MŰKINCSEM VAN – mit tegyek, mit tehetek?

 Sokak otthonában lapul egy-egy régi festmény, bútor vagy ezüsttárgy, azonban ezeknek a megfelelő gondozása szakértelmet kíván. Ahhoz, hogy a tulajdonunkban lévő műtárgy védelméért mindent megtegyünk, és hogy jogilag is helyesen járjunk el, érdemes elolvasni a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ friss kiadványát, amelyet a műtárgy.com most elektronikus formában tesz közzé olvasói számára.

 1.    Hogyan tudhatom meg, hogy egy tárgy „műkincs”, „műtárgy”, „nemzeti kincs”, vagy a „kulturális javak” körébe tartozik, esetleg „védett” is?

Műkincsek, műtárgyak, kulturális javak...

A minket körbevevő tárgyi világ egy részét nem tekintjük közönséges használati tárgynak, akár a fogkefénket, az íróasztalunkat, vagy az autónkat, hanem – pl. művészi kialakításuk vagy koruk miatt – különleges értékkel ruházzuk fel. Ezek a tárgyak, a jogszabály meghatározása szerint a kulturális javak, azaz „az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai – az ingatlanok kivételével –, valamint a művészeti alkotások.”  A kulturális javak körébe tehát az ingó tárgyak közül a képzett, vagy autodidakta művészek által esztétikai igénnyel készített műalkotások mellett a történeti értékkel bíró emlékek, azaz a régiségek is beletartoznak. Ezt a kiemelkedő és jellemző emlékértéket azon tárgyak hordozzák, melyek viszonylag ritkán lelhetők fel, rendszerint nem használják eredeti rendeltetésüknek megfelelően, a hasonló használati értékű tárgyak szokásos kereskedelmi forgalmától eltérő, különleges ügyletek keretében cserélnek gazdát és komolyabb értéket képviselnek. Azt, hogy a festmények, a szobrok, a nép- vagy iparművészeti alkotások mellett melyek azok a könyvek, iratok, történelmi ereklyék, műszaki vagy természettudományi emlékek, vagy akár régi patika és boltberendezések is, amelyek ide tartoznak, nem mindig egyszerű megállapítani. Ezért a jogszabály a kulturális javak védelméért felelős állami hatóság feladatául szabja, hogy kérdés, vita esetén erről állást foglaljon. A kulturális javak körébe tartozásnak ugyanis jogkövetkezményei is vannak. Az ilyen tárgyakkal kapcsolatos egyéb jogszabályok a „kulturális többletértéküket” is elfogadják, ezért adott esetben megkülönböztetett módon kezelik őket. Bűncselekmények (pl. lopás) esetén súlyosbító, minősítő körülményként kezeli, a jogszabályban előírt fémjelzéssel nem rendelkező nemesfém tárgyak kereskedelmi forgalma esetén pedig mentesíti azokat az – egyébként a vásárlót megtévesztő voltuk miatt kötelező – összetöretés alól. Ugyancsak fontos tudni, hogy az országból történő kivitel esetén is – a megfelelő kor- és forgalmi érték fennállása mellett – az engedélykötelesség feltétele, hogy az érintett tárgy a kulturális javak körébe tartozzon. Fontos azt is tudni, hogy e tárgyakat ugyan a köznyelv többnyire műkincs, műtárgy vagy más hasonló névvel illeti, ugyanakkor a jogszabályokban és hatósági intézkedésekben már kizárólag a kulturális javak kifejezés jelenik meg. A jogi szabályozás alapján védettnek minősülnek a múzeumok és a levéltárak gyűjteményi darabjai, valamint a könyvtárakban muzeális könyvtári dokumentumnak minősülő tárgyak. A közgyűjteményi állomány mellett a törvényi védelem vonatkozik a műemléképületek ingó tartozékaira és a földből, víz alól előkerülő régészeti leletekre is. Védettek továbbá – egyedi hatósági intézkedés nyomán – a határozattal védetté nyilvánított műtárgyak is. Az európai uniós szabályozás alapján minden tagállam joga, hogy a művészeti, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek körébe sorolja a kulturális értékeit, és az országból való kivitelét korlátozza, vagy akár megtiltsa. Magyarországon a nemzeti kincsek körébe a védett kulturális javak, a régészeti leletek és a műemlékek műemléki értékkel rendelkező alkotórészei, tartozékai és berendezési tárgyai tartoznak.

…és mit kell érteni a műtárgyfelügyelet alatt?

A kulturális javak védelme közérdek, a körülmények és lehetőségek mentén mindenkinek feladata ebben részt venni. A közgyűjtemények természetesen alapfeladatként látják el ezt a saját gyűjteményük vonatkozásában. A közgyűjteményen kívül őrzött műalkotások és régiségek esetén maga a tulajdonos az, aki a jó gazda gondosságával ezt meg kell, hogy tegye. A tulajdonosok ebben az esetben jellemzően nem szakemberek, nincsen a műtárgyak, műkincsek restaurálására, kutatására sem idejük, sem pénzük, de a megfelelő tudományos háttér is csak kivételes esetekben áll rendelkezésükre. Éppen ezért az állam a kulturális kormányzat részeként már a 19. században intézményesítette az ingó műemlékek, azaz a mai kifejezésünkkel a kulturális javak védelmét. Az erre rendelt állami szerv feladata tehát, hogy a tulajdonosokat segítse, támogassa ezen feladataik ellátásában, illetve adott esetben a kulturális örökség védelme érdekében a szükséges korlátozásokat is megtegye. Ezen központi hivatali és hatósági feladatokat korábban központi szervek látták el, majd az 1950-es évektől ezek helyébe a közgyűjtemények léptek, bizonyos feladatokat a kulturális miniszterrel megosztva. Az 1990-es rendszerváltást követően – az európai uniós elvárásoknak is megfelelve, a közgyűjteményektől idegen, és bizonyos mértékig a tevékenységükkel is összeférhetetlen – hatósági feladatokat egyetlen állami szervnél összpontosították, mely többszörös névváltozással ma Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Irodaként működik. A Műtárgyfelügyeleti Irodához kell, illetve lehet fordulni kulturális javak védési javaslatával, kiviteli engedélykérelmével, vagy külföldről múzeumi kiállításra kölcsönzött műkincsek jogi immunitás tanúsítványért, valamint eltűnt műtárgyak visszaszerzésével, restitúciójával kapcsolatos ügyekben.

