Detailed search

Domborművek története - Falba épített műtárgyak

Megjelent a Műértő 2020. decemberi - 2021. januári lapszámában.

 

Herzog Mór Lipót (1869–1934) háború előtti műgyűjteménye kétségtelenül a korszak egyik legjelentősebb magánkézben lévő hazai kollekciójának tekinthető. A beszámolók elsősorban a festményekről szólnak, pedig a két és fél ezer darabból álló műtárgyegyüttes meghatározó része az iparművészet kategóriájába sorolható. Számos alkotásról alig tudunk valamit: sem a korabeli kiállítási katalógusokban, sem egyéb kiadványokban nem történik róluk említés. Ezek közé tartozik az az öt antik márványrelief, amely már a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja.

Magyarországra kerülésük idejét és körülményeit nem ismerjük. Feltételezésem szerint a gyűjtő apja, Herzog Péter (1838–1914) vehette meg ezeket. Ő tette a családot igazán gazdaggá, leszármazottai a nemességet és a bárói rangot is neki köszönhették. A bárósítás kapcsán az Uj Idők című hetilap 1904-ben e szavakkal summázta üstökösszerű pályáját: „Ő volt az, aki húsz év előtt a Keleten nagyszabású törökdohány-bevásárló telepet létesített, amely ma már mintegy négyezer-ötszáz munkást foglalkoztat és Török-, Görögország, Bulgária és Kis-Ázsia termésének színe-javát szállítja a füstölő emberiségnek.” A dohánykereskedelem központja akkoriban az észak-görögországi Kavala volt, ahol Herzog nemcsak gyárat épített, de 1895-ben egy csodás palotát is emeltetett magának, melyben jelenleg a város önkormányzata működik. A reliefek valószínűleg macedón eredetűek, és Macedóniából származnak.

 

Ifjú sírköve Macedóniából, III. század

márvány, 53,5x40,8 cm, Szépművészeti Múzeum

Helyzetéből fakadóan Herzog könnyen juthatott antik műtárgyakhoz, megvolt rá a lehetősége és a pénze is. Nem volt igazi gyűjtő, vadászember lévén azonban előszeretettel vásárolt régi, csontberakású fegyvereket. Néhány festménye szerepelt a Budapesti Orvos-Szövetség 1902-es műcsarnoki kiállításán, de műtárgyai inkább lakberendezési célokat szolgáltak, akárcsak az említett márvány domborművek, melyeket Pesten épülő villájába vásárolhatott. Az Andrássy úti ingatlant az adásvételi szerződés szerint 1882. június 27-én szerezte meg 27 300 forintért. A jelenleg is ott álló, patinás házat 1885-ben építtette Ray Rezső Lajos tervei alapján. Az öt márványlapot alighanem ekkor helyezték el az épület első emeleti folyosójának falába. De az is elképzelhető, hogy erre csak a családfő 1914-ben bekövetkezett halála után került sor, amikor az örökös, Herzog Mór Lipót modernizálta és alaposan átalakíttatta a kétemeletes házat – ám erre kevés esélyt látok. A beépítés folyamán a műtárgyak az épület részévé váltak, melyre Herzog pazar képei és műkincsei fényében a ház új lakója és az odalátogatók nem sok figyelmet szentelhettek. Hasonlóan vélekedtek a Tanácsköztársaság idején működő, a műtárgyakat köztulajdonba vevő bizottság művészettörténész tagjai is, akik az elsők között vették szemügyre az Andrássy úti villa műkincseit, de a helyszínen készült foglalási jegyzőkönyvben meg sem említik a domborműveket. Az igazsághoz tartozik, hogy a táblák sem attraktivitásban, sem kvalitásban nem kiemelkedő alkotásai az antik művészetnek. A falba épített műtárgyak érintetlenül vészelték át a következő évtizedeket, pedig 1944-ben a rekvirált házban működött a zsidók tulajdonában lévő műtárgyak zárolásával és megőrzésével foglalkozó bizottság, valamint nyilasok, német és szovjet katonák is jártak ott zsákmány reményében, Budapest ostromáról nem is beszélve.

Ez az állapot egészen 1949 nyaráig tartott, amikor a közeli Szépművészeti Múzeum egyik munkatársának eszébe jutottak, és az intézmény a tettek mezejére lépett. Június 24-én Vayer Lajos helyettes főigazgató levelet írt a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának, amely akkoriban a múzeum működését felügyelte:

„Az Andrássy-út 93. sz. ház (a volt Herzog-villa) első emeleti folyosójának falába öt thráciai görög relief van beépítve. Kettő közülük a thrák lovas-ábrázolásnak érdekes emléke; egy feliratos, kezében madarat tartó ifjút ábrázol; egy az ún. halotti lakoma ábrázolások közé tartozik, az ötödik pedig Totoés thrák istennek szánt, az eddig ismert emlékanyagban egyedülálló fogadalmi relief görög felirattal.

Az épület éppen most van átalakítás alatt és az Államvédelmi Osztály [1948 óta Államvédelmi Hatóság (ÁVH) – a szerk.] tulajdonát képezi. Az ott szolgálatot teljesítő tiszttől azt az értesülést nyertük, hogy a reliefek megszerzésének aligha lesz akadálya, ha megfelelően alátámasztott kérésünket a megfelelő helyen, tehát az Államvédelmi Osztályon benyújtjuk. Mindössze arra figyelmeztetett, hogy kívánatos volna az ügyet még a jövő hét elejéig lebonyolítani, mert azután a helyreállítási munkálatok befejeztével a lebonyolítás sokkal nagyobb nehézségekbe ütközhet.

