Október 5-én történt az ominózus eset, hogy a graffitiművészként ismert, pontos kilétét fel nem fedő művész, Banksy Lány léggömbbel című alkotása, miután rekordáron, 1,1 millió dollárért elkelt a Sotheby's New York-i aukcióján, egész egyszerűen ledarálta magát az árverésen részt vevő nézőközönség szeme láttára. Az akció természetesen nem maradt visszhang nélkül, a világsajtó ízekre szedte az esetet. Ha Banksy eddigi, igencsak társadalomkritikus munkásságára gondolunk, nem kell sokat agyalnunk az aukción történtek jelentésén. A dolog gyakorlati oldala, a megvalósítás körülményei, feltételei már jóval érdekesebb kérdéseket vetnek fel, melyek közül talán a legfontosabb az, hogy lehetséges-e mindezt úgy véghez vinni, hogy az aukciósház még csak nem is sejtette előre. A találgatásoknak se vége se hossza, azonban az Artsy újságírója egy megbízható forrásra hivatkozva újabb szempontokat vetett fel, amelyeket érdemes megfontolnunk.

Először is, a kép hátoldalán a következő ajánlás olvasható: "Thanks, Jo", egy szívecskével és egy béke-jellel. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy egy jól sikerült PR-fogásról van szó, mivel Banksy ügynöke (és jó barátja) Jo Brooks. Ezenkívül az Artsy munkatársának tudomására jutott, hogy a művész csapatából valaki kapcsolatba lépett az aukciósházzal, tárgyalva a kép eladásáról, és a megállapodáshoz különös feltételeket szabott: a műnek az aukció során a teremben kell lógnia, az árverés második felében kell értékesíteni, nem lehet a keretből kivéve megvizsgálni. Mivel nem szokás egy relatíve nem túl magasra (az előzetes becslések értelmében 200 ezer és 300 ezer fontra) értékelt képet a teremben kiállítani, a Sotheby's nemet mondott az üzletre. Ekkor az illető tovább próbálkozott, előbb 5, majd 10 százalék körüli jutalékot felajánlva, így megszületett a megállapodás. E ponton jegyzi meg az újságíró, hogy a Sotheby's-nek gyanítania kellett, hogy valami történik a képpel kapcsolatban. Amennyiben az aukciósház tudott valamit a képről, amit nem osztott meg a reménybeli vevővel, az törvénybe ütköző cselekedet lett volna. Mivel azonban a vevő "egy európai női gyűjtő", "hosszútávú kliens" (az aukciósház információi alapján) úgy döntött, hogy megvásárolja az "újjászületett" művet, amelynek a neve immár Love is in the Bin (Szerelem a szemétben), úgy tűnik, hogy az esetnek nincs áldozata, minden a legnagyobb rendben. Amikor a titkos forrás teóriájával szembesítették a Sotheby's-t, az aukciósház tagadta, hogy a megállapodásnak a fentebb vázolt speciális kritériumai lettek volna. Arra pedig, hogy hogyan csúszhatott át a biztonsági ellenőrzésükön az egyébként túlméretezett keretbe rejtett szerkezet, azt válaszolták, hogy a művész stúdiójától azt az utasítást kapták, hogy ne vegyék ki a művet a keretből, mivel az így könnyen megsérülhetne. Ezt nem találták szokatlannak, hiszen Lucio Fontana vagy George Condo munkáival kapcsolatban is felmerül ez a tiltás. A katalógusban feltüntették, hogy a kép a művész keretében található, Banksy stúdiójától pedig tanúsítványt is kaptak arról, hogy a keret a műalkotás szerves részét képezi.

A történet kétségkívül érdekes és mulatságos, ki-ki a saját elgondolásai alapján értékelheti. Tanulságos, hogy az aukciót követően felröppent az a hír is, hogy a félig felszabdalt kép már többet is ér, mint a leütési ára, illetve mindenki nagy izgalommal várja az Artcurial párizsi árverését, amelyen négy mű is szerepel a művésztől. Tény, hogy ha az eset megismétlődne, kevésbé szólna nagyot, hiszen elveszítené az újdonságból eredő varázsát. A legnagyobb kérdés az ügy végén talán az, hogy maga a művész elégedett-e az akció végkimenetelével, megfelel-e az eredeti szándékainak vagy sem. Ezt azonban valószínűleg nem tudjuk meg.

Szerző: műtárgy.com
Forrás: Artsy

Forrás: Portfolio.hu