felmerül a kérdés, hogy beszélhetünk-e még kreatív iparról, ha a különféle mesterséges intelligencia rendszerek képesek létrehozni olyan műveket, amiket korábban csak emberek tudtak. Az AI-val való kollaboráció is új lehetőségeket nyithat a jövőre nézve, és megváltoztathatja a műkereskedelem jellegét. Az online aukciók és az AI által támogatott műértés is fontos területek, amelyek hatással lesznek az ipar jövőjére.

Szauder Dávid AI művész az általa készített digitális fotók megalkotásához használja az AI technológiát és mint fogalmaz, eszközként tekint erre a technológiára. Felmerült a kérdés, hogy a műtárgyak befogadásához szüksége van-e a közönségnek az eredeti megtekintésére. Faragó Balázs elmondása szerint a műtárgyaknak aurája van, melyet nehéz pótolni digitális eszközökkel.

További érdekesség és statisztikai adat is elhangzott a beszélgetés során, emellett számos elméleti felvetést hallhattunk. Például, hogy jelenleg az emberiség körülbelül 15%-a használja professzionális módon az AI-t, ebből csupán 1% körüli az, aki művészként, és még kisebb arányban vannak azok, akik digitális (AI) művésznek nevezik önmagukat.

Beszélgetés résztvevői Faragó Balázs, a Walters Cube alapítója, Kieselbach Ákos művészettörténész, műkereskedő, Starcz Ákos, az Index vezérigazgatója, Szauder Dávid AI művész, kurátor és Weiler Péter képzőművész voltak.

Képek forrása: műtárgy.com / Szántó András