...és vajon az én tárgyaim a kulturális javak körébe tartoznak, eredetiek, értékesek egyáltalán, netalán védettek is?

A magántulajdonban levő tárgyak esetén a kulturális javak körébe tartozásnak csak meghatározott helyzetekben van jelentősége. Például betöréskor a nyomozó hatóság figyelmét érdemes felhívni arra, hogy az eltulajdonított festmények, más műtárgyak a kulturális javak körébe tartoznak, így az ügy minősítése is súlyosabb lehet. Magánszemélyek gyakran felteszik a kérdést: „Ki mondja meg, hogy az én festményem, amely úgy tudom, rangos művész alkotása,  mennyit is ér valójában?” Bírálatot, értékbecslést ma már egyetlen állami intézmény sem ad, a magántulajdonú vagy műkereskedelemben értékesítésre kerülő tárgyak eredetiségét, értékét a piac szabja meg, illetve hitelesíti. Ilyen feladatokat alapvetően – mint szerte a világban máshol is – üzleti vállalkozások látnak el: igazságügyi szakértők is felkérhetőek erre, de a műkereskedők, az aukciósházak is vállalnak értékbecslést, hiszen számukra az üzleti tevékenység alapja, hogy az értékesítésre átvett műkincsek eszmei és forgalmi értékét meghatározzák, és arra ajánlatot tegyenek. (Műkereskedők, piaci szolgáltatók adatai, valamint az igazságügyi szakértői névjegyzék az interneten is elérhető.) Ugyanakkor egy műtárgy megszerzése előtt, különösen, ha nagyobb értékről van szó, a dolgot alaposabban körül kell járni: érdemes tájékozódni (adatszolgáltatást vagy hatósági bizonyítványt kérni) a Műtárgyfelügyeleti Irodától, hogy a tárgy nem szerepel-e a védett, vagy akár a lopott, eltűnt műtárgyak nyilvántartásában. Ha az a kérdés, hogy kivitel esetén engedélyköteles-e, arra is kaphat az érdeklődő felvilágosítást, s amennyiben ezt írásban szeretné megkapni, kérelemre a Műtárgyfelügyeleti Iroda –kiviteli engedélyként is felhasználható – műtárgykísérő iratot t állít ki, mely egyúttal igazolja azt is, hogy a műtárgy nem szerepel a védett, vagy a lopott, eltűnt műtárgyak nyilvántartásában.

 2.    Lehet-e nekem is otthon műtárgyam? Hogyan vásárolhatok műtárgyat, hogyan gyarapíthatom gyűjteményemet?

Mit és hogyan vásároljak, vagy ne vásároljak?

A gyűjtőszenvedély, vagy egyszerűen csak a szép vagy érdekes tárgyak szeretete természetes velejárója az emberi kultúrának. Sőt, a műgyűjtők nemcsak egy térség, egy ország műveltségét mutatják, hanem komoly értékmentő és értékteremtő szolgálatot is tesznek. Azt se feledjük, hogy legnagyobb közgyűjteményeink is magángyűjteményekből nőttek ki. A gyűjtésnek azonban vannak korlátai, zsákutcái. Nyilvánvalóan senki sem szeret rendőrségre, vagy bíróságra járni. Márpedig egy lopott, vagy más jogsértésben érintett műtárgy megszerzése esetén ennek teszi ki magát a gondatlan vásárló. Ma már a nemzetközi, az EU közösségi és ezáltal a hazai jog is ismeri a „kellő gondosság és körültekintés” gyakorlatát. Ennek alapján a vevőnek, egy jóhiszeműen megszerzett lopott műtárgyvisszaadása esetén a kártalanítás érdekében bizonyítania kell, hogy kellő gondossággal és körültekintéssel járt el a tárgy megszerzésekor. Annak megállapításához, hogy a tulajdonos kellő gondossággal és körültekintéssel járt-e el, figyelembe kell venni a tárgy megszerzésének minden körülményét, különösen a tárgy származásával kapcsolatos dokumentumokat, külföldre került műtárgy esetén a jogszabály szerint kötelező kiviteli engedélyeket, a részt vevők körülményeit, a kifizetett vételárat, azt, hogy a tulajdonos betekintett-e az ellopott kulturális javak hozzáférhető nyilvántartásaiba, beszerzett-e minden olyan információt, amelyről ésszerűen feltételezhető, hogy hozzáférhetett, valamint hogy megtett-e minden más olyan lépést, amelyet egy ésszerűen eljáró személy azonos körülmények között megtett volna. (A kulturális javak védelmére, kivitelére vonatkozó hatályos szabályozásokról, vagy akár a védett, a lopott, az eltűnt műtárgyakról tájékoztatást a Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Irodától lehet kérni, vagy a honlapján, az adatbázisok nyilvános felületein is lehet keresni.)

