Lisa Perry, a divattervező, kurátor kiváló példája az aktivista női gyűjtők jelenlegi osztályának. Ebbe a körbe tartozik még többek között Yan Du, Pamela Joyner, Grażyna Kulczyk és Komal Shah, akik eltérő hátterüket, kapcsolataikat és vásárlóerejüket arra használják, hogy tudatosan megváltoztassák a piacot - és reményeik szerint a kánont is.

A 2023-as Art Basel és UBS globális felméréséből, melyet Dr. Clare McAndrew vezetett, kiderül, hogy a férfi gyűjtők továbbra is dominálnak a műtárgyvásárlások terén: kétszer annyi férfi költött 1 millió dollárnál többet, mint nő. Ugyanakkor a női gyűjtők egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a fenntarthatóságra, és egyre komolyabb szerepet töltenek be a művészeti piacon.

Bár 2022-ben mindkét nemnél emelkedés volt tapasztalható, a nők mediánkiadásai 2023 első felében a korábbi növekedésre építve meghaladták a férfiakét: "A 72 500 dolláros mediánértékkel a nők 2023-ban és az azt megelőző két évben is többet költöttek, mint a férfiak".

A minta általános nemi megoszlást tükröz: 40% nő, 60% férfi, és 0,2% nem binárisként azonosítja magát; régiónként azonban volt némi eltérés, Japánban és Hongkongban a válaszadók több mint felét a nők teszik ki. Emellett a női válaszadók nagyobb arányban (58%) voltak jelen a „boomer” korosztályban (az 1946 és 1964 között született generáció, a Forbes szerint a világ legvagyonosabbai).

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a nők növekvő vásárlóereje hogyan alakíthatja a piacot. McAndrew megjegyzi, hogy a High-net-worth (nagy vagyonnal rendelkező, HNW) gyűjtők 2022-ben és 2023-ban kevesebbet költöttek női művészek alkotásaira, és a nők alkotásainak aránya a gyűjteményükben 3%-kal, 39%-ra csökkent. Ugyanakkor megállapítja, hogy a felmérésben szereplő, az évi 10 millió dollárnál nagyobb összeget művészetre költő - akik vitathatatlanul a legelkötelezettebb és leginformáltabb csoport -  gyűjtők 2023-ban közel 9%-kal többet fordítottak női művészekre, mint 2021-ben.

Az ágazatban részt vevők véleménye megoszlik azzal kapcsolatban, hogy a nők a korábbi évekhez képest nagyobb arányban kezdenek-e gyűjteni; sokan megjegyzik, hogy egyre több az olyan házaspár, akik együtt gyűjtik a műtárgyaikat. Yuki Terase, az Art Intelligence Global hongkongi tanácsadója szerint "egyszerűbb lenne azt mondani, hogy "Ó, a nők egyre függetlenebbek és nagyobb vásárlóerőre tesznek szert; ezért van növekedés". Nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerű.” Jeanne Greenberg Rohatyn, a New York-i Salon 94 alapítója szerint az elmúlt 3 év tapasztalatai "teljesen egybevágnak" McAndrew megállapításaival. Rámutat a női művészek által feldolgozott témák jelentőségére a történelmünk szempontjából. "Olyan világban élünk, ahol a női testek veszélyben vannak, olyan háborúk zajlanak, amelyek nagyon is férfi vezéreltek...A nők művészete tulajdonképpen korunk művészete. Ezt senki sem hagyhatja figyelmen kívül, aki gyűjti.”

Azonban néhány nemi sztereotípia továbbra is fennáll. „Valóban úgy érzem, hogy a női gyűjtők inkább élvezik a műgyűjtés társasági aspektusait. Vannak férfi gyűjtők is, de ők kifejezetten utálják ezeket az eseményeket” – mondja Terase. Hozzáteszi: „Úgy gondolom, a nők kevésbé tekintik a művészetet befektetési eszköznek. Inkább a művészek történelmi jelentőségére koncentrálnak.” Greenberg megjegyzi: „Vannak olyan férfi gyűjtőim, akik az aukciókat és a statisztikákat követik, és egyszerűen nem vesznek meg semmit számok nélküli alátámasztás nélkül. Ezt a mintát nem tapasztalom a nőknél.”

Mary Sabbatino, a New York-i Galerie Lelong & Co. alelnöke és partnere, úgy találta, hogy női ügyfelei „nyitottabbak az alkotás sokféleségére”. Greenberg egyetért: „Egyfajta pártfogói érzés rejlik a vásárlóerőjükben; szerintem önbizalom is.  És nem bánják, hogy néha egy kicsit a margón kell lenniük.”

A hongkongi Kiang Malingue galéria tulajdonosa, Lorraine Kiang, azt mondja, hogy a globális társadalmi igazságosságért folytatott mozgalmak térnyerése felkeltette a kíváncsiságot az alulreprezentált kategóriák iránt, „és ezt az érdeklődést – mondhatnám – tovább fokozták a női gyűjtők”. Kiang megfigyelése szerint a fiatalabb gyűjtők nagyobb valószínűséggel gyűjtenek agnosztikusan és intuitív módon, kevesebb figyelmet fordítanak a médiumra vagy a művész ismertségére. A vagyonosabb, befutott gyűjtők pedig inkább úgy vásárolnak, hogy a támogatásukkal elősegítsék a művész intézményi elismertségét, például múzeumoknak nyújtott kölcsönök révén.

Elmondható, hogy a nők által alapított gyűjtemények közös jellemzője a társadalmi hatást és jótékony célú vásárlást szem előtt tartó filantrópia.

Forrás: Art Basel

Címlapkép: Etel Adnan alkotásainak képe a Sfeir-Semler Galéria standjában, az Art Basel korlátlan szektorában, Basel 2021-ben.

Címlapkép forrása: Art Basel

Source: Portfolio.hu