a festészetben és a domborműveken az arc oldalnézetben való ábrázolása.

a sziléziai Proskauban 1763-tól 1850-ig működő üzem készítményei. Fellendülését a holicsi fajanszmunkások is elősegítették. Állítólag a keménycserép nyomtatott díszítő eljárást Holicson tanulták, a Hanong-fajanszok virágdekorációs hatása is ezen az úton érvényesült a proskaui edényeken.

ősalak, őspéldány, mintakép

valamely műtárgy eredete, származása, keletkezési helye.

nagy művészeti sítlusok helyi, vidékies változata.

a zsoltárokat tartalmazó liturgikus könyv a katolikus egyházban. Jelentős helyet foglal el a miniatúrafestészet történetében.

összetételekben „ál-„, „nem valódi”

letűzdelten kárpitozott, támla nélküli kerek szék.

Oroszország második legnagyobb gyűjteménye a szentpétervári Ermitázs után. A 19. század közepe óta kialakult gyűjteményben főleg az ókori Kelet, az antik világ és Ny-Európa művészeti emlékei jelentősek. Ókori egyiptomi gyűjteménye világhírű. Ókori keleti és római gyűjteményében az antik világ leghíresebb szobrainak gipszmásolatain kívül freskómásolatok, eredeti görög és etruszk terrakották, vázák vannak. Képtára rendkívül gazdag ikonokban. Az olasz reneszánszot Botticelli, Perugino, Giulio Romano, Sebastiano del Piombo, Veronese stb. művei, a 17-18. századi olasz művészetet Tiepolo, Guardi stb. művei, a 17. századi spanyol festőket Greco, Ribera, Murillo, a németalföldi művészetet pedig Rembrandt, Ruysdael, Terborch, Ostade, Hooch, Rubens, Snyders, Jordaens, van Dyck festményei képviselik. Jelentős 15-16. századi német gyűjteménye (Cranach), 18-19. századi angol képanyga (Reynolds, Constable), 17-19. századi francia képtára (Poussin, Lorrain, Watteau, Boucher, Corot, Delacroix, Courbet, Millet, Renoir stb.). Itt őrzik a barbizoni iskola alkotásainak egyik legnagyobb gyűjteményét, valamint a modern francia festészet néhány fő alkotását (Monet, Gauguin, Picasso). Jelentős grafikai, rajz- és metszetgyűjteménnyel rendelkezik (Rembrandt, Repin, továbbá kanai, japán, keleti és orosz művészek alkotásai). Numizmatikai osztálya is igen  gazdag.

hidegtű-eljárással készült rézkarc.

ruhátlan, pufók, néha szárnyas gyermek ábrázolása, főleg a reneszánsz és barokk idején.

a 11. századtól a katolikus főpapi méltóság egyik jelvénye. Csúcsos végződésű egyenlő elő- és hátlapból áll, a háton lelógó két rojtos végű szalaggal. A 13. századig alacsony, később fokozatosan magasodik. Díszítésre korábban figurális, a 16-17. századtól növényi rajzú hímzést alkalmaztak. Gyakori a gyöngy és drágaköves ékítmény.