Tisztában kell avval is lenni, hogy egy ország jogrendjében akár „tiltott áruk” is lehetnek: Magyarországon (számos más európai országhoz hasonlóan) a földben, a víz alatt levő, illetve onnan előkerülő régészeti leletek állami tulajdont képeznek, így azok nem forgalomképesek. Sajnálatos módon ugyanakkor ismert tény, hogy a hazai műtárgyforgalomba (jellemző módon a piacokon és más nem rendezett formákban történő adásvételek esetén) nagyobb mennyiségben kerülnek lelőhely fosztogatás révén megszerzett régészeti leletek A régészeti leletek engedély nélküli feltárása nemcsak jogellenes eltulajdonítás (lopás), hanem egyben a régészeti lelőhelyek rongálása, megsemmisítése is, amely a lelőhelyek tudományos igényű és szakszerű feltárását ellehetetleníti és a tudományos összefüggések is eltűnteti. Aki régészeti eredetű tárgyak vételét, eladását tervezi, minden esetben kérje, illetve vizsgálja meg a tárgyak eredetét, származását bizonyító iratokat, és adásvétel esetén azokat az érintett tárggyal együtt őrizze meg.

Vásárlás esetén, különösen nagyobb értéknél érdemes arról is tájékozódni, hogy valóban eredeti-e az alkotás, és nem egy hamisított, átalakított, kiegészített tárgyról van-e szó.

Fontos azt is tudni, hogy Magyarországon a védetté nyilvánított műtárgyak tulajdonjogának átruházása (adásvétele, ajándékozása stb.) esetén írásban kell szerződést kötni, és – 8 napon belül – az adatokat a Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Irodán bejelenteni.

Külföldi vásárlás esetén is érdemes óvatosnak lenni: a származásra, provenienciára utaló dokumentumokat itt is meg kell kérni, de arról is érdemes tájékozódni, hogy a megszerzett műtárgy nem esik-e a helyi kiviteli engedélyezési szabályok alá.

Behozatal esetén érdemes megjegyezni, hogy az EU területén kívülről, harmadik országból érkezve – az EU vámterületére történő érkezésnél (repülőtéren, határátkelőhelyen) a vámtisztnek – a vámérték feletti műtárgyakat is be kell jelenteni.

Fontos megjegyezni, hogy a műtárgyaknak is van történetük: tulajdonostól tulajdonosig, kiállításról aukcióig, katalógusközléstől a régiségboltig, galériáig számos helyen fordulhatnak meg az évtizedek, évszázadok alatt. Jó esetben ez a szál visszavezethető az alkotóig, s ez az eredetiségnek is egy fontos bizonyítéka. A származást, provenienciát alátámasztó dokumentumok a tárgy értékét növelik, s egyúttal értékesítés esetén a vevőnek is nagyobb biztonságot nyújtanak, érdemes tehát ezeket gondosan megőrizni.

Közismert, hogy a kulturális javakkal kapcsolatos jogellenes tevékenységek megfékezéséről számos nemzeti jogszabály és nemzetközi egyezmény is rendelkezik. Mindezek ellenére sajnos a műtárgylopás, és a csempészet mind a mai napig virágzik: bizonytalan eredetű, vagy utóbb visszakövetelési igénybejelentéssel érintett műtárgyak rendszeresen bukkannak fel a nemzetközi műkereskedelemben. Ezért, az egyéni felelősségre is építve, érdemes ismerni és betartani a műtárgyszerzésre és értékesítésre vonatkozó – a füzet függelékében is közölt – nemzetközi etikai ajánlásokat.

Mit tehetek műtárgyaim megóvása és biztonsága érdekében?

Védett műtárgyak esetén a védési határozat is tartalmazza az adott műtárgy műfajának, anyagának megfelelő tárolási, kezelési feltételek kivonatát. Műtárgyak, akárcsak más tárgyak ugyanis sérülhetnek, elöregedhetnek, akár meg is semmisülhetnek, ha nem megfelelő környezetbe kerülnek. Az óvás a fizikai behatásoktól (leejtés, ütés) természetes gondosság körébe tartozik, de nem árt tisztában lenni avval is, hogy a műtárgy anyaga, készítési technikája esetleg egy átlagos lakás körülményeitől eltérő gondozást igényel-e. Szerves anyagból készült műtárgyat (pl. festményt, rajzot, könyvet, szőnyeget, bútort stb.) nem célszerű napsütötte helyre tenni. Vagy a magas páratartalom, a tartós hideg, netán éppen meleg, vagy az ingadozó hőmérséklet (szellőztetés!), de akár a nedvesség (eső, páralecsapódás) nemcsak a szerves anyagú tárgyaknak árt, hanem egyes fémek, ötvözetek felülete is elváltozik. Ezeknek ma már komoly szakirodalma is van, de a műértő közönség számára is készültek műtárgycsoportok szerint tájékoztató kiadványok: mi az, ami még házilag elvégezhető, vagy el is kell végezni, és mikor kell már szakemberhez (restaurátorhoz) fordulni. (Ilyen tájékoztató a Forster Központ honlapján is olvasható.)

A műtárgy-restaurálás alapvetően piaci szolgáltatás, a különböző szakterületeken működő (fa-, fém-, festmény-, papír- stb.) restaurátorok üzleti vállalkozásban dolgoznak, adataik, elérhetőségeik általában az interneten is megtalálhatók.

