_1.gif?1713474950460)
Családi műgyűjtés? Ezernyi lehetőség és néhány kockázat
Az, hogy a műgyűjtés családi alapon is történhet, egyáltalán nem újdonság, hanem egyidős a műgyűjtéssel. Milyen lehetőségek és kockázatok vannak abban, ha valaki nem egyedül, hanem a családdal közösen vagy a családi tradíciók mentén kezd műgyűjtésbe? - veti fel a kérdést a Műtárgy.com.
A nagy, családi gyűjtemények története a régmúltban gyökerezik. Elég csak arra gondolni, hogy az egykori uralkodói gyűjtemények is, melyek ma számos kiemelkedő európai múzeum gyűjteményének az alapját adják, sokszor családok, ebben az esetben dinasztiák által lettek felhalmozva az évszázadok során. Természetesen nem csak az uralkodócsaládok magángyűjteményei váltak az idők során intézményi gyűjteményekké, hanem más családi kollekciók is, melyek gyakran őrzik is a családnevet, mint a londoni Courtauld Gallery, a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum, vagy a lengyel Czartoryski-gyűjtemény, melynek állami megvásárlásáról nemrég beszámoltunk.
Itt megemlítendő, hogy a családi műgyűjtemények közgyűjteménnyé válása Magyarországon sem ismeretlen jelenség. A Szépművészeti Múzeum kollekciójának az alapját az állam által 1870-71-ben megvásárolt Esterházy-gyűjtemény képezte, melybe Leonardo, Raffaello, Rembrandt és Goya művek is tartoztak. Sőt, kortárs családi gyűjtemények is gazdagíthatják, alakíthatják egy-egy múzeum kollekcióját, amelynek jó példája a debreceni MODEM-ben letétbe helyezett Antal-Lusztig gyűjtemény, illetve a Ludwig-gyűjtemény, melynek egy része a budapesti Ludwig Múzeum kiállítási bázisát alkotja.
Az, hogy a műgyűjtés családi ügy legyen, még ma is sokaknak fontos szempont. Egyrészt mindenki örül annak, ha a családja értékeli a hobbiját, szenvedélyét, és még jobban, ha a családból másokkal is megoszthatja annak az örömét. A közös, családi műgyűjtés pedig közös örömet is jelenthet, hiszen mindenki ki tudja benne venni a részét, és ez összekovácsolhatja a család különböző generációit is. És melyik műgyűjtő ne örülne, ha a halála után a gyűjteményén nem túladna a család, hanem tovább őriznék és gyarapítanák, mégpedig nem kényszerből, hanem azért, mert ők maguk is fontosnak, értékesnek és izgalmasnak tartják azt.
Természetesen a közös, családi műgyűjtésnek nem csak érzelmi, hanem gazdasági előnyei is lehetnek. Egyrészt itt is igaz a több szem többet lát szabály, azaz ha egy egész, hozzáértő család gondolja át a vásárlást, akkor jobban érvényesülhetnek a kollektív döntés előnyei: egy összetettebb kollekció alakulhat ki, vagy akár egy-egy hamis képet is könnyebb lehet így kiszúrni.
Ha a család közösen gyűjt műalkotásokat, akkor az a gyűjtemény megőrzése szempontjából nem csak érzelmileg, hanem gazdaságilag is jó döntés lehet. Gyakran esik meg az, hogy egy gyűjtő halála után a családja azonnal piacra dobja a kollekcióját, ami sokszor azzal jár, hogy sok alkotást csak áron alul tudnak értékesíteni. Ezzel szemben, ha az egész család elkötelezett a műgyűjtés mellett, akkor hosszabb időszakokat is ki tudnak várni, és akkor adnak el a gyűjteményből, amikor annak egyes darabjai hosszútávon nézve is az optimális piaci értékük felé járnak.
Emellett a családi műgyűjtő tradíciók a tudásátadás szempontjából is fontosak lehetnek. A műtárgypiac egyik nagy kérdése mindig az, hogy honnan tudja megszerezni a piaci jelenléthez és a sikeres gyűjtéshez szükséges ismereteket az, aki új ezen a téren. Ha a gyűjtés családi alapon történik, akkor az idősebb generációk át tudják adni a felhalmozott tapasztalataikat a fiatalabbak számára, akiknek így jelentősen lerövidül a műtárgypiac megismeréséhez vezető útjuk. Másrészről pedig egy ilyen felállásban a fiatalabb generációk is mindig naprakészen tudják informálni az idősebbeket az új, kortárs piaci trendekről és tendenciákról, így nekik sem kell félniük attól, hogy a tudásuk megkopik, vagy elveszti aktualitását.
Konkrét előnye lehet továbbá a családi műgyűjtésnek az, ha a családtagok "összedolgoznak": akkor nem csak a tudás és a szakértelem, hanem az anyagi erőforrások is összeadódhatnak, és így a műgyűjtés olyan kategóriáiba is be tudnak lépni, melyre egyébként nem lenne lehetőségük.
Természetesen a családi műgyűjtés sem kockázatmentes. A legnagyobb veszélye az lehet, ha összekeverednek az üzleti döntések, az egyéni ízlések és a családi viszonyok, amik könnyen teremthetnek átláthatatlan és konfliktusos szituációkat. Nem véletlenül javasolja a Deloitte és az ArtTactic által készített 2016-os Art & Finance Report is azt, hogy a családi gyűjtemények esetében is érdemes létrehozni egy világos irányítási keretet.
Annak, aki pedig Magyarországon érdeklődik a családi műgyűjtés iránt, érdemes egy pillantást vetnie a Kortárs Műgyűjtő Akadémia (CCA) családi műgyűjtő pályázatára, mely ösztöndíjas helyeket kínál a képzésükön.
