A kiállításon a néhai művész algoritmikus műveit, valamint jegyzeteit és vázlatait is bemutatják.   

 

Molnár Vera portréja Horváth László által 
Forrás: Ludwig Múzeum 

"Az egyik álmom" - mondta Vera Molnar a 80-as évek elején - "hogy létrehozzak egy Vera Molnar nevű robotot". Elképzelte, hogy ez a robot minden este dolgozik majd, és pontosan azt teszi, amit ő akar. Mindent ismerne, amit valaha is alkotott, és a már létrehozott művei alapján listát készítene mindarról, amit még nem csinált meg. 

Vera Molnár sosem épített robotot, azonban a számítógépes művészet úttörőjeként világhírűvé vált. A párizsi Centre Pompidou-ban 2024. augusztus 26-ig látogatható "Parler à l'oeil" ("Beszélj a szemhez") című kiállítás bepillantást enged abba, hogyan fedezte fel rendkívül korán a művészetben rejlő lehetőségeket az új technológiák révén.  

Halálát követően a párizsi Centre Pompidou is gyászba borult. A művésznő sajnos már nem élhette meg a vele együtt szoros összefogásban szervezett nagyszabású kiállítás megnyitóját. A tárlat, amely jelenleg a múzeum negyedik emeletén látogatható, átfogó képet ad Molnar lenyűgöző életművéről. Neve nem merül feledésbe, a művészeti világ dicsőítő szavakkal emlékezik rá: intézmények, kurátorok, kritikusok, neves digitális művészek és NFT-platformok egyaránt elismerően nyilatkoztak algoritmikus kísérleteiről, amiket "Machine Imaginaire"-nek nevezett. 

 

Vera Molnar „Parler à l'oeil” kiállításának installációs képe a Pompidou Központban, 2024.  
Forrás: Janeth Rodriguez-Garcia./ Pompidou Központ 

A tavaly év végén elhunyt Molnar élete nagy részében kevés elismerést kapott, bár ez kezdett megváltozni, a digitális művészet iránti érdeklődés növekedésével. A 2022-es Velencei Biennálén a legidősebb résztvevő művészeként szerepelhetett. A kortárs alkotókra gyakorolt hatása pedig a Pompidou-kiállítással párhuzamosan futó hazai, Ludwig Múzeumban megrendezett tárlaton egyaránt megmutatkozik.   

Molnar 1924-ben született Budapesten, később a Magyar Képzőművészeti Egyetemen művészettörténetet tanult. Egyszer azt mondta, hogy az első meghatározó találkozását a művészettel nagybátyja pásztorfestményei révén élte át. Ennek hatása egyértelműen megmutatkozik a "Szólj a szemnek" című, 1946-ban készült rajzgyűjteményben szereplő legelső művein, amelyek tájképeket ábrázolnak geometrikus absztrakciókként. 

A Pompidou-ban Molnar legkorábbi munkái közül néhány - tájképeket ábrázoló grafitrajzok az 1940-es évek végéről - az egyszerű, geometrikus formák iránti elkötelezettségét mutatja. Ezeken a korai rajzokon a fák egy vonal tetején ülő körökké válnak, míg a hegyek egy rajzolt grafikon sziluettjét veszik fel.  

1947-ben Molnar Párizsba költözött férjével, François Molnarral, ahol tovább erősödtek geometrikus törekvései. Mivel a kiállítás kronológiai sorrendben rendeződik, világossá válik, hogy Molnar milyen gyorsan felhagyott a figurációval, amikor bekerült a Sonia Delaunayt is magába foglaló művészcsoportba. Ezt a korszakát remekül jellemzi a Cercles et demi-cercles (1953) című alkotása. A három sorban, méret szerint elrendezett piros, fekete és szürke körökből és félkörökből álló kompozíció egyszerre kompromisszummentes és vizuálisan vonzó. 

 

Vera Molnar, Cercles et demi-cercles , 1953.  
Forrás:  Adagp, Párizs, 2024.  Ville de Grenoble / Musée de Grenoble-JL LACROIX  / Pompidou Központ 

Máshol Molnar algoritmizálást megelőző munkáit láthatjuk, amelyek  az absztrakció és a festészet határait feszegetik a színek és anyagok segítségével. Piet Mondrian úgy gondolta, hogy az absztrakció kizárólag a vörös, sárga és kék alapszínek használatával érhető el. Ezzel szemben Vera Molnár egy neon narancssárga, monokróm festményt készített, melyet kizárólag egy arany négyszög díszít. "Icône" című művével (1964), Molnár örömmel elutasította Mondrian tételeit az absztrakt művészettel kapcsolatban. 