Műtárgyakat azonban nemcsak a fagy, a hőség, vagy a nem megfelelő páratartalom veszélyeztetheti, hanem a biztonság, a vagyonvédelem alacsonyabb szintje is. Jelentős értéket őrző lakást érdemes behatolás gátló eszközökkel, illetve riasztó rendszerrel felszerelni, továbbá műtárgyszállítás esetén (például, ha egy kiállítási kölcsönzés esetén nagyobb értékről van szó) akár fegyveres kíséretet is biztosíttatni. Ezek meglétét, illetve megteremtését általában egy külön műtárgybiztosítás megkötéséhez is előfeltételül szabják a biztosító társaságok. Érdemes azt is megjegyezni, hogy általában is ajánlott az óvatosság. A műtárgylopások egyik jellemző módja a trükkös-lopás: a tolvaj magát vízóra leolvasónak, gázszerelőnek kiadva jut be a lakásba. A megfelelő biztonság kialakítása érdekében a rendőrség vagyonvédelmi tanácsadása is segítséget nyújt.

A bűncselekmény során elvesztett műkincsek visszaszerzését érdemben mozdíthatja elő, ha a műtárgytulajdonos– pontos adatokkal és fényképekkel felvett – „házileltárt” készít saját maga számára, és azt gondosan megőrzi.  Így egy esetleges műtárgylopás esetén a nyomozóhatóságok és a Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda által vezetett lopott műtárgyak nyilvántartása számára rendelkezésére tudja bocsátani. A nemzetközi ajánlásokat (Object ID) is figyelembevevő műtárgynyilvántartó házileltár-adatlap megtalálható e füzetnek a függelékében is, de letölthető a Forster Központ honlapjáról is.

Ellopták a műtárgyaimat. Van-e még remény, hogy visszakapjam őket?

Sajnos nem ritkán válnak műtárgyak bűncselekmények áldozatává. Ha ez bekövetkezik, akkor sem kell feladni a reményt, hiszen a nyomozás során – a rendőrségi statisztikák szerint – 10-20 százalékos a kármegtérülési arány. (Betörésről, lopásról feltétlenül rendőrségi feljelentést kell tenni, hiszen az nemcsak a rendőrségi intézkedés alapja, hanem ha később a lopott műtárgy bárhol felbukkan, ezek az iratok fogják bizonyítani a tulajdonos igazát,s ezeknek alapján bíróságon is érvényt lehet szerezni a tulajdonjognak.) Amennyiben a lopott műtárgyakról pontos, az azonosítást lehetővé tevő adatok, fényképek is vannak, úgy azok megkerülését a Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda által vezetett lopott műtárgyak nyilvántartása is érdemben elő tudja mozdítani. Hasonló módon – de üzleti szolgáltatásként – nemzetközi cégeknél is tehető ilyen bejelentés. A visszaszerzés akár még nemzetközi viszonylatban is eredményes lehet, hiszen ma már számos egyezmény, de még EU közösségi jogszabály is rendelkezik erről. Fontos tudni azt is, hogy, ha már évek teltek is el a bűncselekmény óta, és a rendőrség is lezárta a nyomozást, a vonatkozó iratokat akkor sem szabad eldobni, hiszen lopott tárgyon – a magyar és a legtöbb más ország jogrendje szerint – nem lehet tulajdonjogot szerezni. Ez alól a magyar Polgári Törvénykönyv egyetlen kivételt tesz: a kereskedelmi forgalom esetét, ahol a vevő akkor is tulajdonossá válik, ha az eladó nem a tulajdonos vagy megbízottja volt. A lopott műtárgyak adatainak nyilvánossága képes megakadályozni a nyilvános adásvételt, s adott esetben az ilyen felbukkanást az adatbázisok alapján bárki be is jelentheti.

 3.    Mit kell védeni, és miért? Mit jelent a védetté nyilvánítás? Ki minősíti és hogyan a gyűjteményeket?

 A kulturális javak körén belül az örökségvédelmi törvény értelmében megkülönböztetett figyelem illeti a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális javakat, ezeket a megfelelő eljárás keretében védetté kell nyilvánítani. E szempontnak különösen is megfelelnek kiemelkedő alkotóművészek életművének vagy alkotói korszakainak meghatározó alkotásai, vagy olyan kulturális javak, amelyek jellemzően képviselik az adott korszak, esemény, szervezet, személyiség vagy hely jelentőségét. Hasonlóan jelentősek azon kulturális javak, amelyek egy-egy kulturális területnek egy-egy ágát, illetve korszakát képviselik, és amelyekből kevés példány ismert, vagy amelyek jelentőségét egy meghatározott környezethez fűződő kapcsolatuk adja (pl. műemlékek ingó tartozékai, természettudományi anyag). Nem feledkezik meg a jogalkotó a könyvtári dokumentumok és a levéltári iratok pótolhatatlan voltáról sem, ezek esetében a sajátos szakági szempontok figyelembevételét írja elő. A védetté nyilvánítást egyedi tárgyak, tárgyegyüttesek, vagy gyűjtemények formájában mondhatja ki a Műtárgyfelügyeleti Iroda határozata. A védetté nyilvánítás hatósági eljárás keretében történik, arra javaslatot bárki tehet. A javaslat alapján mérlegel a hatóság és indíthatja meg a védési eljárást egy a tulajdonosnak, birtokosnak kézbesített végzéssel. Ezt követően három hónap alatt kell az eljárást lefolytatni: a kiírt szemle, közgyűjteményi szakértés, valamint tanácsadó testületi állásfoglalás alapján. A védettségek megalapozottsága érdekében a jogalkotó az országos közgyűjtemények szakértői bevonását írja elő, míg állandó tanácsadó testületként – az akadémiai, közgyűjteményi és műkereskedelmi szakemberekből álló – Kulturális Javak Bizottságát kell meghallgatni. A védettség okozta korlátozások így csak egységes és magas szakmai színvonalon meghozott döntések nyomán mondhatók ki.