Szerző: Műtárgy.com
...
Forrás: Portfolio.hu
A nagy, családi gyűjtemények története a régmúltban gyökerezik. Elég csak arra gondolni, hogy az egykori uralkodói gyűjtemények is, melyek ma számos kiemelkedő európai múzeum gyűjteményének az alapját adják, sokszor családok, ebben az esetben dinasztiák által lettek felhalmozva az évszázadok során. Természetesen nem csak az uralkodócsaládok magángyűjteményei váltak az idők során intézményi gyűjteményekké, hanem más családi kollekciók is, melyek gyakran őrzik is a családnevet, mint a londoni Courtauld Gallery, a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum, vagy a lengyel Czartoryski-gyűjtemény, melynek állami megvásárlásáról nemrég beszámoltunk.
Itt megemlítendő, hogy a családi műgyűjtemények közgyűjteménnyé válása Magyarországon sem ismeretlen jelenség. A Szépművészeti Múzeum kollekciójának az alapját az állam által 1870-71-ben megvásárolt Esterházy-gyűjtemény képezte, melybe Leonardo, Raffaello, Rembrandt és Goya művek is tartoztak. Sőt, kortárs családi gyűjtemények is gazdagíthatják, alakíthatják egy-egy múzeum kollekcióját, amelynek jó példája a debreceni MODEM-ben letétbe helyezett Antal-Lusztig gyűjtemény, illetve a Ludwig-gyűjtemény, melynek egy része a budapesti Ludwig Múzeum kiállítási bázisát alkotja.
Az, hogy a műgyűjtés családi ügy legyen, még ma is sokaknak fontos szempont. Egyrészt mindenki örül annak, ha a családja értékeli a hobbiját, szenvedélyét, és még jobban, ha a családból másokkal is megoszthatja annak az örömét. A közös, családi műgyűjtés pedig közös örömet is jelenthet, hiszen mindenki ki tudja benne venni a részét, és ez összekovácsolhatja a család különböző generációit is. És melyik műgyűjtő ne örülne, ha a halála után a gyűjteményén nem túladna a család, hanem tovább őriznék és gyarapítanák, mégpedig nem kényszerből, hanem azért, mert ők maguk is fontosnak, értékesnek és izgalmasnak tartják azt.
Természetesen a közös, családi műgyűjtésnek nem csak érzelmi, hanem gazdasági előnyei is lehetnek. Egyrészt itt is igaz a több szem többet lát szabály, azaz ha egy egész, hozzáértő család gondolja át a vásárlást, akkor jobban érvényesülhetnek a kollektív döntés előnyei: egy összetettebb kollekció alakulhat ki, vagy akár egy-egy hamis képet is könnyebb lehet így kiszúrni.
A Sotheby's műgyűjtői képzése. Fotó: Sotheby's
Ha a család közösen gyűjt műalkotásokat, akkor az a gyűjtemény megőrzése szempontjából nem csak érzelmileg, hanem gazdaságilag is jó döntés lehet. Gyakran esik meg az, hogy egy gyűjtő halála után a családja azonnal piacra dobja a kollekcióját, ami sokszor azzal jár, hogy sok alkotást csak áron alul tudnak értékesíteni. Ezzel szemben, ha az egész család elkötelezett a műgyűjtés mellett, akkor hosszabb időszakokat is ki tudnak várni, és akkor adnak el a gyűjteményből, amikor annak egyes darabjai hosszútávon nézve is az optimális piaci értékük felé járnak.
Emellett a családi műgyűjtő tradíciók a tudásátadás szempontjából is fontosak lehetnek. A műtárgypiac egyik nagy kérdése mindig az, hogy honnan tudja megszerezni a piaci jelenléthez és a sikeres gyűjtéshez szükséges ismereteket az, aki új ezen a téren. Ha a gyűjtés családi alapon történik, akkor az idősebb generációk át tudják adni a felhalmozott tapasztalataikat a fiatalabbak számára, akiknek így jelentősen lerövidül a műtárgypiac megismeréséhez vezető útjuk. Másrészről pedig egy ilyen felállásban a fiatalabb generációk is mindig naprakészen tudják informálni az idősebbeket az új, kortárs piaci trendekről és tendenciákról, így nekik sem kell félniük attól, hogy a tudásuk megkopik, vagy elveszti aktualitását.
Konkrét előnye lehet továbbá a családi műgyűjtésnek az, ha a családtagok "összedolgoznak": akkor nem csak a tudás és a szakértelem, hanem az anyagi erőforrások is összeadódhatnak, és így a műgyűjtés olyan kategóriáiba is be tudnak lépni, melyre egyébként nem lenne lehetőségük.
Természetesen a családi műgyűjtés sem kockázatmentes. A legnagyobb veszélye az lehet, ha összekeverednek az üzleti döntések, az egyéni ízlések és a családi viszonyok, amik könnyen teremthetnek átláthatatlan és konfliktusos szituációkat. Nem véletlenül javasolja a Deloitte és az ArtTactic által készített 2016-os Art & Finance Report is azt, hogy a családi gyűjtemények esetében is érdemes létrehozni egy világos irányítási keretet.
Fotó: Viennacontemporary.com
Annak, aki pedig Magyarországon érdeklődik a családi műgyűjtés iránt, érdemes egy pillantást vetnie a Kortárs Műgyűjtő Akadémia (CCA) családi műgyűjtő pályázatára, mely ösztöndíjas helyeket kínál a képzésükön.
Szerző: Műtárgy.com
...
Forrás: Portfolio.hu
