Anyaga a szobrászat által feldolgozható bármilyen anyag lehet (agyag, fa), de kiváltképpen kisplasztikai anyagok azok, amelyek kisméretű feldolgozásra alkalmasak, példáulelefántcsont, puszpángfa, porcelán, viasz, különböző fémek. Anyaga és mérete miatt a kisplasztika gyakran az ötvösséggel és az éremművészettel rokon, s méretükből következően művészi élvezetük csak közelről szemlélve lehetséges.

Fontos megjegyezni, hogy a kisplasztika nem a nagy szobor kisebbített mását jelenti. Életnagyságnál kisebb alkotásról van szó, ami sokszor érzékeny és értékes anyagból készül, ezért rendszerint az enteriőr dekorációjának részét képezi.

Mind a kisplasztikának, mind az éremművészetnek egyik kiváló magyarországi képviselője Ferenczy Béni. Számos kisplasztikája és éremművészeti alkotása megtekinthető Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban.

Más berendezési tárgyakkal (pl. függönyök, szőnyegek, szobanövények) szemben a bútor mindig konkrét célt szolgál, mégpedig elsősorban emberek, állatok és tárgyak tág értelemben vett elhelyezését: ez emberek esetén fekvést, ülést, tárgyak esetén tárolást jelent. A különböző bútortípusok besorolása nem egyértelmű, különféle kritériumok alapján más-más eredményt adhat.

A bútorok jellemzően olyan elemei a berendezésnek, amelyek önmagukban stabilan állnak a térben, ellentétben például az olyan lakástextilekkel, mint a szőnyegek vagy a függönyök.

gravure en taille dure (fr.), steel-engraving (ang.), Stahlstich (ném.): mélynyomású művészi sokszorosító eljárás, ill. az így készült grafikai lap. Rajzát acéllemezre vésik vagy maratják. A lemez keménysége miatt lágyabb vonalak visszaadására alkalmatlan, viszont több levonatot lehet róla készíteni, mint a puhább rézlemezről. Először 1820-ban alkalmazták Angliában ; ma már nem használatos.

az akanthosz (gör. Medvetalpfű) nevű növény stilizált levele. A nyugati díszítőművészetnek a görögöktől származó, állandó ékítménye. Alakja a korstílusok formanyelvének megfelelően módosul. Állítólag Kallimakhosz (i.e. 5.sz.), a márványfúró feltalálója alkalmazta először. – A motívumot indadíszként is alkalmazták.

ókori görög, valamint középkori és újkori művészeti emlékeket őriz. Figyelemre méltó japán, koreai, kínai, indiai és csendes-óceáni műtárgyakból alkotott gyűjteménye.

a turkomán szőnyegek csoportjába tartozó, durvább csomózású, gyapjú láncfonalú, többnyire nagyobb méretű, vörös színárnyalatú szőnyeg. Mezejét nagy nyolcszögletes medaillonok, ún. gülök díszítik.

(gör.) : féldrágakő, a kalcedon sávos változata. Akhatész szicíliai folyóról nevezték el, amelynek közelében nagy mennyiségben fordul elő. A sávok sárga, barna, vörös, szürke, fehér, ritkán kék és zöld színűek lehetnek. Az achátból kámeákat, intagliókat, gombokat és dísztárgyakat készítenek.

(ol.), aquatinta (fr.) : a rézmaratás változata, amelynek a lenyomatai tus-v. szépiarajz hatását keltik. Készítésmódja : a rézlapon finom kolofóniumport olvasztanak fel úgy, hogy a por szemcséi egyenletesen fedjék a lemezt, de köztük finom hézagocskák maradjanak. Ezeken a hézagokon szivárog át a választóvízoldat, amely a rézlapon a rajznak megfelelő részeket kimarja. Előbb a rajz szerinti legvilágosabb, majd sorra a következő árnyalatú foltokat lefedve, részletekben folytatják a maratást, míg minden árnyalatot át nem vittek a lemezre.

földmáz, engobe (fr.) a durva agyagedény fehér vagy fémoxiddal színezett agyagréteggel való borítása.

a 17. századi indiai mohamedán építészetben faldíszítményként alkalmazott mozaik. A még friss stukkóalapba meghatározott rajz szerint különböző színű üvegdarabokat úgy nyomtak be, hogy a kiemelkedő stukkókontúr alkotta a rajzot.

jelképei a máglya tüze, a kard, a nevét jelképező bárány (agnus) és egy pálmaág. A trinitáriusok védőszentje.

kereszt, amelynek karjai villás ág alakjában ferdén felfelé ágaznak és az élőfát utánozzák. Az életfa jelképe.