A korábban kimondott védettségek esetén, különösen a nagyobb számban és ma már nem tartható szempontok alapján évtizedekkel ezelőtt védetté nyilvánított műtárgyak esetén lehetőség van a védettség felülvizsgálatára és megszüntetésére is. Ezt a feladatot az 1990-es években a megváltozott társadalmi, gazdasági és politikai környezetben a feladat akkori felelősei, a közgyűjtemények meg is kezdték, de éppen a magyar és egyetemes képzőművészet, valamint az iparművészet terén nem tudták befejezni. A védett műtárgyak nyilvántartási adatainak 2001 – 2009 közötti átadása során a közgyűjtemények az átvevő hatóságnak több ezer műtárgy védettségét javasolták megszüntetni.  A védettségek megszüntetése még csak kisebb részben történt meg, mivel ezt csak műtárgyanként külön-külön határozattal lehet megtenni, így ez hatalmas, hosszú évekre elnyúló feladat, amit egyébként maga a tulajdonos is kezdeményezhet.

Milyen előnyöket és milyen kötelezettségeket jelent a tulajdonos számára a védettség?

A védettség a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális javak elismerése, de a védési határozat jogkövetkezményekkel is jár. A védettség szakszerű meghatározást, leírást és eredetiséget is garantál: a védett műtárgyról az állami szakintézmények állítják, hogy akkor, ott, és azon alkotó munkájaként jött létre, amit a határozatban leírtak. Ma már ez is fontos szempont, hiszen a magántulajdonban, a műkereskedelemben levő műtárgyak közül csupán a védett műtárgyak esetén ad az állam erre hivatalos biztosítékot. A védéssel járó szakértés nem egy esetben komoly eredményeket is hozhat: az addig meghatározatlan, ismeretlen tárgy hirtelen kincs lesz, megbecsült alkotó jegyzett alkotása. E tárgyak a szakmai körökbe, köztudatba is beépülnek, s kiállításuk, tanulmányokban történő bemutatásuk egyértelműen értéknövelő tényezőként hat. A védettséggel járó nyilvántartásba vétel egyúttal a tulajdonviszonyokat is rögzíti. A védettség bizonyos – főleg állami (pl. NKA), vagy önkormányzati – támogatások megítélésénél előfeltétel, vagy előnyt jelent.

Ugyanakkor a közérdekből kimondott védettség korlátozza a tulajdonos szabad rendelkezését is. Ezek közül a legsúlyosabb a külföldre történő, végleges kivitel tilalma: pl. védett műtárgy értékesítése esetén a nemzetközi piac nem jöhet szóba, csak a szűkebb hazai kereslettel lehet számolni. Restaurálás, átalakítás csak a hatóság előzetes engedélyével történhet, ez különösen használatban levő emlékek esetén okozhat gondot. (Pl. egy védett patika-berendezés nem alakítható szabadon az üzleti igények szerint, ott a tulajdonosnak, üzemeltetőnek számolnia kell az adottságokkal, a patinát kölcsönző hangulatos berendezés a korszerű bútorzathoz képest kényelmetlenebb lehet.) Ma már az emberek érzékenyek személyes adataik kezelésére is, márpedig a védett műtárgyak tulajdonosait, őrzési adatait a Műtárgyfelügyeleti Irodán be kell jelenteni. (A bejelentőlap megtalálható e füzetnek a függelékében, de letölthető a Forster Központ honlapjáról is.) A védettséggel jár a hatósági ellenőrzés, a szemle tűrésének kötelezettsége is, vagy a kiállítási, tudományos kutatási hozzáférés biztosítása közgyűjtemények részére. (Ez utóbbiak a Műtárgyfelügyeleti Irodán keresztül természetesen a tulajdonossal együttműködésben valósíthatók csak meg.) Adásvétel esetén a vevő számára bizonytalanságot jelenthet, hogy az állam – a vevő helyébe lépve – élhet elővásárlási jogával is.

Mi a „nemzeti érdekű nyilvános gyűjtemény? Mi minősül „közérdekű kulturális értéknek”? [gyűjtemények szakmai, jogi és hivatali besorolása]

