Egy műalkotás elhelyezése, falra akasztása alapos tervezést kíván. Mindenekelőtt érdemes felmérni rendelkezésre álló tér lehetőségeit, berendezési tárgyait. Az igényes végeredmény elérése érdekében figyelembe kell venni a kép keretét és azt is, hogy az alkotások együtt is vizuális egységet alkossanak. Cikkünkben olyan hasznos, szakértői tanácsok olvashatók, amelyeket műtárgyinstallátorok, belsőépítészek és galériavezetők egyaránt elismernek.

A helyszín nyújtotta adottságok vizsgálata kulcsfontosságú. Első lépésben ajánlott ellenőrizni a kiválasztott tér pontos méreteit, megnézni az elhelyezést esetlegesen gátló fizikai akadályokat.

„A gyűjtőknek először is tisztában kell lenniük a műalkotások méretével ahhoz a területhez képest, ahová függeszteni tervezik őket"- mondta Guy Morey, a londoni Momart vállalat igazgatója. "Mérjék le a falakat, valamint az épület legszűkebb bejárati pontját. Előfordul, hogy - különösen a kortárs műalkotások esetében - a gyűjtők olyan darabokat vásárolnak, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy átférjenek az ajtókon."

Erősen ajánlott a műalkotások elrendezésének alapos megtervezése a felhelyezésük előtt. A gyűjtőknek általában lehetősége van az installációt végző szakemberrel együttműködve bevinni műveket az épületbe, ahol falhoz támasztással eldönthetik, hogy melyik elrendezés minősül a legideálisabbnak. Egyes cégek alkalmazottjai akár 3D modellező szoftverrel is képesek tervet készíteni erre vonatkozóan. Miután kialakult a megfelelő koncepció, az alkotások csoportosítását illetően, érdemes néhány általános, magasságra vonatkozó szabályt is alkalmazni a falra helyezés során.

"Fontolja meg, hogy egy egységes középvonal mentén helyezi el a szobában a műveket" - mondta Morey. "A középvonal egyéni választás, de általában szemmagasságot jelöl a szobában vagy a mennyezettől számolva 120 centiméterre az alkotás közepéig ér."

A középvonalak természetesen változnak az adott műalkotás méretétől függően. "Előfordulhat, hogy a kisebb műveket a középvonal köré csoportosítja, míg a sokkal nagyobbakat önállóan akasztja fel és nem biztos, hogy középre lehet helyezni" – taglalta Morey.

A világítás kialakításakor szintén elővigyázatosnak kell lenni. "A műalkotások különböző belső terekben való elhelyezésekor a megőrzés szempontjából fontos, hogy átgondoljuk, hol érheti őket természetes fény" – magyarázta Verity Woolf belsőépítész, a Woolf Interiors igazgatója. "Egyes ügyfelek azt is megfontolhatják, hogyan lehet csillárok segítségével, mesterségesen megvilágítani a gyűjteményüket." Vannak gyűjtők, akik például mennyezetbe rejtett lámpákat használnak, amelyek jól rendezhetőek és az alkotás méretéhez igazíthatók.

Fontos technikai részlet a rögzítés jellege a gyűjtemény darabjainak elhelyezésekor. John Paul Black, az Art Works Exhibition Services ügyvezető igazgatója azt tanácsolja a gyűjtőknek, hogy legyen egy bizonyos "függesztési rendszer", amely által a műtárgyak a térben mozgathatóak maradnak. "A szoba felső párkányában elrejthető alumínium sínek, a rögzítésre szolgáló akasztódrótokkal kitűnő rendszert biztosítanak; csak a megfelelő illesztésre van szükség a keret hátulján" - ajánlotta Black. "Ez akkor is hasznos lehet, ha egyes művek "pihenő" időszakokat igényelnek a tárolás során, és (az év egy bizonyos időszakában) a napfénytől távol kell lenniük."

A galériában, múzeumokban történő installálással, felhelyezéssel szemben a magán- és otthoni környezettel általában kevesebb hely és több akadály jár. A szobában található bútorok, illetve a különböző veszélyforrások – például a radiátorok és kandallók – könnyen kárt tehetnek az alkotásban. Ezentúl zavaróak lehetnek az elhelyezéskor és a középvonal megállapításakor.

"Ne felejtsd el figyelembe venni a műalkotásod körüli bútorokat" - mondta Ben Cotton, a londoni Hang-Up Gallery igazgatója az Artsy-nak. "A műalkotásoknak és a bútoroknak ki kell egészíteniük egymást egy térben. Nem valószínű, hogy jól éreznéd magad egy művészeti galériára hasonlító beállításban, ahol a képek a meghatározott magasságban vannak felakasztva, ezért fogadd el a teredet, és ennek megfelelően függeszd fel őket. A bútorokhoz képest túl magasan vagy túl alacsonyan elhelyezett kép felboríthatja az egyensúlyt".

A kollekció elrendezése meghatározza a szoba hangulatát és áramlását. A gyűjtőknek nem csupán az egyes műtárgyakat szükséges a szoba belső teréhez viszonyítaniuk, érdemes megtalálniuk önmagukban az azokkal kapcsolatos, a közös vizuális szálakat. "Ez lehet közös színpaletta, hasonló téma, műfaj vagy akár ugyanaz a művész" – mondta Cotton. "Ha képes vagy felismerni ezeket a kapcsolatokat, akkor a válogatás egészét értékelni fogod, nem pedig csak az egyes darabjait. A cél egy olyan összefüggő narratíva létrehozása, amely végigvezeti a nézőt a gyűjteményen".

Szerző: műtárgy.com

Forrás: Artsy

Címlapkép: Sophie Treppendahl, Living Room with Family Portraits, 2020

Címlapkép forrása: sophietreppendahl.com

Forrás: Portfolio.hu