A Velencei Biennálé nemzeti pavilonjának megszervezése igazi kihívás elé állítja a kurátorokat. A Giardini történelmi épületei egyedülálló keretet adnak a kiállításoknak, ugyanakkor komoly korlátokat is szabnak. Emellett a nemzeti identitás és képviselet koncepcióját is alaposan át kell gondolni a pavilon berendezésekor.

Az idei biennálé kurátorai közül sokan elhagyják a hagyományos kereteket. Egyesek átalakítják a meglévő épületeket, míg mások már integrálódott művészekkel közösen dolgoznak. Bár az egyes pavilonok koncepciója még a biennále fő témájának, a "Külföldiek mindenütt"/”Foreigners Everywhere” bejelentése előtt megszületett, a nacionalizmus megkérdőjelezésének és a globális összetartozás érzésének gondolata számos koncepcióban visszaköszön.

Az április 20-án nyíló biennálé előtt öt kurátor mesélt a kiállítások ötleteiről és a szervezés során felmerülő akadályokról.

A cikkünk további részében az öt kurátor gondolatait olvashatjuk a pavilonjuk koncepciójáról, a kiállításon szereplő művészekről és a biennáléval kapcsolatos kihívásokról.

Aindrea Emelife, Nigériai Pavilon

Tunji Adeniyi-Jones, Ndidi Dike, Onyeka Igwe, Toyin Ojih Odutola, Abraham Oghobase, Yinka Shonibare, Fatimah Tuggar és Precious Okoyomon műveivel

Aindrea Emelife, brit-nigériai kurátor a Nyugat-Afrikai Művészeti Múzeumban, Benin Cityben. A nigériai pavilon második alkalommal jelenik meg a Biennálén, amely "Képzeletbeli Nigéria" címmel egy generációkon átívelő művészcsoportot mutat be. A kiállítás reménykedve tekint a jövőbe, miközben Nigéria történelmét is figyelembe veszi. Emelife egyúttal popkulturális elemeket is integrált a kiállított anyagba. A pavilonnak például része egy kísérő lejátszási lista, amely a nigériai Native Records kiadóval együttműködve készült.

"Olyan furcsa és bonyolult feladat kitalálni, hogyan kell képviselni egy országot" - mondta Emelife. "A ’Képzeletbeli Nigéria’ téma jött először. 2023 elején Nigéria éppen választásokat tartott, ami mindig egy érdekes időszak. Ilyenkor mindenki eléggé optimista, de egyben körültekintő is, és az országra gondol, illetve azokra a dolgokra, amilyen lehetőségei lehettek volna. A kurátori szerepemről is gondolkodtam: Nigériai vagyok, de más országban is asszimilálódtam. Az egész pavilonban különböző kapcsolatok vannak megjelenítve Nigériával; amelyekhez különböző típusú interakciók társulnak."

Emelife azt tűzte ki célul, hogy árnyalt képet adjon az ország művészeti szcénájáról. "Az egyik legjobb tanács, amit kaptam, az volt, hogy gondolkodjak el azon, hogy az embereknek mit kell látniuk ebben a pillanatban. Ha te egy fiatal nigériai művész vagy, mit szeretnél, miként lássák az országodat?" - mondta. "Remélem, hogy a Nigériával kapcsolatos tévhitek egy része megváltozik. Valódi siker lenne, ha az emberek annyira reményteljesnek és befektetésre méltónak találnák a kreatív nigériai alkotókat, mint amilyennek én látom őket, és valóban kitágulna a nemzetközi látókör. Az is fontos, hogy az utópiával együtt jár a kritikusság is; a kiállítás nem csak az álmodozás helye, hanem a felülvizsgálásé is, ami fontos az elképzelésnek ebben a terében."

Agustín Pérez Rubio, Spanyol Pavilon

Sandra Gamarra Heshiki munkáival

Agustín Pérez Rubio független kurátor és művészettörténész, aki Sandra Gamarra Heshiki perui művésznővel újravizsgálja a nemzeti múzeum fogalmát kritikus, antikolonialista szemszögből. A Pinacoteca migrante című előadásban a művész újraértelmezi a spanyol múzeumokban őrzött híres műalkotásokat, és a gyarmatosítók szemszögéből mutat be például festményeket és szobrokat.

