Több olvasónk, főként műgyűjtők kerestek meg bennünket azzal a kérdéssel, hogy mit lehet tenni akkor, ha a gyűjteményük egy darabja megsemmisül vagy elvész? Ebben az esetben van-e lehetőség a műtárgy reprodukálására, és ha igen, milyen módon? A témának külön aktualitást adnak a vasárnapi 38. Forma-1-es Magyar Nagydíjon történtek. Mint közismert, a futamot követő díjátadón összetört a győztes Max Verstappen trófeája. A Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. bejelentette, hogy újra elkészíti a porcelán kupát, mivel minden alkotásukra örökös pótlási garanciát vállalnak. Új rovatunkban művészeti jogi szakértőnk, dr. Kiss Zoltán Károly válaszol a feltett kérdésekre.

Először is különbséget kell tenni aközött, hogy a műtárgy kinek a tulajdonában van, de az is befolyásolja a választ, hogy szándékos vagy gondatlan magatartása eredményezte a megsemmisülést, rongálást.

Ahhoz nem férhet kétség, hogy maga a szerző minden további nélkül megsemmisítheti vagy átdolgozhatja a tulajdonában és kizárólagos uralma alatt lévő műalkotását. Ezt a jogát senki és semmi, még a mű kivételes művészi és piaci értéke nem korlátozhatja. A művészettörténet sok ilyen esetet ismer, Claude Monet például több száz vízililiomos képét semmisítette meg, mert a kritikusok nem rajongtak értük, de Auguste Renoire-ról is feljegyezték, hogy alkotói válsága idején sok kész művét tűzbe vetette.

Bonyolultabb a helyzet, ha a mű kikerül az alkotó rendelkezési köréből adásvétel, csere, ajándékozás vagy egyéb, a tulajdonjogot átruházó vagy korlátozó jogügylet révén. Ennek kapcsán az első és legfontosabb szabály az, hogy az adásvétel, csere stb. folytán sem enyésznek el a szerző személyhez fűződő jogai, amelyeket a szerzői jogi törvény értelmében nem lehet átruházni és azokról lemondani. A személyhez fűződő jogok közül is kiemelkedik a mű integritásához fűződő jog, ami azt jelenti, hogy nem megengedett, tehát tilos a szerző művének a becsületére vagy jóhírnevére sérelmes mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, megváltoztatása és a művel kapcsolatos más ilyen jellegű visszaélés. Ebbe beletartozik az is, ha a mű tulajdonosa szándékosan megrongálja vagy megsemmisíti az alkotást.  Sajnálatos tény viszont, hogy sem a szerzői jogi törvényünk szabályai, sem az irányadó kommentárok nem nyújtanak kellő védelmet a megsemmisítés ellen, ráadásul a szerzőnek kártérítést megállapító bírósági ítéletek sem születtek ebben a tárgykörben.

A hazainál jóval szigorúbb az USA vonatkozó szabályozása: az 1990. évi Visual Artists Rights Act (VARA) szövetségi szinten biztosít bizonyos fokú jogokat a műveket és műalkotásokat létrehozó személyek számára. A VARA hatálya alá tartozó egyes műalkotásokat a művész beleegyezése nélkül tilos megsemmisíteni, megcsonkítani, torzítani vagy megváltoztatni oly módon, hogy azzal aláássák a művész hírnevét. A VARA biztosítja a jogot a művész számára, hogy pert indíthasson abban az esetben, ha a műve megsemmisült, vagy azt megváltoztatták, azonban bizonyítania kell, hogy az adott mű megsemmisítése valóban sértette a hírnevét, vagyis az őróla és munkájáról elterjedt véleményt képes befolyásolni rossz értelemben. További korlátozás, hogy ez a védelem csak a művész életében érvényes, az örökösök nem élhetnek a jogszabályban biztosított jogokkal.

Más a helyzet, ha gondatlanságból (például egy lakástűz következtében) semmisül meg vagy rongálódik meg egy műalkotás. Ez az eset nem róható fel a tulajdonosnak, legfeljebb a biztosító felé kell igazolnia, hogy a tüzet nem gyártási, technológiai hibák okozták, hanem olyan körülmények, amelyek a biztosított vagyontárgy véletlen, váratlan és előre nem látható megrongálódására vezethetők vissza.

Lássuk tehát, hogy a tulajdonos miként pótolhatja, rekonstruálhatja az így elveszett, megsemmisült műalkotást? Erre a legbiztosabb és minden vitán felül álló módszer, ha erre az eredeti alkotót kéri fel, aki ezt elvállalja (erre természetesen nem kötelezhető). Az így létrejövő, újraalkotott mű eredetinek és egyedinek minősül, amit a biztonság kedvéért nem árt megerősíteni a szerzővel. Ez történhet szignóval, a kép hátulján elhelyezett közléssel vagy külön írásos nyilatkozattal. A tulajdonos nem korlátozható abban, hogy akár saját maga, akár bárki más másolatot készítsen a megsemmisült (vagy akár ép és meglévő) alkotásról, azonban egyértelműen jelezni szükséges, és nyilvánvalóvá kell tenni, hogy nem az eredeti műről, hanem annak másolatáról van szó.

Címlapkép forrása: Vaja Porcelán Restaurátor Műhely