A művészeti vásárok, műkereskedelmi profiljuk mellett, ma már egymással versenyben igyekeznek minél több és színesebb szakmai, kurátori programmal is előhozakodni. Az idén június közepén 48. alkalommal megrendezett Art Basel egyebek mellett projektekben sem szűkölködött, ezek közül is a 2000-ben kezdeményezett Unlimited volt a legjelentősebb. Itt már a kezdetektől olyan műveknek teremtenek kiállítási lehetőséget, amelyek méretükből vagy technikai igényükből fakadóan a hagyományos standokon nem bemutathatók. A szekció az Art Basel szülötteként, de szinte már „vásár a vásárban” jelleggel él önálló életet a fő helyszínnel szomszédos Hall 1. teljes első emeletén.

Robert Longo: Death Star II., 2018 a Metro Pictures – Galerie Thaddaeus Ropac közös standján © Art Basel, 2018

Az Art Basel és az Art Basel Week egyaránt az Unlimited megnyitójával kezdődik, amely nemcsak a hétnek, de a társasági életnek is a legfontosabb eseménye. A kiállítás méretét és törekvéseit tekintve már a biennálékkal vetekszik, nemritkán innen is kikerülnek művészek, művek a neves rendezvényekre. Az Art Baselen elsősorban természetesen a műkereskedelmi érdekek dominálnak. Konzervatívabb az ízlés is, és mivel a múzeumok mellett a saját kiállítótérrel is rendelkező, nagyobb ambíciókat ápoló műgyűjtőkre apellál, ez esetenként a minőség rovására megy.

A hangárszerű térben idén 72 projektet állítottak ki; a kurátor 2012 óta a svájci születésű, Amerikában élő Gianni Jetzer, a washingtoni Hirschhorn múzeum és szoborpark kurátora. A művek kiválasztása az Art Baselen részt vevő galériák által benyújtott pályázatok, a hattagú zsűri és a kurátor közös döntése alapján történt. A kiválasztott művészt képviselő galériák a standjaik díján felül közösen is fizetnek, ám még így is megérheti nekik a részvétel, hiszen idén például közel százezer látogató zarándokolt el, hogy megnézze az év legjelentősebb műkereskedelmi fórumának népszerű Unlimited szekcióját.

Őket mindjárt a bejáratnál a ghánai Ibrahim Mahama (londoni White Cube galéria) több száz faládából összerakott emlékműszerű fala fogadta. Az eredetileg cipők tisztítására és javítására szolgáló eszközöket rejtő ládák a cipőpucolófiúk kiszolgáltatottságára, a gyermekkereskedelemre utalnak.

A látványos, interaktív művek között szerepelt a francia származású Daniel Buren munkája is. A konceptuális művész a Continua galéria közreműködésével hatalmas emelvényt épített, melynek csőszerkezetekből konstruált három szintjét járhatta be a közönség, és így különböző nézőpontokról szemlélhette a kiállítás forgatagát, nyerhetett bepillantást a kiállítási terekbe – akár felülnézetből is.

Igen nagy népszerűségnek örvendett a berlini Sprüth Magers galéria által képviselt kanadai Jon Rafman Álomutazás (2016–2017) című, költői elbeszélésbe ágyazott, az internet nyelvezetét használó animációs filmje, melyet hat kényelmetlen, derékmasszírozós, emberformájú nyugágy és szavannát imitáló szőnyeg egészített ki. A technológia és az internet által formálódott szürrealista víziókkal tűzdelt film két főhősnője kortárs dantei pokoljárását vetíti elénk.

Több korai, eredetileg a hatvanas és hetvenes években készült vagy később rekonstruált munka is megtekinthető volt a szekcióban. Így a dél-koreai születésű, de Japánban és Párizsban élő, a Mono-ha úttörőjeként is számon tartott Lee Ufan a keleti és a nyugati filozófiát ötvöző munkáját a New York-i Pace galéria mutatta be. A Relatum (Vasmező) című alkotás finom szemcséjű homokkal fedett, téglalap alakú felület, ahol a művész sűrűn sorakozó vaspálcákat helyezett el. A vízparti tájképet tükröző művet 1969 és 1994 után most állította össze harmadik alkalommal.

A Lelong galéria Yoko Ono egyik 1966-ban, az elsők között bemutatott interaktív projektét keltette életre újra. Az asztalon törött csészedarabok várták a vállalkozó látogatókat, akik lelkesen ragasztották, kötözték vagy ragasztószalaggal rögzítették egymáshoz a sérült darabokat, majd a kész műveket a falipolcokon helyezték el. Yoko Ono a projekttel a gyógyulás, az újraépülés lehetőségére hívta fel a figyelmet.

A Metro Pictures és a Thaddaeus Ropac galéria által képviselt amerikai Robert Longo Halálcsillag II. című munkáját állította ki, mely a tömegmészárlásokra és a terrorizmusra utal. A függesztett gömb felszínét 40 ezer réz- és bronztöltény fedi. Az installáció 1,5 millió dollárért került egy európai múzeum kollekciójába, mint az Unlimited legdrágábban elkelt műtárgya.

A bolognai P420 galéria a román Ana Lupas munkáját nevezte be a kiállításra. Az elkövetkező évek karácsonyfái (1893) című installáció féltucatnyi, a mennyezettel párhuzamosan felfüggesztett szabálytalan farúdból áll, melyeket helyenként megkopott, aranyozott-ezüstözött fóliacikkelyek díszítenek. Az emberi törekvések, ambíciók, célok és az identitás kérdését boncolgató mű egyrudas változata 1997-ben a székesfehérvári Szent István Múzeumban is látható volt.

Bagyó Anna

Megjelent a Műértő nyári lapszámában.

Műértő - művészeti és műkereskedelmi folyóirat A Műértő a HVG Zrt.
kiadásában megjelenő, szakemberek által írt és szerkesztett művészeti,
műkereskedelmi havilap. A múzeumi szférában és a műtárgypiacon érdekelt
valamennyi résztvevőhöz szól, igyekszik eligazítani a befektetési szándékkal
rendelkező üzletembereket. Nemzetközi kitekintéssel beszámol az árakról,
trendekről, jelentős aukciókról, vásárokról, kiállításokról és a színtér
meghatározó szereplőiről. Aktuális információkat és kritikai elemzéseket
közöl. Megjelenik minden hónap első péntekjén.

Főszerkesztő Andrási Gábor
Szerkesztő: Nagy Mercédesz
Hirdetés: Tasnádi Rózsa, tel.: 061-436-2450; hirdet@hvg.hu

Szerkesztőség:
1037 Budapest, Montevideo u. 14.
muerto@hvg.hu / www.muerto.hu

Előfizethető:
HVG Zrt. terjesztési osztály: ugyfelszolgalat@hvg.hu; tel.: 061-436-2045
Kiadja a HVG Kiadó Zrt, Felelős Kiadó: Szauer Péter