Április 22-én megnyílt a negyedik Nemzeti Szalon a Műcsarnokban, amely az elmúlt tíz év hazai ipar- és tervezőművészetébe enged bepillantást.

A 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére indult kiállítássorozat eddigi témakörei az építészet, a képzőművészet (szobrászat, festészet, grafika), valamint a fotó- és médiaművészet voltak.

Az idei tárlat címe árulkodó, hiszen a jelenlegi kiállításon a minket körülvevő tárgyakkal, terekkel, technikai újításokkal találkozhatunk. A jelszó a használhatóság, a funkcionalitással társuló esztétikum. Az iparművészet klasszikus törekvései jelennek meg: praktikusság, kényelem, ergonómia, ugyanakkor művészi igényű kidolgozottság jellemzi a mindennapok használati- és dísztárgyait, kiegészítőit és bútorait.

 

Az Arts and Crafts mozgalom egyik vezéregyéniségének, William Morrisnak a gondolatait felhasználva kijelenthetjük, hogy a "sokak művészete" költözött ezúttal a Műcsarnok falai közé, a dolog legjobb értelmében: az a művészet, ami sokunk számára elérhető, és életünk szerves részét képezi a mindennapjaink során. Talán ennek a közelségnek köszönheti, hogy kevésbé szokás értékelni, mint a képzőművészet klasszikus ágait, és gyakran hajlamosak vagyunk azt is elfelejteni, hogy ezek mögött az alkotások mögött is tehetség, kiugró egyéni teljesítmény és komoly tervezőmunka húzódik meg. A cél pedig nemes: az élet minden területére kiterjedő minőségi, harmonikus objektumok megalkotása, amelyek megörvendeztetnek bennünket, hiszen a minket körülvevő tárgyak használhatósága és kellemes megjelenése nélkülözhetetlen a komfortérzetünk kialakulásának szempontjából.

 

Az ipar- és a tervezőművészet roppantul gazdag és szerteágazó, ehhez mérten a Szalon anyaga is sokszínű. A két kurátor, Sára Ernő és Scherer József különböző funkciók szerint csoportosította az alkotásokat, így például külön termet kaptak az otthonunkhoz szorosan kapcsolódó tárgyak, a közösségi terek kellékei, a városi forgatagot megidéző munkák, a sport, a szabadidő és a munka eszközei, valamint a szakralitás objektumai.

 

A Gutenberg után - a sokszínű nyomtatott világ elnevezésű terem bizonyítékul szolgál, hogy hiába a rohamos léptékű digitalizáció, a színvonalas kivitelezésű nyomtatványok napja konrántsem áldozott még le.

Animációkkal és már ismert logókkal éppúgy találkozhatunk, mint személygépjárművekkel, az öltözködés kellékeivel, légzésfunkciót javító készülékkel, étkészlettel vagy bútorokkal.

 

A kiállításnak vitathatatlan előnye, hogy segít elgondolkodni a tárgy és az ember viszonyán, az egyre inkább elgépiesedő világ és a kézművesség kapcsolatain és ellentétein, láttatja az olykor tömeggyártású termékek mögött az egyéni teljesítményt, a kreativitást és az újítást.

 

A tárlat tíz évet ölel át, és már ez az időtartam is elegendő ahhoz, hogy rácsodálkozzunk, milyen hihetetlen sebességű fejlődés jellemzi a technikát, és milyen gyorsan változik az ízlésünk is. Láthatunk olyan alkotásokat, amelyek pár éve születtek, és ma már megszokott szereplői az életünknek (pékség arculatterve, csokoládé csomagolása), ezért pedig biztosak lehetünk benne, hogy a legújabb munkákat, amelyek ma még kissé futurisztikusnak tűnhetnek, pár éven belül szintén ismerősként fogadja majd a szemünk.

 

A kiállítás felvonultatja a legfrissebb dizájn trendeknek megfelelő tárgyakat is, amelyek modern, letisztult formájukkal frissességet csempésznek a terekbe. Legyen szó akár egy extravagáns ékszerről, egy lendületes vonalvezetésű hangfalról vagy éppen egy kristálycsillárról, közös bennünk, hogy minőségi anyagok felhasználásával egyedi és frappáns koncepció mentén születtek.

 

A jövőkeresés és az innovációk mellett jutott hely a hagyománytiszteletnek is: a nagy mesterek (néhányat említve közülük: Gádor István, Kass János, Ferenczy Noémi, Kovács Margit) külön termet kaptak. A hagyománytisztelet másik megnyilvánulása, hogy restaurált iparművészeti alkotásokkal is találkozhatunk. Ez a sokféle megközelítés már csak azért is szerencsés, mert így lesz igazán kerek a történet: a jelen és a jövő szükségleteit kielégítő tárgyak, terek kialakításakor számolni kell a múlt tapasztalataival, a régiek teljesítményét elismerve ápolni kell az emléküket és az általuk létrehozott munkákat, amelyek történelmünk fontos láncszemei. Hiszen egy népről beszédesen tanúskodik a tárgykultúrája, pont úgy, ahogyan az egyes ember személyiségéről is árulkodik az otthona és az abba választott tárgyai.

 

A fiatal tehetségek bemutatkozását segíti a Tár.hely 2.0 nevet viselő virtuális gyűjtemény is, amelybe tíz tetszőleges munkát küldhettek be a 21. életévüket betöltött művészek, az elmúlt tíz év alatt készített munkáikból, terveikből.

A tárlat sokszínűsége garantálja, hogy mindenki talál kedvére való munkákat, a technika kedvelői éppúgy, mint a belsőépítészet és a divat szerelmesei. A hagyományosabb alkotásokért, illetve a legmodernebb formákért rajongók is megtalálják a számításaikat a Műcsarnok falai között.

A kiállítás augusztus 13-ig tekinthető meg.

Szerző: Járfás Eszter, műtárgy.com
Címlapkép: Török Máté / MMA...

Forrás: Portfolio.hu