Kérjük tehát a Tanács támogatását és sürgős intézkedését, hogy a Szépművészeti Múzeum antik osztályának jelentős gyarapodását jelentő darabokat megszerezhessük.”

A Tanács július 5-én tárgyalta a kérelmet, és azt támogatva terjesztette fel Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Ezután minden ment a maga bürokratikus útján. A Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága nem kapkodta el a döntést, csak november 21-én kelt levelében adta meg az engedélyt a műtárgyak elszállítására: „Hivatkozással tárgyban Hatóságomhoz intézett átiratára, értesítem, hogy a kért műemlékek rendelkezésükre állnak. Kérem gondoskodni megfelelő szakemberekről, aki azt törés- és kármentesen leszerelik és elszállítják.”

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium erről csak egy bő héttel később értesítette a Nemzeti Múzeum Tanácsát, amelynek tagjai szintén egy hetet ültek rajta, mielőtt zöld utat adtak volna a Szépművészeti Múzeumnak. Így a kalapáccsal és vésővel felszerelt szakemberek csak december elején tudták a reliefeket a falból kiszabadítani, és átszállítani a múzeum épületébe. Vayer december 10-én jelentette a Tanácsnak: „a szóban forgó reliefeket a Múzeumba beszállíttattam, és beleltározásuk ügyében a szükséges lépéseket megtettem.” A műtárgyak leltári száma alapján (50.958–50.962) az említett lépés csak a következő évben valósult meg. Az antik kor emlékeit őrző márványok ezután hosszú évekre eltűntek a múzeum raktárában. Elsőként az i. e. 350–300 között készült Macedóniai fogadalmi dombormű (Halotti lakoma) bukkant fel 1981-ben, a 75 éves Szépművészeti Múzeum jubileumi kiállításán, „egykor a Herzog-gyűjteményben” megjegyzéssel. A többivel csak későbbi publikációkban, valamint az intézmény állandó antik tárlatán ismerkedhettek meg az érdeklődők. Jelenleg az ötből három a múzeum Klasszikus ókor című kiállításán látható.

A Herzog-villát 1951-ben államosították, azután a Belügyminisztérium kezelésébe tartozott, és mint a fentiekből is kiderül, az ÁVH használatában volt (5197. sz. Birtoklap, Budapest székesfőváros Duna bal parti rész. BFL M–VI–1390). Olvasatomban ezt azt jelenti, hogy amikor a domborműveket elszállították, még egy magántulajdonban lévő épületből vitték el azokat. A korszak ismeretében ebben nincsen semmi meglepő, és ennyi év távlatából is helyeselhető, hogy így megmentették a reliefeket az esetleges pusztulástól – a később történtek már más lapra tartoznak. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy a reliefek részét képezik annak a hosszú évek óta húzódó pernek, amelyet a Herzog-gyűjtemény hazai intézményekben lévő jó néhány műtárgyának tulajdonjogáért indítottak az örökösök. Jelen írásnak nem célja a kérdésben állást foglalni, verdiktet mondani meg pláne nem, ez a bíróság dolga. Az írás mindössze egy történetet idéz fel: egyik része feltételezés, a másik tényeken alapszik. (Az idézett dokumentumok forrása: MOL K-0726-1058-1949.)

Juhász Sándor

 

Megjelent a Műértő 2020. decemberi - 2021. januári lapszámában.

Műértő - művészeti és műkereskedelmi folyóirat A Műértő a HVG Zrt.
kiadásában megjelenő, szakemberek által írt és szerkesztett művészeti,
műkereskedelmi havilap. A múzeumi szférában és a műtárgypiacon érdekelt
valamennyi résztvevőhöz szól, igyekszik eligazítani a befektetési szándékkal
rendelkező üzletembereket. Nemzetközi kitekintéssel beszámol az árakról,
trendekről, jelentős aukciókról, vásárokról, kiállításokról és a színtér
meghatározó szereplőiről. Aktuális információkat és kritikai elemzéseket
közöl.

Főszerkesztő Andrási Gábor
Szerkesztő: Nagy Mercédesz
Hirdetés: Tasnádi Rózsa, tel.: 061-436-2450; hirdet@hvg.hu

Szerkesztőség:
1037 Budapest, Montevideo u. 14.
muerto@hvg.hu / www.muerto.hu

Előfizethető:
HVG Zrt. terjesztési osztály: ugyfelszolgalat@hvg.hu; tel.: 061-436-2045
Kiadja a HVG Kiadó Zrt, Felelős Kiadó: Szauer Péter

More news
Több mint 400 millió forintot keresett valaki egy pixelen

Több mint 400 millió forintot keresett valaki egy pixelen

2021-04-15
Csaknem 17 millió dollárért (5,1 milliárd forint) találtak gazdára a Pak nevű digitális művész nem helyettesíthető tokenként (NFT) kínált műalkotásai a Sotheby's szerdán zárult online aukcióján.A The Fungible Collection

Have you tried?

Place an art advert

You can place art adverts in order to sell them

Auction alert

We send you an email of all new auction catalogues

Art search alert

We send you an email when new item comes in matching your search alert

Appraisal

You can request an appraisal of your art object

My favorites

You can save your favorite art advert and view them later in My favorites menu

Projects

Partners

Error!

  • Please login for this action!

Subscription to our Newsletter

Please type in your email address and click on the Sign up button.