Tovább nő a műtárgyak iránti kereslet

Az elmúlt évekre visszatekintve nemzetközi viszonylatban elmondható: a pénzügyi válság sokkal inkább volt ösztönző, mintsem akadály a műtárgypiac számára. Az aukciók sikere és az újabb rekordok arról árulkodnak, hogy a műtárgypiac válságálló és képes fenntartani a vagyonos réteg figyelmét még a legbizonytalanabb gazdasági helyzetben is.

A The Art Newspaper írása érdekes párhuzamokat von a válság és a műtárgypiaci vásárlóerő között. Az euró zóna végnapjainak kezdetén, az olasz kötvénypiac beomlásával és a New York Stock Exchange 3 százalékos esésével egy időben a Sotheby's esti (2011. november 9.) kortárs aukciója 315 millió dolláros összforgalommal zárult, ami 17 százalékkal meghaladta a várakozásokat és gyakorlatilag megismételte a válság 2008-as kitörését megelőző csúcsokat. Bár a novemberben kezdődő és az év végével záruló New York-i aukciós szezon a Christie's kudarcosnak mondott (a tételek harmada nem talált gazdára) árverésével kezdődött, összességében sikerrel zárul és elmondható, hogy a válságnak semmiféle jele nem mutatkozik a kortárs alkotások piacán. 

Mi indokolhatja a műtárgypiac szárnyalását? Elöljáróban szögezzük le, hogy történelmileg a gazdasági válságok sosem hatott kedvezőtlenül a műalkotások kereskedelmére, számos rekord ilyen időszakban született: Van Gogh Iriszek c. alkotása 1987 novemberében 54 millió dollárért kelt el, néhány héttel az emlékezetes fekete hétfő után, amikor a Dow Jones index értéke negyedével zsugorodott egyetlen nap alatt. Kortárs rekordot állított be annak idején a Scull gyűjtemény árverése is 1973-ban, amelyet a részvénypiac hosszú zuhanása és az OPEC országok embargós bejelentése előzött meg közvetlenül. De még tovább visszatekintve az időszalagon, további bizonyítékok lelhetők: az amerikai államkincstár 1931-ben, banki pánik és az aranystandard rendszer összeomlásával egyidejűleg rekordáron, közel 1,2 millió dollárért vette meg a szentpétervári Ermitage-ból Raffaello Alba Madonnáját.

Több milliárdos = több rekord leütési ár

Általános tanulság tehát: amíg a vagyonosok száma és vagyona nő, addig a műtárgypiac is felívelőben van. Márpedig a Forbes kimutatása szerint 2011-ben 200-zal több milliárdos volt a világban (összesen 1210), mint egy évvel korábban. Együttes becsült vagyonuk pedig a korábbi 3,6-ról 4,5 ezer milliárd dollárra gyarapodott. Ha ennek csak egy elenyésző részét fordítják is műtárgyvásárlásra, a kereslet és az árak további folyamatos növekedése máris adott!

De folytassuk a számtant: s neves milliárdos gyűjtőknek (mint Arnault, Abramovics, Pinault) egyenként is jóval 10 milliárd dollár feletti vagyona van, tehát egy 10 millió euró szobor vagy festmény-vétel mindössze egy ezrelékét teszi ki vagyonuknak. Egy átlag amerikai polgár kb 20 millió forintnak megfelelő vagyonnal bír, így az arányt tovább víve mindössze 20 ezer forintnak megfelelő döntésről van szó. 

Honnan van mégis a vásárlóerő? 

Bár a tőkepiacok alapvetően rosszul teljesítenek, azért az elmondható, hogy az elmúlt éveknek számos nyertese volt, hiszen a válság 2009-es mélypontja óta átlagosan 70 százalékos árfolyam-növekedés volt tapasztalható az elmúlt év derekáig. Mindemellett pedig tény kérdés, hogy a nagy műgyűjtők közül csak kevesen vannak ténylegesen kitéve a tőzsdék ingadozásainak. Az Artnews által készített statisztikák szerint a világ 200 legrangosabb gyűjtője közül csak 20 vagyona köthető a pénzügyi iparághoz. Nem utolsó sorban pedig tény kérdése, hogy a bajlódó Európa és Észak-Amerika mellett a BRIC országoknak különösebb akut problémái nincsenek, márpedig az új milliárdosok nagy része innen kerül ki, sőt a neves európai és amerikai aukciók igazi vásárlóerejét is ők jelentik.

Végső magyarázatként hozható, hogy a világban megfogyatkoztak a még hitelesnek számító befektetési lehetőségek. A részvények lent vannak és alig látszik a felfelé vezető út, illetve annak miértjei. A kamatok szintén lent vannak, mivel a központi bankok menteni próbálják a nemzetgazdaságokat a recessziótól. Az arany ugyan valódi menedéknek számít, de az elmúlt időben itt is megjelentek már a hazardőrök és a nemesfém ára csúcsokat döngetett, ennek nyomán pedig elemzők egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, hogy vajon képes lesz-e ilyen turbulencia után is az arany hitelesen betölteni eddigi évezredes szerepét. A műtárgyak piaca azonban nem elég mély és likvid ahhoz, hogy az arany esetéhez hasonlatos manipulatív jelenségek megtörténjenek. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a pénzügyi válság sokkal inkább lendületet adott a műtárgypiacnak, semmint hogy fékezte volna azt.

A jelen helyzetet jól jellemzi az a pénzügyi körökben gyakran idézett példabeszéd, miszerint a nagy aukciósház elnöke telefonon felhívja illusztris ügyfelét és tájékoztatja arról, hogy a náluk vásárolt festményét értékének többszörösén, akár 50 millió dolláros áron is eladhatónak tartja jelenleg. Erre az ügyfél így felel: "Remek hír, de mit kezdjek most a bankban 50 millióval?"

2012. 01. 04.