a műalkotás tárgya, témája, „meséje”

 irodalmi, képzőművészeti irányzat, amely az 1920-as években elsősorban Franciaországban jelentkezett a dadaizmussal egy időben, részben annak folytatásaként. A szimbolizmus és pszichoanalízis hatása alatt szembehelyezkedik a realizmussal, elveti a tudatkontrollon alapuló alkotói módszert. Saját célkitűzése szerint felfedező utat tesz meg a tudattalan mélységeibe, ahonnan az ott rejtőzködő „igazi egyéniséget” igyekszik felszínre hozni. A festészetben tudatalatti, álomszerű képzeteket ábrázol tekintet nélkül a dolgok logikus rendjére és összefüggéseire, kizárva az ész, az erkölcs és az esztétika irányítását. A szürrealista képeken az absztrakt elemek természethű részletekkel váltakoznak. Szívesen alkalmazzák a képeslapokból való kivágásokat és képre ragasztott hulladéktárgyakat. Alkotómódszerük lényege az „automatikus írás”. A szürrealizmus elnevezést Apollinaire francia költő használta először 1917-ben, a párizsi orosz balettről írt programfüzetében. Az irányzat főbb képviselői: Max Ernst, Salvador Dali és Joan Míró. Elméletét André Breton dolgozta ki.

1. szentségház. 2. a zsidóknál frigyszekrény. 3. tabernákulum szekrény: 18. századi polgári bútortípus elnevezése. Fiókos alsó részén komód alakú, középrészén lahajtható írólapos, felső részén fióksorok között íves lezárású, ajtós fülkével készítették.

fára festett kép.

1. támla nélküli, kerek vagy négyszögű ülőkéjű kárpitozott szék; a farncia király jelenlétében csak ilyen székre ülhettek a főméltóságok. 2. lábzsámoly.

festészeti műfaj, amelynek a szabad természet a tárgya. Az antik művészetben mát feltűnik háttérként, a középkorban azonban feledésbe került a műfaj, és csak a 14. században jelenik meg festmények háttereként. 1500 körül festették és rajzolták – többnyire tanulmányként – az első önálló tájképi ábrázolásokat. 1600 körül keletkezett az ideális tájkép típusa. Ha staffázsként mitológiai alakok jelennek meg rajta, akkor heroikus tájképnek nevezzük. A tájkép műfaja Németalföldön talált először jeles művelőkre. A 18. században tűntek fel a városi tájképek, veduták, a rokokó idején keletkezett az idilli tájkép pásztorjeleneteket ábrázoló staffázzsal. A klasszicizmus és romantika új tájképi motívumokat dolgozott fel. Új fejlődés útját nyitotta meg a barizoni iskola és az impresszionizmus, amely a plein airt, a szabadtéri festést következetesen megvalósította. Az expresszionizmus a tájat mint témát csak kiindulópontnak tekintette a művész lelkivilágának ábrázolásához.

természet után készült képzőművészeti vázlat.

1897-ben nyílt meg. Az angol festészet, a külföldi modern festészet és szobrászat anyagának gyűjteménye. Eredetileg a modern angol képzőművészeti alkotások múzeumának indult H. Tate 65 angol képből és 3 szoborból álló gyűjteményének adományozásával. Ehhez járultak aVernon-gyűjteményből, a National Galleryből, a Watts- és  Chantrey-gyűjtemény anyagából a múzeumhoz került műkincsek. Az első világháború alatt kezdte meg külföldi képanyagának gyűjtését. Nagyobb pénzadomány folytán 1923-ban Manet, Monet, Degas és Renoir pompás képeivel gazdagodott. Táraiban a 17. századi angol festészetet, Johnson, Kneller, Hogarth, Highmore, Davis és Scott, a 18-19. századi portré- és tájképfestőit: Reynolds, Gainsborough és Romney stb. alkotásai képviselik. William Blake költő és festő, valamint történelmi és életképfestők (Wright, Haydon, Etty, Morland stb.) képeit külön teremben őrzik. Constable, Cox tájképeit, Turner képgyűjteményét, a preraffaeliták (Rossetti, Millais, Burne-Jones stb.) alkotásait, a Viktória-korabeli festészet (Watts, Poynter, Bramley stb.) és Whistler főbb műveit, továbbá modern, absztrakt és szürrealista művészek alkotásait külön termekben gyűjtötték össze. A modern külföldi műalkotásokat Manet, Pissaro, Renoir, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Van Gogh, Gauguin, Utrillo, Matisse, Picasso, Chagall, Morandi stb. képviselik. Az angol szobrászok gyűjteményén kívül Rodin számos műve, továbbá Maillol, Renoir, Giacometti alkotásai egészítik ki.

nem nemes fémnek fémberakással való díszítése. A díszítendő tárgy felületét a minta rajza szerint véséssel vagy maratással kimélyítik, és a mélyedésekbe nemesfémből készült huzalt vagy lemezt kalapálnak bele.

finom csomózású, régi mintákat utánzó, többnyire nagyméretű perzsaszőnyeg. Újabban az iráni Tebriszben európai cégek által létesített műhelyekben készül.

ónoxiddal kevert, tejfehér színű, át nem látszó üveg. Velencében már a 15. században készítették, népszerűvé a 18. században vált mint a porcelánhoz hasonló, olcsóbb anyag. A régi olasz feljegyzésekben lattino, latticino és nem az újabban elterjedt latticinio a neve. Van színezett változata is.

1. régen minden víztartalmú kötőanyaggal való festés.2. ma olyan kötőanyaggal való festés, amely legalább két, egymásban nem oldódó anyagot tartalmaz. Kötőanyagul méz, tej, tojássárgája, enyv vagy más emulzió szolgál. Az ilyen kötőanyaggal felrakott festék azonnal megszárad, ezért az ecsetvonásokat nem lehet úgy egybeolvasztani, mint az olajfestésnél, hanem csak egymás mellé vagy fölé rakni. A középkorban a festészet fő technikája volt, a 15. század óta az olajfestés kiszorította.