Lakner László Barikád című festménye bekerült a párizsi Centre Pompidou rangos gyűjteményébe. Lakner a magyar neoavantgárd egyik legjelentősebb képviselője, az 1972-ben készült alkotása a Pompidou Kelet-közép Európai Akvizíciós Bizottság magyar tagjainak közvetítésével került be a párizsi múzeum állandó válogatásába.

A bizottság közleménye szerint a festmény a művész fotórealista korszakának kulcsműve - melynek első változata az esseni Folkwang Múzeum tulajdonában van - forradalmi emlékműként értelmezhető: egyszerre utal az 1968-as párizsi diáktüntetésekre, de burkoltan megidézi 1956-os budapesti forradalmat is.

Lakner László, Barikád, 1972
Forrás: A mű / fotó: Bíró Dávid

„Az utcakő a minimal art kocka motívumának politikailag elkötelezett változata, új baloldali szellemiséggel, amely a szocialista realizmus toposzára, a 'proletariátus fegyverére' is utal" - áll a közleményben, kiegészítve azzal, hogy „Lakner az első művészek között volt, akik újragondolták és újraértelmezték ezt a motívumot, amely több neves magyar művész konceptuális munkájában egyarát visszatér.”

A Barikád az absztrakt strukturális vázlatok és a társadalmilag érzékeny realizmus szintézise.

Lakner László a berlini stúdiójában, 2024.
Fotó: Eszterle Gábor

Az 1974 óta Németországban élő Lakner László (1936-) nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi művészeti színtér meghatározó alkotói közé is tartozik. 1974-ben elnyerte a DAAD Berliner Künstlerprogramm (berlini művészeti program) ösztöndíját, majd ugyanebben az évben önálló kiállítása volt az aacheni Neue Galerie – Sammlung Ludwigban, később 1975-ben a berlini Neue Berliner Kunstverein-ban is. Háromszor szerepelt a Velencei Biennálén (1972, 1976, 1990), mindemellett 1977-ben kiállított a kasseli Documentán. 1976-ban a Német Kritikusok Díját, 1981-ben pedig a New York-i PS1 ösztöndíját egyaránt megkapta. 1998-ban Kossuth-díjas, 2022 óta a Nemzet Művésze. Retrospektív kiállításait korábban (2004-2005) a budapesti Ludwig Múzeumban, majd 2022-ben a debreceni Modemben, 2024-ben pedig a Muzeum umění Olomouc-ban rendezték meg.

Installációs kép a debreceni Modem - Modern és Kortárs Művészeti Központ Alter Ego című kiállításáról, 2022. máj. 28. - 2022. szept. 25.
Forrás: Modem / fotó Vigh Levente

Lakner legfontosabb magyar közgyűjteményei a Szépművészeti Múzeumban - Magyar Nemzeti Galériában, a Ludwig Múzeumban, a Janus Pannonius Múzeumban és a Szent István Király Múzeumban találhatók. Művei számos külföldi közgyűjteményben is megtalálhatók, többek között a berlini Neue Nationalgalerie-ben, a Hamburger Bahnhofban, a Berlinische Galerie-ben, az esseni Folkwang Múzeumban, a rotterdami Museum Boijmans Van Beuningenben, a kölni Museum Ludwigban, az aacheni Ludwig Fórumon für Internationale Kunstban, a firenzei Uffizi Galériában és a tokiói Hara Múzeumban.

Lakner művészetére a változatosság és a kísérletezés jellemző. Alkotásai sokszínűek, gyakran ötvözik a különböző irányzatokat. Egyes munkái a szürnaturalizmushoz, a pop arthoz, a fotórealizmushoz, a konceptualizmushoz vagy a szkripturális informel festészethez kapcsolódnak, míg később egyre hangsúlyosabbá válik a posztkonceptuális szemléletű, geometrikus, betű- és szövegalapú festészete. Lakner műveiben gyakran helyezkedik bele történelmi helyzetekbe, a kultúrtörténet jelentős alakjaival azonosul és ezáltal történeti-társadalmi helyzeteket modellez. A művészről a legújabb életmű katalógust Alter Ego címmel a Modem adta ki.

Nádler István: Kék-fekete, 1968, akril, vászon, 133×188 cm
Forrás: Artportal

A Centre Pompidou állandó gyűjteményébe utoljára (2024) Konok Tamás három festménye kerülhetett be. 2019-ben pedig Nádler István Kék – fekete című alkotásával bővült a kollekció. 

Források: MIT, A mű, Modem, Artportál

Címlapkép: Installációs kép a debreceni Modem - Modern és Kortárs Művészeti Központ Alter Ego című kiállításáról, 2022. máj. 28. - 2022. szept. 25.

Címlapkép forrása: Modem / fotó Vigh Levente