A hazai műkincsállományban az elmúlt évszázadban és évtizedekben is igen nagy értékű köz- és magántulajdonú gyűjtemények keletkeztek. A gyűjtemények jogi szempontból is osztályozhatók:

a) múzeumok, könyvtárak és levéltárak: gyűjteménnyel, szakirányú munkatársakkal, meghatározott leltárkönyvvel és nyitvatartási idővel rendelkező intézmények,

b) nemzeti érdekű nyilvános gyűjtemény: elsősorban a nem állami fenntartású, nyilvánosan megtekinthető (múzeumszerű) gyűjtemények számára (a közgyűjtemények számára megállapított szigorúbb, szakmai és költség vonzattal is járó feltételeknél lényegesen kevesebb előírással (pl. saját formátumban elkészített leltár, az év 24 napján biztosított nyilvános hozzáférés),

c) védetté nyilvánított gyűjtemény: határozattal védetté nyilvánított összetartozó együttes, melyre a védettségi előírások vonatkoznak,

d) közérdekű kulturális érték: e körbe kerülhet olyan tárgy vagy tárgyegyüttes is, amelyek vagy amelyeknek egyes darabjai egyenként nem minősülnek a kulturális javak körébe tartozó tárgyaknak, ugyanakkor együttesként vagy önmagukban is hordozhatnak olyan jellemzőket, melyek alapján indokolt már a kulturális érték megnevezéssel illetni. E tárgyak esetében a saját leírás, illetve leltár mellett a nyilvános hozzáférést a tulajdonos által meghatározott módon (pl. múzeumszerű bemutatással vagy akár interneten keresztül is!) kell biztosítani.

A múzeumi (hivatalosan: „muzeális intézményi”), könyvtári és levéltári intézményi minősítést („működési engedélyt”) a kulturális minisztertől kell kérelmezni, aki ezek nyilvántartását is vezeti. A többi esetben a Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda jár el: a nemzeti érdekű nyilvános gyűjtemények és a közérdekű kulturális értékek esetén, a tulajdonos kérelmére nyilvántartásba veszi a feltételeknek megfelelő gyűjteményt, míg a védetté nyilvánításnál a hatósági eljárást hivatalból folytatja le.

 4.    Kinek a kezébe kerülhetnek az én adataim? Hogyan folyik a védett műtárgyak és tulajdonosaik nyilvántartása a műtárgyfelügyeleten? 

A védett műtárgyak nyilvántartásának – ingóságokról lévén szó – tartalmaznia kell a tulajdonos, a kezelői adatait is.. Ezek hiányában a műtárgy „eltűnik”, nem tudható, hogy megvan-e még, vagy kicsempészték az országból, netalán már meg is semmisült. A védett műtárgyak tulajdonosi, őrzési adatai személyes adatnak minősülnek, kezelésüket, nyilvántartásukat az örökségvédelmi törvény írja elő a Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda számára. Az adatok védelmét tehát a jogszabályok is biztosítják, azt harmadik személy részére a hatóság – az érintett személy hozzájárulása nélkül – nem adhatja tovább. (Ez alól a hivatalos megkeresés természetesen kivétel: más hatóságok a jogszabályban előírt feladatellátásuk érdekében ezekről tájékoztatást kérhetnek.) Az ügyiratokban szereplő adatok biztonságát a jogszabályon alapuló hivatali iratkezelési szabályzat biztosítja, míg az elektronikus adatbázis biztonságát az információ-technológiai megoldások garantálják. (Pl. a védett-műtárgy adatbázis nyilvános keresője nem közvetlenül az adatbázisban keres, hanem csak a lekért műtárgyadatokat kapja meg az adatbázisból.)

 5.    Köteles vagyok-e bárkinek megmutatni a védett műtárgyaimat? 

A védetté nyilvánított műtárgyak bizonyos értelemben a nemzet és az egész emberiség közös szellemi tulajdonát is képezik. Éppen ezért írja elő az örökségvédelmi törvény, hogy – a tulajdonossal egyezetett módon – biztosítani kell a hozzáférést tudományos vizsgálatra, illetve közgyűjteményi kiállításra is rendelkezésre kell bocsátani. Ezek – a tapasztalat szerint – általában nem is ellenkeznek a tulajdonosi érdekekkel, hiszen egy megkutatott, tudományos eszközökkel meghatározott műtárgynak, amelyet rangos kiállításon bemutattak, a forgalmi értéke is növekszik.

Védett műtárgyak esetén számolni kell avval is, hogy a hatóság (Műtárgyfelügyeleti Iroda) helyszíni ellenőrzés, illetve szemle keretében időről-időre meg tekinti a tárgy állapotát. Az ilyen szemléket hivatalos értesítés előzi meg, s jelzett időpontja tekintetében van lehetőség a módosításra, egyeztetésre is.

 6.    Tudom, hogy védett a műtárgyam, hogyan foghatok a restauráláshoz, hogyan tartsam karban? 

A védetté nyilvánított kulturális javak esetén bármilyen, a „jó gazda gondosságával” végzett egyszerű állagmegóvási munkálaton túl az a beavatkozás, amely a tárgyak fizikai állapotát érinti,  kizárólag a Műtárgyfelügyeleti Iroda előzetes engedélyével történhet. (Ide értendő természetesen egy festmény, szobor, vagy könyvkötés restaurálása, vegyszeres tisztítása, kezelése is, de akár egy védett patikabútorzat átalakítása is.) A jogszabályok értelmében a restaurálást csak megfelelő képzettségű szakember végezheti. A restaurálást, átalakítást előzetesen engedélyeztetni kell, melyet a Műtárgyfelügyeleti Iroda hatósági eljárás keretében bírál el. A kérelemhez csatolni kell a restaurátorra vonatkozó adatokat, valamint a restaurátori kutatási dokumentációt és a tervezett beavatkozást részletező tervet is. Az engedélyezett restaurálás, átalakítás megkezdését és befejezését is be kell jelenteni a hatóságnak.