„Amikor belépsz egy nemzeti pavilonba a biennálén, az olyan, mint egy nagykövetség. Ez az egyes országok saját földje. Azt mondtam, »Valamit át kell alakítanunk«" - mondta Rubio. „Sandra elkezdett kutatni a különböző spanyolországi múzeumok között, amelyek őriznek gyarmatosítási emlékeket. Létrehoztunk egy kritikus látásmódot arról, hogy mi történik a gyarmatosítás idejétől napjainkig – a migráció, a konstruktivizmus, a faji és nemi sokszínűség a témája ezeknek a hamis intézményeknek".

A pavilon olyan elemeket tartalmaz majd, amelyeket a látogatók a világ különféle múzeumaiban már láthattak. Rubio célja, hogy megkérdőjelezze azt, ahogyan ezek a konvenciók a tekintély és az objektív igazság érzetét keltik: "Az ötlet az, hogy felülvizsgáljuk a múzeumoknak ezt a nagyon is normatív megközelítését a muzeológiával szemben. Az igazság olyasvalami, amit a világítással, a falak színével, a címkézéssel állítanak elő. A festmények aztán ezeket az ellen-narratívákat fogják használni, hogy megfordítsák és felforgassák azt, amit eredetileg ábrázoltak. Sandra azt szeretné, ha az emberek látásmódja megváltozna az Európa központúságról.”

Sandra Gamarra Heshiki, Migrant Garden VI, 2024.
Forrás: Artsy

Çağla Ilk, Német Pavilon

Yael Bartana, Ersan Mondtag, Michael Akstaller, Nicole L'Huillier, Robert Lippok és Jan St. Werner műveivel.

Çağla Ilk építész, a Németországban található Baden-Baden-i Staatliche Kunsthalle társigazgatója. A német pavilonon egy belül és kívül is reprezentált csoportos kiállítás jelenik majd meg „Küszöbök” / „Thresholds” címen. A Giardiniben látogatható bemutató összeköttetésben lesz egy másodlagos helyszínnel, a La Certosa szigettel. Ilket egy 2020-ban megjelent könyv, a Time Shelter ihlette Georgi Gospodinovtól, A könyv azt vizsgálja, hogyan tudunk reményteljes jövőt elképzelni, miközben egy traumatikus múltat és katasztrofális jelent tartunk szem előtt. A kurátor mind a kiállítás témájában, mind a pavilon fizikai kiterjedésében megkérdőjelezi a nemzeti bezártság fogalmát.

"Egy nemzetállami pavilon határainak újradefiniálásáról volt szó" - mondta. "Ezért választottam a küszöb témát. Fontos volt, hogy túlmutassunk a Giardinin és egy olyan téren, amelyet mindenki meglátogathat. Ez a Velencébe látogató emberek számára készült – ez azon ritka terek egyike, ahová az ember a kutyájával, a gyerekeivel elmehet, és élvezheti a sétát."

Ilk elmondta, hogy "pozitív sokk" volt, amikor bejelentették a kiállítás fő témáját, mivel ez annyira egybecseng az ő elképzeléseivel. "Valójában ki német és ki nem az? Multikulturális társadalom vagyunk, amit gyakran nem fogadnak el. Nemcsak Németországban, hanem a világban sem" - mondta.

"Szeretném, ha az emberek az összes művésszel együtt töltenének időt (nem csupán a kiállításon). Szeretnék kapcsolatot teremteni a látogatókkal, akik egy jobb jövőben reménykednek, ugyanakkor nem felejtik el a múltat. Ezt nagyon fontos politikai küldetésnek tekintem. Hiszek a határok nélküli, nem nemzetállami életben".

