olyan rézmetszetekről  vagy rézkarcokról készült levonat, amelyet a művész már a nevével, kézjegyével jelzett

sárgásbarna, aranyló csillámpontokkal megszórt, finoman szemcsés kvarcféleség. Nagyobb tárgyak, díszedények készítésére használják.

 az aventurint utánzó, csillogó rézszemcsékkel kevert üveganyag. Itáliában a 17. század eleje óta ismerték, majd készítési titka hosszú időre elveszett, és a 19. század második felében fedezte fel újból egy német vegyész. Azóta főleg Velencében gyártják.

érem vagy pénzdarab előlapja, melyen a főalak, rendszerint a mindenkori uralkodó profilképe, neve vagy névjegye látható

 rézből vahgy bronzból készült, többnyire állat alakú középkori vízöntő edény

a római légiók sasos hadi jelvénye

stilizált növényornamentika, az arab-mór művészet népszerű díszítőmotívuma. Alapeleme hajlott, lándzsás kettős levél, sajátossága a levelekből induló újabb és újabb kacsok végtelenségig folytatható szövevénye. Az európai művészet a reneszánsztól a klasszicizmusig átvette, de már gyakran stilizált állatmotívumokkal kombinálva.

1. a 15-17. században készült kisázsiai usák szőnyeg, amelynek mezejét skarlátvörös alapon sárgaszínű merev arabeszk indarendszer díszíti. 2. általában minden olyan szőnyeg, amelynek rajzában arabeszk a főmotívum

arannyal gazdago átszőtt mintás brokátszövet

aranyfólia, nagyon vékonyra kinyújtott arany lemez. Az aranyfüsttel különböző tárgyakat, anyagokat díszítettek.

mozaikokon, miniatúrákon, táblaképeken a térdimenziók érzékeltetése helyett alkalmazott aranyozás. Az ókeresztény és bizánci művészetben a 4. századtól kezdve a az isteni, égi eredetre utalt, a késői középkorban a világi témáknál az ünnepélyesség fokozására is felhasználták. Az ikonfestészetben a mai napig alkalmazzák. A szecesszióban ismét használatos volt

aranyfonallal készült lapos vagy domború hímzés