 7.    Szeretném, ha védett lenne (nem lenne védett)..., hova forduljak?

Védési javaslatot bárki tehet. A javaslatot a Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda „közérdekű bejelentésként” bírálja el, és dönt arról, hogy a tulajdonosnak, kezelőnek megküldendő végzésével megindítja-e a védési eljárást. A védési javaslat nem kell, hogy részletes indokolást szakmai okokat tartalmazzon, bár ezek közlése a Műtárgyfelügyeleti Iroda munkáját segíti. Védettség megszüntetése is kezdeményezhető. Amennyiben azt a tulajdonos teszi meg, úgy a kérelmével meg is indul az eljárás, a hatóság köteles a kérelemmel érdemben foglakozni és – szakértői vélemény bekérésével – a védettség fenntartása ügyében döntést hozni.

A védetté nyilvánításra, illetve a védettség megszüntetésére irányuló eljárásról fentebb, a 3. pont alatt lehet részletesebben olvasni.

 8.    Mit tegyek, ha nem értek egyet a műtárgyfelügyelet döntésével?

A Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda elsőfokú közigazgatási hatóságként látja el a műtárgyak védettségével, kiviteli engedélyezésével és egyéb eljárásokkal kapcsolatos feladatait. Végzés és határozat formájában meghozott döntései ellen jogorvoslattal lehet élni. A szükséges illetékbélyeggel ellátott fellebbezést, ha avval a Műtárgyfelügyeleti Iroda nem ért egyet, a teljes iratanyaggal együtt fel kell terjesztenie a Forster Központ elnökéhez, a másodfokú hatáskör gyakorlójához Az elnök köteles az ügyet mind szakmailag, mind jogilag kivizsgálni, és mindezek alapján az ügyben döntést hozni: a fellebbezésnek helyt adva, vagy azt elutasítva. Jogában áll az elsőfokú hatóság döntését is megváltoztathatni, sőt új eljárásra is utasíthatja a hatóságot. Az elnöki döntés ellen is van jogorvoslatra lehetőség: jogszabálysértésre hivatkozva a bíróságon támadható meg.

9.    Műkereskedő vagyok, hogyan járjak el jogszerűen? Mit tehetek örökségünk védelme érdekében? 

A műtárgyak, műkincsek kereskedelmi közvetítése, értékesítése amellett, hogy fontos szerepet tölt be a kulturális értékek felkutatásában, ismertté tételében, mindenekelőtt vállalkozási engedélyhez kötött tevékenység, és alapvetően a kereskedelmi törvény szabályozása alá tartozik. Sajátos tárgya miatt azonban különleges szabályok betartását is szem előtt kell tartson a régiségkereskedő, a galériatulajdonos és az aukciósház is. Alapvető elvárás, hogy az értékesítésre kínált műtárgyról egyértelmű meghatározást adjon, sőt értékesebb tárgy esetén az eredetiséget igazoló iratot is mellékelje a számlához. Kétes eredetű, hamis vagy meghamisított, lopott, csempészett műkincsek közvetítésében akkor se vegyen részt, ha az nagyobb haszonnal lenne értékesíthető. Ugyancsak kötelessége a műkereskedőnek, hogy a külföldi vevőket tájékoztassa az esetlegesen fennálló kiviteli engedélykötelességről is. Védett műtárgyak esetén az adásvételt írásbeli szerződés alapján kell megkötni, s az adásvételt a Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda részére be kell jelenteni. Akár bolti, bizományos, vagy aukciós eladásról legyen szó, a védett műtárgyakkal kapcsolatos állami elővásárlási jogot a Műtárgyfelügyeleti Iroda gyakorolja. Erről a műtárgyfelügyeletnek bizományos és bolti értékesítés esetén a beküldést követő 15 napon belül kell nyilatkoznia, míg árverésen közvetlenül a leütés után. (A védett műtárgy árverési értékesítését az aukció előtt 15 nappal szintén tudatni kell a műtárgyfelügyelettel. E célt szolgálja a kialakult gyakorlat: a katalógusok megküldése a Műtárgyfelügyeleti Iroda részére.) Védett műtárgyak esetén a műkereskedőt és a tulajdonost egyetemlegesen terhelő adatváltozási bejelentés azért is szükséges, mivel a védett műtárgyak új tulajdonosait is nyilvántartásba kell vennie a műtárgyfelügyeleti hatóságnak.

Mindez feltételezi, hogy a műkereskedő tisztában van szakmagyakorlásának jogi kereteivel is, s adott esetben a védett műtárgy, vagy a külföldi vevő miatt a hatályos szabályozásról is tájékoztatást tud adni. Hasonlóképpen tudnia kell, hol lehet a védett, vagy a lopott, eltűnt műtárgyakról tájékoztatást szerezni: a Műtárgyfelügyeleti Irodától kérvényezni, vagy a Forster Központ honlapján, az adatbázisok nyilvános felületein. Érdemes itt is utalni a műtárgyak megszerzés – ma már jogszabályban is lefektetett – „kellő gondosság és körültekintés” gyakorlatára, melyet nemcsak a vásárló, de a kereskedő sem árt, ha ismer és betart (részletesebben ld. a tájékoztató füzet 2. pontjában).

A jogszabályi kötöttségek mellett kereskedőként nem árt ismerni az UNESCO és a múzeumi világszervezet, az ICOM műtárgyvásárlásra, műkereskedésre vonatkozó etikai ajánlásait is (teljes szövegüket ld. a tájékoztató füzet függelékében). Hasonló etikai ajánlásokat megfogalmaznak a műkereskedelmi szakágakat tömörítő egyesületek, szakmai érdekképviseleti szervezetek is, akár az antikvár könyvkereskedelemről, vagy a kortárs művészek alkotásait forgalmazó galériákról, műkereskedőkről és aukciósházakról legyen szó. Sőt ez utóbbi területen a műtárgyhamisítás elleni küzdelem jegyében a szövetség tagjai számára a Kétséges eredetiségű művészeti alkotások adatbázisát is létrehozták, hogy megkönnyítsék a műtárgyforgalmat „szennyező” művek kiszűrését.

