épülete Cuypers tervei szerint 1877-85 között készült. Földszintjén fegyver-, hajózási, iparművészeti, egyházművészeti és metszetgyűjtemény, emeleti részén képtár, főleg 17. századi holland mesterek remekeivel. Itt őrzik Rembrandt híres Az éjjeli őrjárat című festményét. A gyűjtemény számos Vermeer képpel is büszkélkedhet. Nevezetes porcelán- és fajanszgyűjteménye, bútor- és gobelintára. A múzeum gyűjteményét metszettár, valamint történelmi és modern képtár egészíti ki.

a katolikus liturgia alapszabályait, a szertartások végzésének előírásait gyakran díszes kivitelben tartalmazó szerkönyv.

a barokk folytatása kb. 1720/35-től 1770/80-ig. Elsősorban ékítményes síkábrázolásra törekvő stílus, amely így az építészetnek nem formákat, hanem inkább díszítő motívumokat adott. Aszimmetriára épített, kecses és sokszor játékos díszítőrendszerének alapmotívuma a rocaille (kagylós, lángnyelvvel, tajtékos tarajokkal övezett, nyugtalan vonalú, aszimmetrikus díszítmény).

a középkornak a karoling művészet és a gótika közé eső szakasza (kb. 1000-1250). Az elnevezés Arcisse de Caumont (1802-73) francia archeológustól ered. A román stílus a római építészetből merítette a kötött keresztboltozati rendszert, valamint formanyelvét, amelyet azonban a keleti, bizánci és népvándorlás kori művészet hatásait felhasználva fejlesztett tovább. Az építészet legjellemzőbb elemei: a dongaboltozat, a félköríves nyílások és díszítőívek, a négyzetfejezetű oszlopok, az alkalmazott plasztika stilizáltsága, a torony erős érvényesülése. A boltozat terhét viselő falak tömörek és zömökek, a templomhajók keskenyek és rendszerint kereszt alaprajzóak. A szobrászat az antik művészet elhalása óta első ízben törekszik arra, hogy a domborművek és kisplasztika mellett monumentális kerek szobrokat is alkosson. A román stílusú szobrászat erősen stilizált, szigorú, helyenként, merev, erősen kötődik az architektúrához. A festészetben virágzott z miniatúra-, a fal- és üvegfestészet. Az iparművészetben az ötvösség, a zománcművesség és az elefántcsontfaragás különösen fejlett volt.  

a 19. század eleji klasszicizmusra következő művészeti mozgalom Európában. Sem az irodalomban, sem a képzőművészetben nem volt egységes irányzat. A festői előadás melegebbé, szenvedélyesebbé válik, a témák regényesek, melankolikusak, érzelmesek, a képzelet merészebben szárnyal a múlthoz, a rendkívülihez, a bizarrhoz és szubjektívebb lesz. Főbb képviselői Delacroix, Géricault, Friedrich, Runge, Schwind.

a francia művészettörténeti terminológiában a kerek szobrot jelenti a domborművel szemben.

ötvösművek plasztikus figuráinak felületét teljesen borító zománc. (pl. Mátyás-kálvária alakajai).

P. H. Rosenthal által Bajorországban 1880-ban létesített, több telephelyen működő üzem termékeinek gyűjtőneve. Említésre méltóak fehér vagy színezett alapanyagú porcelánból készült, nemes formájú, finom díszítésű étkészletei és figurái.

a normandiai Rouen városában készített fajanszok gyűjtőneve. Itt már a 16. század közepétől készítettek fajanszot, de gyártmányaik csak 1644-től emelkedtek hírnévre, és ezután Rouen a francia fajanszművesség legnevezetesebb központjává lett. Edényeinek nemes formái és eredeti díszítése egész Európára nagy hatással voltak. Jellemző barokk dekorációja a kék színű, sugáralakban elrendezett motívumokat tartalmazó, ún. style rayonnant.

tojásdad csészéjű, eperszemdíszes szárú német borospohár zöld vagy aranybarna színű üvegből. A rajnai borvidéken fejlődött ki a 16. században ez a szép, ma is népszerű pohárforma.

a perspektivikus ábrázolásban a távolabb álló alakok látszólagos kisebbedése, illetve kisebbnek ábrázolása, hogy a néző távolabb állónak érzékelje. Szabályainak ismerete igen fontos különösen a mennyezet- és kupolafestők számára.

a perspektivikus ábrázolásban a távolabb álló alakok látszólagos kisebbedése, illetve kisebbnek ábrázolása, hogy a néző távolabb állónak érzékelje. Szabályainak ismerete igen fontos különösen a mennyezet- és kupolafestők számára.