Asrin Haidari, Északi Pavilon

Lap-See Lam, Kholod Hawash és Tze Yeung Ho munkáival

Az Északi Pavilon számára Lap-See Lam, svéd művész egy sárkány alakú hajót álmodott újra, amelyet egy 1991-ben Sanghajból a svédországi Göteborgba vontatott háromemeletes hajó ihletett. Lam óriási sárkányfeje az Északi-sarkvidékről a velencei lagúnába utazik, és az állandó pavilonszerkezet külső részét fogja közre. A pavilon belsejében az Altersea Opera című egyórás program tekinthető meg, amelyen Asrin Haidari, a svéd Moderna Museet kurátora, együtt dolgozott Lammal, Tze Yeung Ho zeneszerzővel és Kholod Hawash képzőművésszel.

A darab több médiumot, a videót, a zenét, a szobrászatot és a textileket is egyesíti, középpontjában pedig Lo Ting áll, egy mitológiai félig ember, félig hal alak, akinek létezése korszakokon átívelő, távol a tengertől és attól a kultúrától, amelyhez tartozik. Amikor végül visszatér az Illatos Kikötőbe (Hongkong történelmi beceneve), azt tapasztalja, hogy az a felismerhetetlenségig megváltozott.

"A látogatók utasokká válnak ebben a kalandban" - mondta Haidari. "Nem könnyű elhagyni az Északi Pavilon területét! De mi az egész épületet akartuk átvenni és átalakítani. A pavilonnak rengeteg limitációja van, ami inspiráló lehet. Többek között számolnunk kell a páratartalommal, hogy ne tegyünk kárt a gyönyörű betonfalakban és a márványpadlóban."

A három országot - Norvégiát, Finnországot és Svédországot - képviselő Északi Pavilon régóta elősegíti a kultúrák közötti együttműködést, amit Haidari folytatni kívánt. "Ez egy nagyon sokrétegű produkció, sok különféle személyiségű együttműködővel. Van egy együttesünk az operában, akik különböző hangszereken játszanak és különféle karaktereket jelenítenek meg, tagjai a világ különféle tájáról származnak. A három művész többnyelvű és sokszínű kulturális hátterével ez a darab nagyon is a hibriditásról, a köztes terekről és a migrációs történetekről szól" - mondta. "Remélem, hogy a száműzetés és az elidegenedés, de a megbékélés és a rokonság érzelmi állapota is érezhető, ami a projektbe beleágyazta magát".

Portré Lap-See Lamről a sárkányfejjel, amelyet Lu Guangzheng készített az Altersea Opera előadásra, 2024. Képet készítette: Mattias Lindbäck/Moderna Museet
Forrás: Artsy

Jacob Fabricius és Seolhui Lee, Dél-Koreai Pavilon

Koo Jeong A munkáival

Jacob Fabricius, az Art Hub Copenhagen igazgatója, Seolhui Lee pedig a dániai Kunsthal Aarhus kurátora. A pavilonjukon egy olyan érzékszervvel dolgoznak, amelyet egy elsősorban vizuális eseményen jellemzően alulstimulálnak: a szaglással. A dél-koreai pavilon művésze, Koo Jeong A több, mint 600 embert kért fel arra, hogy osszák meg a Koreával kapcsolatos illatélményeiket. Ezekből az emlékekből a NonFiction parfümgyártó céggel együttműködve egy kereskedelmi parfümöt és 16 installációs illatot készítettek. Ez a festményeket és szobrokat is tartalmazó installáció a Koreai-félszigetet ábrázolja az Észak- és Dél-Koreában született résztvevők és a látogatók alapján.

"Minél jobban megismerjük Koo Jeong A-t, annál inkább lenyűgöz minket, ahogyan a különféle médiumokkal bánik" - mondta Lee.

Miközben az illatok közvetlenül egy földrajzi helyhez szólnak, globális behatást is tükröznek. "Tisztában vagyunk azzal, hogy a szagoknak és az illatoknak nincsenek határai" - mondta Fabricius. "Ebben a tekintetben nem számít, hogy a határ észak- vagy dél-koreai oldalán vagyunk-e, a másikba is be fogunk lépni. Ezt a 17 illatot 14 különböző parfümkészítő készítette, közülük 13 nem koreai, miközben a Korea illat-emlékeket értelmezték. Ez egy újabb gyönyörűen absztrakt réteget hoz létre a külföldiséggel kapcsolatban.”

Forrás: Artsy

Címlapkép: A Velencei Biennálé

Címlapkép forrása: Finestre sull'Arte