 

Vera Molnar, Icône , 1964.  
Forrás: Adagp, Párizs, 2024. Bertrand Prévost / Pompidou Központ 

Az 1966-os 4 éléments distribués au hasard, azaz Négy véletlenszerűen elosztott elem című munkájában rövid ragasztófilmcsíkokat helyezett el vízszintesen, függőlegesen vagy enyhén balra, illetve jobbra dőlve. Ezek az alapelemek néha elszigetelve vagy összekapcsolva geometrikus motívumokat hoznak létre, amelyek meglepő módon soha nem ismétlődnek. 

 

Vera Molnar, Quatre éléments distribués au hasard , 1959. 
Forrás: Adagp, Párizs, 2024. Georges Meguerditchian / Pompidou Központ 

A fogalom, amely Molnár gyakorlatát irányította és örökségét formálta, a "Machine Imaginaire" volt. 1959-től kezdve egyszerű algoritmusokat használt a vonalak és formák elhelyezéséhez. Ekkor a számítógépek még nagyméretű, tudományos, képernyő nélküli eszközök voltak. Közel egy évtizeden át kézzel dolgozott négyzetrácsos papíron.  

Az machine imaginaire egyik példája az "À la Recherche de Paul Klee" ("Paul Klee keresése") című sorozat 1970-ből. 

1968-ban Molnár elérte, hogy hozzáférjen egy számítógéphez a Sorbonne-on. Férje szólt neki, hogy egy IBM számítógép érkezik a kutatóközpontba, ahol dolgozott. Abban az időben a számítógépek olyan drága technológiának számítottak, hogy a központ másodpercenként árulta a használatát. Megtanulta a korai programozási nyelveket - mint például a Basic és a Fortran - és elkezdett lyukkártyák és egy plotternyomtató segítségével dolgozni. Gyakran órákat vagy napokat várt az eredményekre. Ebből az időből való a "Molnaroglyphes" (1977-78) sorozat, amely egy négyzetrács deformációját vizsgálja. Míg az első változatban a négyzetek rendezettek, a későbbi rajzokon elkezdenek mozogni és egymást átfedni. 

Molnar számára a számítógép egy gyors, hatékony eszköz volt, amely segített neki túllépni a képzeletének és a teste fáradékonyságának határain. A számítógéppel generált munkáira adott reakciók azonban olyannyira elutasítóak voltak, hogy Molnar a kiállításai mellé egy megjegyzést is csatolt:  „Munkáim nagy része számítógépen készül és gyakran számítógépen kerül kivitelezésre.” - állt rajta. „De, ha van valamilyen értékük, vagy éppen ellenkezőleg, ha egyáltalán nincs, a gép semmiképpen sem felelős érte." 

A kiállításon először mutatják be Molnár egész életében vezetett naplóinak részleteit is. A két terem közepén elhelyezett, absztrakt, számítógéppel generált művei által körülvett naplókból kiderül, hogy a formákhoz és motívumokhoz sok ötletét valós tárgyakból merítette, mint például a kerítés által a csempére vetett árnyékok, a sorba rendezett gyufaszálak vagy a velencei Szent Márk-bazilika márvány intarziás padlója.  

 

Molnar Vera „Parler à l'oeil” kiállításának installációs képe a Pompidou Központban, 2024. 
Forrás: Janeth Rodriguez-Garcia / Pompidou Központ  

Az 1999-ben készült Le Carré devoyé, azaz A kóbor négyzet című nagyméretű festménye elsőre tiszta geometriának tűnhet a fehér háttér előtt összeomló fekete négyzetével. De, mint a naplókból kiderül, a mű Molnar műtermi kísérleteiből származik, amelyek során egy papírból készült hurokkal kísérletezett. 

A kiállítást Molnar élete végén készült művei zárják. Első NFT-jét (2% de désordre en coopération) 2022-ben, 98 éves korában készítette el. A következő évben 500 db NFT-t alkotott meg a Sotheby's számára, amelyek együttesen több mint 1,2 millió dollár értékben keltek el tavaly augusztusban. 

Molnar 2023 decemberében hunyt el, néhány hónappal születésének századik évfordulója előtt. Az újító szellemiségű művész halálakor is egy új sorozaton dolgozott az AI használatával.  

Forrás: Artsy 

Címlapkép: Vera Molnar, Electra, 1983.  

Címlapkép forrása: MNB Arts and Culture