 10.    Hogyan vihetek ki műtárgyat Magyarországról? És hogyan hozhatok be? 

Értékek, műkincsek kiviteli engedélyezése nem új keletű dolog, s nem is magyar sajátosság: az EU valamennyi tagállamában vannak ilyen szabályok, csupán azok szigorúsága eltérő. Magyarországon már egy évszázada rendelkezik erről jogszabály. Eleinte inkább a vámérték, a kivitel okozta nemzetgazdasági kár volt a fontos, ugyanakkor a kulturális értékek elvesztése már a 19. századi örökségvédelem (műemlékügy) egyik kulcskérdése is volt. Ezért a műkincsek, kulturális javak kiviteli engedélyezése mindig is sajátos terület volt, ahol a kulturális intézményrendszernek döntő szerepet biztosítottak. Évtizedekig a műtárgykiviteli engedélyezés az országos közgyűjtemények feladata volt, azonban az 1990-es években – a kormányzati reformok és az EU csatlakozási folyamat részeként – ezt egyetlen kulturális szervhez telepítették, s – szervezeti és névváltozások után – azóta is a Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda adja ki az EU közösségi és a nemzeti szabályozás alapján az ideiglenes és végleges műtárgykiviteli engedélyeket. Közgyűjteményi és védetté nyilvánított műtárgyakat csak visszahozatali kötelezettség mellett, ideiglenes engedéllyel lehet az országból kivinni. Egyéb esetekben, ha a tárgy a kulturális javak körébe tartozik, valamint kora és forgalmi értéke egyszerre haladja meg az örökségvédelmi törvényben meghatározott értékeket, akkor kiviteléhez az ország területéről – akár csak másik EU tagállamba – a műtárgyfelügyeleti hatóság engedélye szükséges.

A kérelem benyújtásakor az ügyfélnek nem kell tudnia, hogy EU-s, vagy magyar engedélyt kell-e kérnie, a kérelemnek egyetlen nyomtatványa van, s annak alapján a hatóság dönti el, hogy melyik fajta engedélyt kell kiállítania.

Ha a kivinni szándékozott műtárgy alacsonyabb kora, vagy forgalmi értéke miatt nem engedélyköteles, akkor is van rá lehetőség, hogy erről papírt szerezzünk, a szabályosan benyújtott kiviteli engedélykérelem alapján nyilatkozik erről a Műtárgyfelügyeleti Iroda.

A kérelemmel együtt kell megfizetni a tárgyanként, vagy – több, összetartozó tárgyból egységet alkotó – tárgyegyüttesenként a 7200,- Ft-os igazgatási szolgáltatási díjat. Az eljárás során a hatóság szemlehelyiségében, vagy nehezen mozgatható műtárgyak esetén azok őrzési helyén lehetővé kell tenni, hogy a hatóság munkatársai, a műtárgyfelügyelők azokat eredetiben megtekinthessék, dokumentálhassák.

Az engedély megtagadására csak akkor kerül sor, ha a műtárgy szerepel a Műtárgyfelügyeleti Iroda védett, vagy lopott, illetve eltűnt műtárgyakról vezetett nyilvántartásában, esetleg a hatóság kezdeményezi a műtárgy védetté nyilvánítását. (A tapasztalat szerint erre csak egészen kivételes esetben kerül sor.)

A kérelem benyújtását követően – jellemzően a 15 napos általános közigazgatási ügyintézési határidőnél korábban – elkészül a kiviteli engedélyként használható műtárgykísérő igazolás, mely egyúttal igazolja azt is, hogy a műtárgy nem szerepel a hatóság védett, vagy lopott, illetve eltűnt műtárgyakról vezetett nyilvántartásában. Mivel a műtárgykísérő igazolás hosszabb ideig (általában 10 évig) érvényes, és nem a tulajdonos nevére, hanem magára a műtárgyra szól, eladásakor is a műtárgy mellett maradhat, azt „kísérheti”, így az a vevő, az új tulajdonos számára is nagyobb jogbiztonságot ad.

Amennyiben a kivitel az EU szabályozás hatálya alá tartozik (harmadik országba irányul, és a műtárgy kora és ára meghaladja a közösségi jogszabályban meghatározott magasabb értékeket), a Műtárgyfelügyeleti Iroda a megfelelő EU-s nyomtatványon állítja ki az engedélyt. A Magyarországon kiállított EU-s kiviteli engedély az Unió bármely országában érvényes.

Érdemes megjegyezni, hogy a műtárgybehozatalhoz nem szükséges engedélyezés . Amennyiben a kivitel a forrásországból jogszerű, a behozatalt a határátlépéskor csak akkor kell a vámhatóságnak bejelenteni, ha a műtárgy harmadik (EU területén kívüli) országból érkezik, és értéke meghaladja az EU közösségi vámkódexben meghatározott értéket. (Erről részletesebben a vámszervek szolgálnak tájékoztatással.)

Mi történik, ha megszegem a műtárgyak kivitelére vagy behozatalára vonatkozó szabályokat?

A kulturális javak forgalmára vonatkozó szabályok megsértése örökségvédelmi bírságot, ill. büntető szankciókat (Btk. 358. §, 396. §) vonhat maga után. A fe