Az Artnet legújabb The Hunt című sorozatában olyan művészeti alkotásokat és ősi relikviákat kutat, amelyek - sajnos - az idők során elvesztek. A frigyládától Kleopátra sírjáig ezek a legendás kincsek régóta megragadják a történészek és a régészek fantáziáját, még akkor is, ha a történelem rétegei alá vannak eltemetve. 

Az 1907-es dublini kastélyrablásban minden benne van: királyi ékszerek, botcsinálta arisztokraták, okkultizmus, és a drámai hatás kedvéért Sir Arthur Conan Doyle közreműködése. Képzeljük el a jelenetet. Négy nappal azelőtt, hogy VII. Edward király meglátogatná az Ír Nemzetközi Kiállítást (Irish International Exhibition), egy világkiállítást, az ír koronaékszereket eltűntnek nyilvánítják. A király rendkívül elégedetlen.

Hogy tisztázzuk, az ékszerek pusztán ceremoniálisak voltak - a királynak megvoltak a sajátjai. IV. Vilmos 1830-ban adományozta őket a Szent Patrik-rendnek, Írország földbirtokos, szakszervezetpárti elitjének. Hetvenöt évvel később az ír nacionalizmus újra fellángolt, és az ékszerek szimbolikus célponttá váltak.

Ez a szimbolika magára az ékszerekre is kiterjedt. A csillagot, a jelvényt és a gallérokat IV. Vilmos anyja, Charlotte királynő gyűjteményéből származó drágakövekkel ékesítették. A csillagon páratlan brazil gyémántok voltak láthatók, és egy smaragd-shamrockot és egy rubinból készült keresztet foglalt magába. A jelvény is ezt a mintát követte. Ma 5,5 millió dollárt érnének.

Védelmük az ulsteri fegyvernökre, Sir Arthur Vicarsra hárult, aki azonban nem végezte túl jól a munkáját. Bár felújíttatta a dublini kastély Bedford-tornyát, hogy egy új páncéltermet építsen, de a széf túl nagy volt ahhoz, hogy beférjen az ajtón. Ehelyett az ékszereket a könyvtárban őrizték, ahol egy őr állt kint. Sajnos a könyvtárnak több ajtaja is volt. Vicars arról is ismert volt, hogy el szokta veszíteni a kulcsait. Erre példa, hogy Lord Haddo egyszer ellopta az ékszereket, majd visszaküldte őket postán.

Sir Arthur Vicars portréja
Forrás: HUM Images/Universal Images Group via Getty Images

A király közelgő látogatása miatt stresszelő Vicars figyelmen kívül hagyta a számos biztonsági hiányosságot (eltűnt kulcsok, titokzatosan kinyitott ajtók), amely nagy hiba volt. Elküldött egy aranygallért javításra, és amikor az ékszerész visszavitte, majdnem üresen találták a széfet.

Akkor 1000 font (ma 140 000 dollár) jutalmat tűztek ki az ékszerekre, és amikor a dublini rendőrség erőfeszítései eredménytelennek bizonyultak, a Metropolitan Police-t hívták segítségül. A rendőrség gyorsan jelentést tett. Ezt elutasították, a szőnyeg alá söpörték. Sokan úgy vélik, hogy a Scotland Yard egy olyan történetet leplezett le, amely túl botrányos volt ahhoz, hogy akár az ír rendőrség, akár a királyi család kezelni tudja.

A dublini rendőrség által kihelyezett hirdetmény a koronaékszerek ellopásáról
Forrás: Dublin Metropolitan Police

Vicars, aki kétségbeesetten próbálta bizonyítani ártatlanságát, egyre hihetetlenebb forrásokhoz fordult. Egy szeánsz azt mondta Vicarsnak, hogy az ékszerek egy dublini temetőn kívül vannak elásva. Azonban ott nem járt szerencsével. Pedig még távoli unokatestvére, Sir Arthur Conan Doyle is felajánlotta szolgálatait, de hiába.

A lehetséges bűnösök száma sok volt, az indítékok pedig végtelenek. Néhány parlamenti képviselő az unionistákat hibáztatta, akik az ír nacionalistákat akarták zavarba hozni. Mások fordítva.

A helytartók Francis Shackletont, a híres antarktiszi felfedező, Ernest Shackleton testvérét hibáztatták. Az ulsteri fegyvernöknek három segítője volt: Pierce Gun Mahony, az unokaöccse, Francis Bennett-Goldney és Shackleton. Mindhármuknak volt kulcsa. Mindhármukat bűnösnek tekintették.

Vicars úgy vélte, hogy Shackleton, a folyton pénzszűkében lévő társasági ember, Richard Gorges kapitánnyal együttműködve lopta el az ékszereket. A két férfi szerető volt, és ez utal arra, hogy a nyomot miért nem követték soha nyilvánosan. A homoszexualitás abban az időben illegális volt, és egy nyilvános tárgyalás azzal járt volna, hogy fényt derítenek a brit-ír társadalom legmagasabb rangú tagjainak homoszexuális csoportjára.

Az ékszerek soha nem kerültek elő, bár egyesek szerint titokban a királyi családnak adták át őket. Vicarst a király elbocsátotta posztjáról, és 1921-ben az Ír Köztársasági Hadsereg megölte.

Forrás: Artnet

Címlapkép: Remigius Parr metszete (1750 körül) a dublini kastély udvaráról, később kiszínezve

Címlapkép forrása: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images