Az OCTOGON és az Art Advisory Budapest közös sorozatában – az aktuális online tematikához kapcsolódóan – mindig egy-egy újabb hazai művészre és alkotására hívjuk fel olvasóink figyelmét. Márciusi női tematikához kapcsolódva, Czene Márta Kitérés című alkotását mutatjuk be

Czene Márta alkotói munkásságát alapvetően a realista ábrázolás határozza meg. Kiemelt érdeklődéssel fordul a montázs technikája felé. Művészetének egyik legjellegzetesebb vonása, hogy alkotásai mindig több jelenetből, képből állnak, amelyek asszociatív módon kapcsolódnak egymáshoz. Arra törekszik, hogy a narratív folyamatokat állóképek formájába helyezze, mintha különböző filmkockákákat láthatnánk egymás után. 

Czene Márta Kitérés című festménye, 2010. Akril, olaj, farostlemez, 72 x 185 cm. A művész jóvoltából.

“Általában jellemző a képeimre, hogy több jelenetből, képkockából állnak. Az egymás mellett elhelyezett – inkább asszociatív, mint időbeli összefüggésben álló – jelenetek saját emlékeimből, történetek töredékeiből merítenek. Az elkülönülő képkockák kiválasztása bár véletlenszerűnek látszik, mégis számomra fontos érzelmi töltettel, vagy narratív jelentéssel bír. Kiválasztásukhoz sokszor a filmvágásból merítek inspirációt, azaz egy-egy eseménysor sokszor nem a történések egy képben való bemutatásával bontakozik ki, hanem egymás mellé “vágott” részleteken keresztül. “

Munkáinak expresszivitása a látványelemek és az eszközhatárok összekapcsolódásából ered. Célja, hogy a közönség elgondolkodjon azon, hogyan tudná összekapcsolni a néha szinte összefüggéstelennek látszó, vagy akár csak a tér által összekötött jeleneteket. Nyitott a nézői interpretációkra, arra ösztönzi a szemlélődőt, hogy merüljön el a műben, és fedezze fel a saját asszociációit. Nem tárja elénk egyértelműen a műveiben rejlő történetet. A címek csak sejtetnek valamit a témából, míg a színek, a fények és a kompozíció mind hozzájárulnak a hangulat megteremtéséhez. Márta az általunk választott 2010-es festményéről a következőképpen mesélt. 

„Ennek a képnek az esetében a csendélet, a lépcsőház, és a lány portréja a mozdulat, a fények és színek miatt szinte összefüggőnek látszik, mintha egy egységes, valódi helyzetben járna körbe a kamera. A Kitérés címet részben a középpontból kifelé irányuló kompozíciója miatt kapta, részben pedig a szó köznyelvi jelentése miatt, amikor kitérünk egy válasz, egy helyzet, egy gondolat elől. A 2010-es évek első felében több képet is festettem (Kilátás, Kitérés, Sirály, Süppedés, Képzelt terek, Példakép), melyeket az életnegyedi válság, vagy más néven a kapunyitási pánik helyzete inspirált. A kifejezés a kamaszkor vége és a valódi felnőttkor közötti, a mi generációnk számára már egy évtizednél is néha hosszabb átmeneti helyzetre vonatkozik. A diploma megszerzése utáni, de a hosszútávú munkahely, a családi, lakhatási és anyagi stabilitás elérése előtti korszak az, amiben ezeknek a festményeknek a mélázó, várakozó, elgondolkodó, néha szorongó szereplői az akkori kortársaim és barátaim.”

A rovat szakmai partnere az Art Advisory Budapest.